A következő kritikát fogadjátok szeretettel egy ismeretlen, angyali vendégkritikustól.

A film nyert pozícióból indul: Japán, jakuzák, ninják, szamurájok légiói és persze maga farkas, akinek karakteréről a moziplakát már szinte mindent elmond, és amit nem, azt megtudjuk a film első pár percében. Mint az kiderült, ez annyira előnye, mint hátránya a filmnek…

Fontos tisztáznunk két dolgot: az első az, hogy aki egy hihetetlenül szövevényes, drámaian összetett történetre vágyik, az nem ül be képregényfilmre, a másik, hogy a Farkas figurától idegen a mérhetetlen és látványos CGI pusztítás, mármint azt senki sem várhatja el tőle, hogy "kettékarmoljon" egy felhőkarcolót.

A sztori, bár nem túlzottan összetett, de kellemesen levezetett, és jó ütemben bontakozik ki előttünk. A film első harmadáig nem is lehet sejteni, hogy merre visz a történet, ellenben jó rálátást biztosít a Farkas belső világárra. Mint minden amerikai superhero movie-ban természetesen itt is a főhős útkeresése az egyik fő cselekmény, (Döntsd el Szamuráj vagy-e vagy Ronin!) de azért itt többről van szó. Kapunk romantikát, intrikát, és árulásba rejtett árulást, ami mind nagyon jól csapódik le Logan karakterén keresztül. Jackman-nek nem kellett brillíroznia ebben a szerepben, elvégre Farkas karaktere ezt nem is teszi szükségessé. Sokszor egy hihetetlenül feszes felsőtest, többet ad ebből a vadállatias ösztönlényből, a kellő mértékű (szexi) cinizmusával, mint egy negyed órás mélyinterjú. A probléma ott kezdődik, hogy ennek ellenére a rendező/forgatókönyvíró valamiért fontosnak tartotta 10 percenként újra és újra elmerülni a hős lelki vívódásaiban.

A helyszín választása zseniális, túl azon, hogy végre nem egy ikonikus amerikai nagyváros hullik darabjaira, betekintést nyerhetünk a japán mentalitásba, kultúrába, mindezt anélkül, hogy egy giccses turista képeslappá csökevényesedne az egész. Sokat ad ehhez, hogy a filmkészítők (bár lehet ez betudható az alacsonyabb büdzsének is) ahol csak tudtak kaszkadőröket alkalmaztak, így a test-test elleni harcok sokkal életszerűbbek, élvezhetőbbek lettek.

A plakát másról is mesél. Például Hugh Jackman nevén kívül senki másé sem szerepel a rajta. A film annyira koncentrál a főhősre, hogy itt is, akár az első X-men filmben, a mellékszereplők teljesen háttérbe szorulnak. Bár kevés olyan jelenet van, ahol Logan egyedül kóborolna, társai és ellenfelei alig kapnak 1-1 mondatnál többet hátterük kifejtésére. Igaz ez sajnos a film kvázi főgonoszára, a Viperára is; fel-fel tűnik ugyan a film folyamán, de egy ilyen végzetes szépségű, halálosan hideg, mértanian kegyetlen Nő sokkal nagyobb teret érdemelt volna.

Tény hogy nem ártott volna kicsit több ebből a szőke méregcsók-kópiából, csakúgy mint a többiekből, de az alkotók igyekeztek kárpótolni minket megfelelő mennyiségű jakuza, ninja és egyéb rosszfiú lemészárlásával, nem is teljesen sikertelenül.