Aki nekem még egyszer azt mondja, hogy ilyen jók a spanyol filmek, olyan jók a spanyol filmek, annak ajánlom mai alanyunkat Hihetetlen, hogy miket be nem hoznak ebbe az országba! Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a spanyolok fikarcnyival se csinálnak jobb filmeket nálunk, ellenben ugyanolyan módszeresen cseszik el a legtöbbet. Jó volt a Rec? Nézzétek csak meg, hogy alázták porba a Rec 2-3-mal. Van egy Alejandro Amenábarjuk, le is lépett Hollywoodba. Az Alatriste kapitány pedig annyival jobb a Honfoglalásnál, hogy több statisztát béreltek. De ez az akármi... Egyik ismerősöm szinte ugyanezt a forgatókönyvet tette le elém több mint tíz éve, csak tőke híján nem tudta leforgatni. A spanyoloknak sajnos volt pénzük.

A film története végtelenül egyszerű, egy osztag egyetlen napját kísérjük figyelemmel, akik elvileg ki akarják szabadítani, a helyi terroristák által fogva tartott túszokat. Amikor azonban nagy nehezen feljutnak a támaszpontra – nagy meglepetés – egy nyavalyás lelket se találnak már ott, mindenki lelépett, a foglyokat pedig elégették. De mindez jó volt arra, hogy negyed órát máris kitöltsenek ürességgel, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy senki nem várja őket odafent. Illetve mégis, találnak egy öreganyót, egy boszorkányt, akit befalaztak, azonban hamarosan elszökik, és elkezdi gyilkolni a katonákat egymás után. Vagy mégis inkább a bennük rejlő feszültségek törnének a felszínre, és hülyülnének meg, hogy a film egyetlen hatalmas mészárlásba torkolljon?

Roppant kíváncsi vagyok, mégis mi volt ennek a filmnek a célja, értelme, mert ilyet ezerszer láttunk már, és ha egy rendező elugrik ruhákért, meg fegyverekért egy laktanyába, máris leforgathatták volna nálunk is, és akkor még egy szar filmmel többet nyugtázhatnánk. Ez ráadásul koprodukcióban készült, vagyis a spanyolok jelen esetben csak egyharmadnyira hibásak, hagytak teret kiteljesedni az argentinoknak, meg a kolumbiaiaknak is lévén ők adták a rendezőt Jaime Osorio Marquez-t. Jamie első rendezése a film, nyilván szerelemgyerek lehetett, mert ahogy azt ilyenkor kell, a forgatókönyvet is ő írta. Vagy afféle alacsony kategóriás, nagyot durrantani vágyó alkotás, de nem igazán jött össze a dolog, mert hazájában se fogadták túl jól a filmet, ami ráadásul 2011-es, és jó két évig tartott, mire a Parlux úgy döntött, behozza ezt az alkotást, nyilván jutányosan jutott hozzá. A film 1 300 000 dollárból készült, ami nálunk azért még mindig szép összeg, de gyanítom, ennek a negyedéből kihoztuk volna ugyanezt.

Minthogy katonákról beszélünk, mind férfi, kivéve a banyát, akit azonban alig látunk, hallani meg nem hallunk sehogy. Nyilvánvalóan itt a karakterekre kellett volna fókuszálni, és a paranoia, a párbeszédek vitték volna el a hátukon a cselekményt, de ebben az esetben még csak ázsiai színészek se kellettek, hogy a szereplőket ne tudjuk megkülönböztetni egymástól. Egyik kopasz, másik kopasz, idegbeteg kopasz, gyáva kopasz, főnök kopasz, néger kopasz, agresszív kopasz, imádkozós kopasz, folyton a feleségét emlegető kopasz. Borzalmas. A film végére már majdnem képbe kerültem, de addigra ugye könnyű volt, mert a fél bagázs elfogyott. Pedig mindössze kilenc ember, azért Carpenter ezt jobban megoldotta a filmjeiben, ő aztán tudta jól, mi fán terem a bezártság, és akkor a 12 dühös embert nem is említettem még. De ugye azt a filmet le sem írjuk egy ilyen neve nincs, semmi film kritikájában.

Máshol már beszéltem róla, de most is megteszem: nem értem a Parlux taktikáját. Minek kell ilyen filmeket moziba küldeni? Ez még DVD-n is sok lenne, de ha létezne még videotéka, ott is a legfelső polcra rejtenék, és ők kérnének elnézést, hogy ez egyáltalán kapható náluk. Félni se lehet rajta, unalmas, lapos, száraz, nincs benne semmi ötlet vagy újdonság, bizonyítási vágy, egy szó mint száz, ha inkább várni kell 109 percen keresztül egy csajra, buszra, bármire, akkor se nézd meg, etess inkább kacsákat.

Amennyiben tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!