- És mondja, atomtámadás ellen is véd ez?

- aaa... az ellen nem vééééd...

Kilenc ember beszorul egy bunkerbe, amikor a közeli jövőben az arabok ledobják az atomot New Yorkra. Nem tudják, miért történt, ahogy azt se: a pince, ahová menekültek, valójában az amerikai Fogarasi Árpád kétkezi munkája, aki a történet szerint egy lakótömb pincéjét tette „atombiztos”-sá. Ő ott a gondnok, akit az egyetlen ismertebb színész, a rettenetesen megöregedett Michael Biehn alakít. Eredeti terve az lett volna, hogy csak saját magának készít kuckót, de akárhogy erőlködött, hét és fél ember csak átcsúszott az acélajtón, mielőtt be tudta volna csukni. Ez természetesen rögvest felveti a következő problémát: a babkonzervet, barackbefőttet és vízkészletet meg kell osztania másokkal. Továbbá ha beengedünk még nyolc embert, abból ne hat férfi legyen, és csupán kettő nő... mert ez hosszú távon problémákhoz vezet.

De mindegy is, amíg elég mész és zsír van – a zsír áram nélkül is hónapokig konzerválja a húst, csak legyen jó mélyen letuszkolva a bödön aljára –, addig viszonylagos béke honol az újsütetű csapat tagjai közt, és ameddig egy fejsze az egyetlen fegyver, addig a résztvevők sem próbálnak kibaszni egymással. Készüljünk fel két óra kőkemény utazásra az emberi psziché bugyraiban, avagy kiből mit hoz elő a bezártság és a tehetetlenség.

Az a helyzet, hogy nem értem a filmet körbevevő laudációt, mert ez bizony nem egy jó film. Közepes. A rendező Xavier Gens – ő követte el a Hitmant – második filmje leginkább azért játszódik egyetlen bunkerban, mert ordít róla a pénzhiány. Ez magával vonzza azt is, hogy nincsenek unalomig ismert arcok, esetleg a Motel 2 "sztárja", a blokkolnivaló Lauren German, vagy Milo Ventimiglia a Boncasztalból – a végtelenül lerongyolódó Rosanna Arquettet talán nem kell bemutatnom –, és nincs igazi forgatókönyv se. Nem tudom, ki mit hallott az atombombáról, de a radioaktivitás nem éppen két hét alatt feleződik. A lakók viszont már az első nap totál kikészülnek, és ki akarnak menni a felszínre. Bekattanásukban „megmentőjük” aktívan részt vesz, akinél háklisabb házigazdát kívánni se lehetne... a hátunk közepére púpnak.

Haragszom erre a filmre, mert csomó jó ötlet van benne – ami miatt majdnem moziban néztem meg –, de nagyon sok baromság is – ami miatt hú de jó, hogy csak most néztem meg. Például a legtöbb filmben ilyen kiborulások az utolsó harmadban fordulnak elő, lásd A kísérlet. Itt azonban minden belső feszültség az első félórában kibukik a szereplőkből, mert a film vége olyan elfajzásokat és dekadenciát tartalmaz, hogy az ember elgondolkodik, mi a jobb. Odakünn hamuvá porladni, vagy bezárva túlélni a világégést, nyolc másik ilyen idiótával?

Ez magával vonja a film következő hibáját. Nincs kivel azonosulni. Van az idegbeteg gondnok, akinek esze ágában se volt beengedni a lakókat, a majrézós szemüveges, akit még a saját csaja is lenéz, az anyuka a kislányával, aki a végén babkonzervért szop, a két testvér yin és jang meg a kötekedő faszkalap, aki bemelegedik a végére. Jah és van egy feka is, de mindegy, mert őt lövik le elsőnek. Véleményem szerint a legtöbb ilyen film arra épít, hogy előhozzon az emberekből valami belső morális feszkót. De itt a film ezt úgy oldja meg, hogy mindenki egy töketlen balfasz. Senki nem ért semmihez. A gondnok lelkiismeretesen szigetelőszalagozza a réseket még azután is, hogy a kormány emberei félóráig tárva-nyitva hagyták az ajtót, és elviekben MINDENKI kapott sugárdózist. A csaj meg beledobja a pöcegödörbe az egyetlen fegyvert, amivel talán tudnának valamit akciózni.

