Múlt hét szombaton, immáron második alkalommal rendezték meg az InfoBált, ami az Infokommunikációs szektor legelőkelőbb ünnepsége. Az eseménynek idén a Szentháromság téri Magyarság Háza adott otthont. A rendezvény az IVSZ (Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalatok Szövetsége) 25. jubileumi fennállása előtt is tisztelgett. A T-Systems főtámogatói szerepben tűnt fel annak ellenére, hogy tavaly még nem képviseltette magát az eseményen. Mindez tükrözi, hogy mindinkább fontos egy ilyen innovatív vállalatnak jelen lenni az információs szektor estéjén, ahol az informatika felső vezetői, politikusok és a média képviselői egyaránt jelen vannak. Külön köszönet illeti a szervezőket, akik éjt nappallá téve sürögtek a vendégek körül, és gondosan ügyeltek arra, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt, a programok olajozottan kövessék egymást, és semmiféle fennakadás ne történjen. Lássuk, mivel találkozhatott, aki eljött az eseményre!
A kiállítók az épület két szintjén kaptak helyet. A felső szinten leginkább a gasztronómia iránt érdeklődők, az alsó szinten az innovációs megoldásokért rajongó vendégek nézelődhettek kedvükre. Sajnos több kiállító is már este kilenckor csomagolt és hazament, máshol pedig arra panaszkodtak, hogy mi vagyunk az első érdeklődök, este tízkor. A kaszinó szintén alul helyezkedett el – valójában egy rulett és egy blackjack mobil asztal –, és szintén nagyon szellősen üzemelt. Semmi bajom a Magyarság Házával – tudtátok, hogy ezen a helyen működött ötszáz éve Hess András nyomdája? –, az épület patinás, ehhez kétség sem férhet, de funkcionalitásban a tavalyi Hotel Marriott-tal összehasonlítva menten elvérzik, hiszen az sokkal szebb kilátást biztosított, a bálterem grandiózus hatást nyújtott, és minden egy helyen volt, nem kellett keresgélni semmit sem.
Ezt leszámítva azonban nem igazán tudok és akarok kötözködni az eseménnyel, mert az egész este pazar hangulatban telt. Minthogy egy bálról nem illik késni, így este hat után öt perccel már ott voltunk a helyszínen. A lépcsőn felfelé külön-külön pincér szolgálta fel az aperitifeket – száraz pezsgő, különféle üdítő italok – és az üdvözlőfalatkákat. Vacsoráig még két óra volt, így miután kölcsönösen üdvözöltük egymást a falatkákkal, meg kellett állapítsam, a lazachabos mini buchée és az érlelt, pármai sonkás, paradicsomos salsás bruchetta remek választásnak bizonyult, de a parajos-fetasajtos és a tepertőkrémes buchée is nagyon ízletesnek látszott.
Nagyjából egy óránk maradt az est hivatalos megnyitójáig, úgy döntöttünk, körülnézünk idén kik jöttek el kiállítani. A ruhatártól nem messze a Madison Perfumery hoszteszei bátorítottak bennünket, hogy az illatokkal közelebbi ismeretséget kössünk. Elsősorban a hölgyeknek, így a húgomat el is varázsolták, de férfiak részére is tartogattak meglepetéseket. Én azonban, ha valamihez nem értek, azt sose szégyellem beismerni, így hagytam a húgomat érvényesülni, és legalább megtudtam, mire jók a kávészemek egy parfümériában. Búcsúzáskor mindenki kapott egy ingyenes illattanácsadásra feljogosító kupont, amelyet az Andrássy úti üzletükben lehet beváltani. A parfümös stand mellett kapott helyet a Liko, azaz Koós Lili ékszerész szalonbemutatója, egy másik sarokban pedig a Tailor Szalon Ruhaklinika elegáns ruháiból rögtönzött kiállítást lehetett megcsodálni.
Az előtérben már sokkal inkább férfiaknak is tetsző termékeket lehetett látni. Már ha a termék a megfelelő szó rá. A BMW Budapest Motors két vadonatúj hibrid autóját, egy i3-ast és egy i8-ast csodálhatott meg a nagyérdemű. Néhány autómániás haverom tuti kalapáccsal fog agyonverni, hogy milyen blazírtsággal ülhettem be mindenféle csodaautóba az utóbbi időben. Az i8 egy az egyben hozza a DeLorean életérzést, már a szárnyas ajtók tekintetében is, és mivel a küszöb magasan, az ülés pedig mélyen található, így meglehetősen nehezen lehet ki és beszállni annak, aki ritkán ül ilyesmiben. Miniszoknyában pedig vörös posztó minden paparazzinak.
Az autók szinte hívogatták a kedves vendégeket, hogy nyugodtan foglaljanak helyet a kényelmes ülésekben – húgomnak még a dudát is sikerült megnyomni. Egy fotós végig ott tartózkodott, hogy a vendégeket megörökítse és az információs szupersztrádán keresztül azonnal el is juttassa mindenki postaládájába az elkészült képeket. A vendégek akár máris posztolhatták az internetre az így megszerzett képeket. A báli tombola fődíja nem is lehetett más, mint egy ilyen csoda, az i3-s tesztvezetése... ennél már csak az i8-as tesztvezetése lett volna jobb.
