Nem értem, hogy miért nem tavalyra lőtték be ezeket a világvége vígjátékokat, amikor elvileg 2012-ben kellett volna, hogy romba dőljön a civilizációnk. Vagy akkor ez még nem lett volna humoros, csak most, hogy már „túléltük”?

Azért ne feledkezzünk meg a tavalyi év egyik legüdítőbb színfoltjáról, a Míg a világvége el nem választ című Steve Carrell-Keira Knightley nevével fémjelzett romantikus komédiáról, ami számomra az esztendő legkellemesebb meglepetésének bizonyult. Sokan műfajilag rendkívül következetlennek találták az összképet, de nekem éppen hogy ez adta az élmény varázsát. Ha valamit mégiscsak hiányoltam onnan, az pont a kicsit feketébb, bevállalósabb humor. Na itt most megkapjuk a műfaji összevisszaságot méghozzá úgy, hogy közben érdemben mégse lépünk túl a füves vígjáték határain, a poénkodás pedig nem is kicsit, hanem sokkal-sokkal sötétebb és kíméletlenebb.

Ami a legjobban tetszett az egész koncepcióban, hogy folyamatosan sikerült az íróknak fejlődni valahová, nem ragadtak meg egy szinten, nem emlegették fel újra ugyanazokat a poénokat. A film kezdetén még csak azon röhögünk, hogy milyen sztárok jelennek meg a filmben saját magukat alakítva, hogyan parodizálják a róluk kialakult képet. Amikor már kellemesen belesüppednénk ebbe, akkor a garantált röhögőgörcs jegyében pusztulnak el az apokalipszis kezdetekor. Nem akarok véletlenül sem agyonlőni semmilyen poént, de Michael Cera egész lényét az ilyen szerepekre találták ki, mint amit itt láthatunk.

Aztán jön a „hülye sztárok hogyan próbálják meg túlélni a világvégét’, ami újabb poénlehetőségekre ad okot a készítőknek, amiket egyáltalán nem voltak restek kihasználni. Itt már néhol kezd elszállni egy kicsit a film, bizonyos poénok már egy cseppet sem viccesek, hanem egyszerűen csak ízléstelenek, és egyáltalán nem működnek, gondolok itt például a fejjel való focizásra. A csoportdinamika  kezd kialakulni, megvan a celebek között a „kémia”, de mire beállna egy újabb status quo, kapunk néhány svédelt folytatást, majd pedig a Rosemary gyermeke, és az Ördögűző paródiájába torkollik az egész.

Egyébként baromi jó ötlet volt pont ezt a fajta, a Jelenések könyvéből átemelt Apokalipszist szembeállítani a celebek erkölcstelen világával. Arról nem is beszélve, hogy a rengeteg trágárságból, illetve a film témájából kiindulva éppen a vallásos emberek fogják a legkevésbé megnézni ezt a mozit. Akik megnézik, azok pedig ebben nem hisznek, de ez mégsem okoz disszonanciát, helyette egy újabb poénforrással gazdagodhatunk. A sztori befejezése ugyan lehetett volna egy kicsit erősebb is, de önmagában nincs ezzel sem gond.

És ugyanez igaz az egész filmre. Jól el lehet szórakozni, sokat fogunk röhögni, de valahogy ebből a témából lehetett volna sokkal hatásosabb élményt is kreálni. Mégiscsak hollywoodi celebekre csap le a világvége egy vígjátékban.