Problémázni kezdenek egy hulla feldarabolásán... amikor kettőt már összevágtak, hogy megszabaduljanak tőle, és ne kapjanak még betegséget is. És akkor hülyülnek meg, amikor kiderül, még van egy raktár hónapokra elegendő kajával és piával. Szerintem egy ember, aki végrehajtja a film legnagyobb hőstettét, nem lesz két nap múlva egy elmebeteg geci. Ahogy egy vagány se csicskul be a haverja kedvéért. Nincs olyan, hogy délután ötig még gyáva voltam, aztán a következő öt órában nem. Elő lehet hívni az emberekben rejtőzködő állatot vagy jóságot, de annak... mindig is ott kellett lapulnia valahol mélyen.

Magyarán a film meglehetősen következetlen a karakterekkel. Másik probléma velük, hogy szinte senkiről nem tudunk meg semmit. Értem, hogy a film nem akar szájbarágós lenni, de ez azért mégiscsak túlzás. Két órába belefért volna, és engem kifejezetten érdekelt volna, a csajszi miért olyan hideg a pasijával, hogy lett a gondnokból egy ekkora ősgyik faszfej, miért hagyják, hogy az anyukát olyan szinten megalázzák, ami már nem csak undorító, de szánalmas is egyben, és még sorolhatnám. Ebből a szempontból a 2004-es Holtak hajnala sokkal jobban operál, ott megismertük a szereplőket, együtt tudtunk érezni velük, még akkor is, ha sokkal irreálisabb körülmények miatt kerültek össze.

Ehhez még hozzájön, hogy a film néha iszonyatosan képes leülni, és pár szál pedig egyértelműen az időhúzás miatt került bele. Pl. miért is jöttek be a kormány emberei a bunkerbe? Miért hermetizálták ezt a lakótömböt? Mert a Recben olyan jól sült el? És honnét jön a friss levegő? Az áramellátás? A pottyantós WC kivezet a külvilágba? Ebben az esetben nem kellett volna azt is leszigetelő szalagozni? Valóban jó ötlet egy pincében, ahol a levegő drága kincs, éjjel-nappal szivarozni?

Azért ennyire mégsem katasztrofális a helyzet, mert elgondolkodtató film, megmozgatja az embert, és lassúsága ellenére egyáltalán nem nevezhető unalmasnak, a gyomorforgató jeleneteken pedig látszik, hogy a rendező francia. Genst én egyébként már a Hitman közben is kedveltem, abból a filmből ő kihozta a legtöbbet, amit engedtek neki – a film vége előtt kirúgták, és elvették tőle a vágás jogát. Négy évbe telt, mire elkészíthette következő filmjét, és itt is sikerült egy érdekes megoldást alkalmaznia a forgatás során. A filmet időrendben vette fel, és egy dietetikussal fogyókúrát íratott elő mindenkinek – babkonzerv, sonka és víz, néha egy kis őszibarackbefőtt –, ezért a szereplők filmbéli átalakulása a való életben is megtörtént. Az operatőri megoldások rajongóit pedig a sok vágás nélküli felvétel fogja kielégíteni.

A filmből kétféle verzió is létezik, egy R-besorolású 112 perces verzió, a majrésabb országokban - Németország, Nagy-Britannia, stb. - ezt vetítették, míg az Unrated közel tíz perccel többet mutat be az elszabaduló őrületből, és így állítólag jobban megismerjük a karaktereket. Azért mondom, hogy állítólag, mert ez utóbbit volt szerencsém megtekinteni - az R-rated ezek szerint még silányabb - és még így is hiányérzetem volt sok helyen. Mindenesetre csodát senki ne várjon a filmtől, de egy kis esti szorongáshoz megfelelő táptalajt nyújt. Bosszantó, hogy kicsit több odafigyeléssel akár mestermű is születhetett volna belőle.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!