Mi már ezeket a kisfilmeket a televízióban láthattuk, de annak idején kísérőműsorként mentek a mozikban szerte a világon, sok közülük Magyarországon is megfordult a két háború között. Walt Disneytől, a Hófehérke bemutatóját követően a United Artists (aki akkoriban forgalmazta a filmjeit) meg akarta vásárolni a kisfilmek televíziós jogait, méghozzá elég jó pénzért. Disney azonban visszautasította a szerződést. Viszont nem azért, mert más tervei voltak ezen a téren, hanem sokkal prózaibb okokból. Nem tudta, mi az televízió, és soha semmit sem írt alá, amiről nem tudta pontosan, hogy micsoda. Megint más kérdés, hogy utólag ez a banálisnak tűnő probléma mennyire jó döntésnek bizonyult.

1935-re Disney is elérkezettnek látta az időt, hogy Miki egér is színesen jelenjen meg a közönség előtt, ez lett a Band Concert. Érdemes már akár ezt összehasonlítani az első belinkelt videóval, már ég és föld a különbség, és akkor még hol vagyunk a Hófehérkétől?

És ha már a Hófehérkénél tartunk, azok alatt az évek alatt, míg készült a film, természetesen nem állhattak le a bevételi forrásaikat jelentő kisfilmek gyártásával. Viszont a Hófehérke érdekében folyamatosan kísérleteztek, milyen új eljárásokkal tudnák még jobbá tenni szuperprodukciójukat. Az egyik ilyen Hófehérke miatt kísérletezős film az Öreg malom, amelyben a multiplán eljárást próbálgatták. A multiplán lényege, hogy mélységet ad a rajzoknak, így a kamera kvázi bele tud zoomolni egy amúgy két dimenziós felületbe. Ezt akkoriban persze több rétegű rajzolással, és üvegfelületekkel tudták elérni. De az állatok ábrázolásával, realisztikusabbnak tűnő viselkedésével, illetve az eső rajzolásával is kísérleteztek ebben a kisfilmben.

Szintén egy Hófehérke miatt kísérletezős film, ezúttal Miki egér főszereplésével, itt leginkább az effektek fontosak, méghozzá a kisfilm legelején látható füsttel, meg folyadékok ábrázolásával kapcsolatban.

Állatkákat, meg antropomorfizált állatokat rajzolni sokkal könnyebb, mint emberi szereplőket. A mozgás mindig is egy külön téma a rajzfilmkészítés kapcsán, amit Disney cégének kellett kikísérleteznie, hogy mégis hogyan történjen. A túlzottan valósághű ábrázolás ugyanis természetellenesen hat rajzfilmen (érdemes megnézni a rotoszkóp eljárással készült rajzfilmeket, ha tudni akarjátok hogy ez mennyire zavaró tud lenni), a túlságosan rajzfilmes mozgás viszont nem működik egy emberi figura esetében. A Godess of Springben ezt próbálták meg kikísérletezni, annak érdekében, hogy a Hófehérkében ez már tökéletesen működjön. Ha megnézitek ezt a kisfilmet, és utána egy tetszőleges képsort Hófehérke mozgásáról, akkor láthatjátok, hogy valami egészen elképesztő a különbség.

Különösebben nagy jelentősége nincs ennek a rajzfilmnek, hacsak nem annyi, hogy Disney is készített propagandafilmeket, és nagyon szívesen kiszolgálta az állami megrendeléseket, amik egyébként jó pénzt hoztak a házhoz. Meg azért mindenképpen érdekes Donald kacsát náciként látni.

Ezt csak simán azért tettem be, mert nagy kedvenc volt gyerekkoromban, és szerintem még a mai napig vicces.

Végszóként annyi, hogy azért érdemes megnézni ezeket a kisfilmeket, mert könnyen észrevehető, hogy a rajzfilm műfaja mekkorát fejlődött az 1929-es Willie gőzhajótól, az 1937-es Hófehérkéig. Mindössze 8 év telt el, ilyen rövid idő alatt ilyen kiugró fejlődés azóta sem történt a műfajban, még a full CGI mesék is lassabban vették át az uralmat. Illetve még így is csúsztatás egy kicsit, mert a ’29-es Willie forradalmi jelentőségűnek számított akkoriban, egy pár hónappal korábbi néma rövidfilmmel kapcsolatban még durvább lenne ez az összeállítás. Nyilván sokkal, sokkal több kisfilm készült a ’30-as években a Disneynél, a youtubeon akár órákig el lehet bolyongani ezeket nézegetve, és a mai napig bájosnak hatnak. Ez a rövid összeállítás sem egyfajta minőségi szempont alapján készült, hanem az érdekességeket, és a filmtörténeti jelentőséget szem előtt tartva.

Aztán a '40-es évekre a Disney rövidfilmjeinek leáldozott, ami leginkább a konkurencia megerősödésének volt köszönhető. Míg a '30-as években folyamatosan fejlesztettek, és kizárólagosságot szereztek például a színes kisfilmek gyártására. A '40-es évekre ez az előny már teljesen megszűnt, a fejlesztéseket pedig a konkurencia is átvette, úgyhogy hasonló technikai színvonallal sikerült jellegzetesen más rajzfilmeket gyártani. A Looney Tunes Tapsi hapsija és Dodó kacsája már egy sokkal pörgősebb, városiasabb, féktelenebb stílust képviseltek, ami merőben elütött disneyék vidékies bájától. És akkor még ott volt az örökzöld, a maga minden szadizmusával együtt is imádnivaló Tom & Jerry, amelyek megdöntötték a Disney egyeduralmát a '40-es években. Más kérdés, hogy a Disney elkezdte gyártani egészestés mozijait, és ezekkel még nagyon-nagyon sokáig senki sem tudta felvenni a versenyt.