Az a helyzet, hogy bármennyire is szeretem a nosztalgiafilmeket, mindig felemás érzéssel kezdek nekik, és ez különösen igaz volt erre az alkotásra. Egyrészt rá kellett döbbennem, hogy az Amerikai pite nem csupán egy film, hanem az Y generáció filmje, az én filmem, mivel én is 1999-ben érettségiztem. A szereplők nagyjából ugyanolyan problémákkal küzdöttek, mint mi a suliban, és azóta ők is idősebbek lettek, de valamilyen szinten mégsem változtak semmit. Gondolkoztam azon is, mennyi létjogosultsága van ennek a filmnek, és azt kell mondjam, megérte elkészíteni.

Bár a harmadik résszel nagyjából szépen lezárták a sorozatot, a belőle profitáló színészek nem futottak be nagy karriert – ennek azért nyomós okai vannak –, és a valaha jobb napokat látott tini vígjáték széria is meglehetősen cikivé degradálódott, amiben a kizárólag DVD-re gyártott részek hathatósan közreműködtek. Itt valamit tenni kellett. Még emlékszem rá, amikor Szabi mutatott egy trailert, amelyben Biggs épp a pitét sunázta, és azon röhögtünk, hogy ez valami idióta baromság lesz, aztán végül mégis moziban néztük meg, és így történt a második, meg a harmadik epizóddal is.

A történetre ezúttal is kár szót vesztegetni, de azért tegyük csak meg: egy osztálytalálkozó miatt összegyűlnek a régi barátok, akiket azóta elkapott a nagybetűs ÉLET, idejük semmi, problémájuk annál több. Mind valami másra vágyik, de nem igazán tudja, hogyan is érje el. Erre jönnének a szokásos balfaszabbnál balfaszabb megoldások, amit a karakterek önmagukhoz hűen nagyjából ugyanúgy prezentálnak, mint az előző részekben. A poénok jók; a fiatalok kontra idősek szívatásokon például szakadni lehet, de azért bőven akad „én kérek elnézést”-szerű kínos pillanat is, ami "oké, oké, megtörtént, de most már sürgősen legyen vége" szájízt hagy. Nagyon tetszett, hogy a legeldugottabb mellékszereplőt is előrángatták jó meleg patkánylyukából, hogy beköszönjön, benyögjön egy poént, vagy csak megtudjuk, mi lett vele.

Személyes problémám a filmmel, hogy míg Jim, Stifler, és Finch karakterével a film nagyon jól tud zsonglőrködni, addig Oz és Kevin tökéletesen elveszik, ráadásul hasonló problémán osztozkodnak, történetesen, hogy mindkét srác mással jár, mint akivel annak idején lefeküdt, de most mégis fellángolnak az érzelmek, dacára a tényleges szakításoknak, és ebből következik a bonyodalmak és félreértések sorozata. Ha ezek valami miatt visszavonulót fújtak, és évek teltek el és lezárták, akkor ennek azért megvolt a maga oka, amin léha könnyedséggel továbbgördül a film, mintha nem is számítana.

Ezt a hülyeséget leszámítva a filmnek egyértelműen megvan a bája, és aki '99-ben érettségizett, plusz-mínusz egy év, az ezt duplán átérezheti.  Zárásként azt mondanám, egyáltalán nem bánom, hogy elkészült ez a film, de ha véletlenül kimarad a – vélhetően utolsó szelet – a pitéből, akkor sem maradtunk volna éhesek, a hasunk korgását megannyi más vígjáték csillapítja ma már.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!