Újabb vendégkritika következik a blogon, ezúttal egy vadonatúj horrorfilmről. A cikk titokzatos szerzőjét talán nemsokára a csapatunkban is üdvözölhetjük, de addig is jó szórakozást!

„Ha egyszer meglátod őt, semmi sem menthet meg.”

Igen, főleg ha olyan nyuszi vagy, mint én! Ha nem is a történettől, de a hajmeresztő „Mumustól” biztosan rettegtem. Természetesen többnyire akkor bukkant elő, amikor nem számítottam rá. (Na jó, volt hogy tudtam.:) De még a tökös legények is legalább egyszer a szívükhöz kaptak. 

A film cselekményének középpontjában Ellison Oswalt (Ethan Hawke) író áll, aki valódi bűnesetek alapján írja regényeit. Egy újabb bestsellert akar írni, ezért úgy dönt, hogy családjával egy gyilkosság helyszínére költözik. Persze mint az apák mintaképe, erről egy szót sem szól a famíliának. Igazi gyermek barát, család centrikus környezet az apuka szerint, akinek szemei előtt csak az újabb siker lebeg, meg egy két hulla itt-ott. Értelemszerűen, ebből konfliktus keletkezik, amikor az anyuka (Juliet Rylance) számára is világossá válik, hova is költöztek. Ebből aztán egy nagy-nagy veszekedés is lesz, amit a színészek elég ingerszegényen játszanak el. Mondjuk már maga a történet eléggé elcsépelt, és a szereplők is egyhangúak.

A film túlnyomórészében annak lehetünk tanúi, hogy Ethan Hawke egy baseball ütővel jár- kel, és retteg a sötétben a ropogó padlótól, nyikorgó ajtótól és a bokortól. Valljuk be, ezek tényleg iszonyatos dolgok főleg éjszaka. Az igazán rémséges képsorok azonban a régi videofelvételeken vannak, amelyeket a padláson talál a beköltözés után, majd ezzel hívja elő a démont. A fán lógó, az autóban égő, vagy éppen a fűnyírós családi mészárlás képsorai inkább ijesztőek és sokkolóak, mint a ropogó padló. A régi vetítő zakatolása a felvételek közben, pedig hátborzongató.

Ettől függetlenül a történet maga annyira nem volt rendkívüli, én már az elején sejtettem, hogy ki akasztotta fel a film elején lógó családot. Nagy meglepetésemre igazam lett, nahát! De aki nem sejtené, annak is kiderül a film negyvenedik perce körül. A klasszikus, a báránybőrbe bújt ördög, ki más.

Ennek ellenére eléggé jól sikerült a film vége, különösen a zárómondat tetszett nagyon a hidegvérű gyilkosunktól. Persze, ehhez végig kell nézni a filmet, amely a mozikban december 6-tól látható, pont Mikulás napján, de azért gyerekeket ne vigyünk magunkkal!