Bár az est az Infokommunikációs szektor hivatalos bálja, idén sokkal kevesebb valóban infós kiállítóba botlottunk, mint tavaly. Mint megtudtuk, lett volna standja a Microsoftnak is, de az utolsó pillanatban lemondták, mert máshol kellett megjelenniük. Ha leszámítom a két csodaautót – ahol már mindent elektronika vezérel –, akkor kiállítói részről egyedül a BRAVO Group és a Forpsi képviselte az est folyamán az informatikát. Számomra ők lettek az est egyik kedvence, mert szuper szolgáltatásokat – webtárhely látszólag végtelen kapacitással és állandó felügyelettel, karbantartással és az új SSD-alapú Aruba Cloud (egyszersmind a bál kiemelt támogatója) felhőrendszerét – kínáltak. Sőt távozáskor megdobtak egy kis túlélőcsomaggal, amelyben feszkót levezető labda, repi tollak, ceruzák, egy öntapadós egérpad, notesz, szivargyújtós USB-töltő és egy 4 gigás kétvégű pendrive figyelt.
Az emeleten újabb ékszerész, a Pierre Lang kínálta szebbnél szebb kiegészítőit, gyűrűit, fülbevalóit. Kínálatukból húgomat egy marhabőrből készült karkötő varázsolta el. A többi kiállító a gasztronómiát képviselte. A Bonbonier, a Nobilis pálinka, a Nespresso – what else? –, a Vinox és Veritas borkereskedésekhez lényegében zárásig bármikor be lehetett térni. A Férfiak Klubja sarokba az est végéig gyakran visszatértem, hogy újra és újra megízleljem a Chivas Regal 12 éves és Extra verzióit, és szót váltsak Bedő Imrével, az alapítóval, akinek, ha jól vettem ki a szavaiból, azon fáradozik, hogy visszaállítsa a régi férfias értékeket. Egy szóval oly sok inger ért, hogy alig győztük végigkóstolni. A tavalyi esetből tanulva – este kilenc után már egy darab nem maradt a finom bonbonokból –, a beszédek és az előétel után azonnal megrohamoztuk a Bonbonier alkoholos csokigolyóit, és milyen jól tettük. A történelem ugyanis ismételte önmagát.
Nobiliséknél végre ihattunk egy kis igazi pálinkát - vilmoskörte, szilva, barack - de a likőrjeik után is nagyokat lehetett csettinteni, különösen a sörpárlat tetszett. A Vinoxnál már ismerősként üdvözölhettük Csáki Pétert, akivel mindig jó eldiskurálni a hazai borok helyzetéről, és a külföldi borok sokszínűségéről. Ezúttal ausztrál borokat ajánlott, melyek egy kiadós vacsora után igazi szomjoltókként szolgálnak. A Nespressonál pedig az lepett meg, hogy most nem a mindenütt látható kapszulás gépüket hozták el, hanem egy - talán egy teljesen új - fóliás párnásat, amit cégekhez visznek ki teljesen ingyen, a haszon a fogyasztásból ered. Remélem jó sokan szerződést kötöttek velük, mivel a bálon rengeteg olyan cég felsővezetője is részt vett, ahol még mindig nincs minőségi kávé a dolgozóknak. A konyha felé pedig még egy büfét is kihelyeztek, amely egészen zárásig nyitva tartott. A kedves hölgytől az est során bármit kérhettünk a kihelyezett szortimentekből.
Este hétkor nyitották meg a Báltermet, és a vendégek elfoglalhatták a helyeiket. Az est házigazdája Dénes Tamás volt, akinek hangja leginkább az egykori Juventus rádióból lehet ismerős. Nagyon profin konferálta fel a fellépőket, és kötötte össze az est szegmenseit. Este kilencig Taligás Tibor bárzongorista melódiái zengték be a báltermet, aki nagyon igényes, amerikai típusú szórakoztató zenét játszott. Rengeteg helyen megfordult már a világban, többek között a norvég és holland királynak is játszott. Miután minden vendég megérkezett a bálterembe felcsendült a Himnusz. Ezután pedig a bál védnökei mondtak rövid beszédet:
Soltész Attila az Informatika és Társadalomért Egyesület elnöke nem tudott jelen lenni, így megkérte Bíró Albertet az Info tértől, hogy helyettesítse. Köszöntőt mondott Vágujhelyi Ferenc a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke, Laufer Tamás az IVSZ elnöke, aki már tavaly is nagyon jó és frappáns beszédet tartott. Valamint idén a bál úrhölgyet is kapott, Bánhegyi Zsófia, a Magyar Telekom kommunikációs igazgatója személyében.
A csúszás idén is elkerülhetetlen volt, de ez mindössze pár percet jelentett, mert Dénes moderálta a résztvevőket, már amennyire azok engedték magukat. Idén a nyitótánc a Palotás volt, amelyet a Duna Művészegyüttes táncművészei adtak elő 19:30-tól. A táncosok magyar népviseletben már érkezésünkkor is párosával álltak a lépcsők mellett, de akkor még csak azt hittem élő dekorációi az épületnek, hiszen mégis csak a Magyarság Házában voltunk. A Palotás után még előadtak egy részletet az Örökkön-örökké című előadásból.
Negyed kilenckor kezdetét vette az ünnepi díszvacsora. Akinek az előcsarnokban felszolgált étvágygerjesztő falatok nem bizonyultak elegendőnek, azok friss ciabattára kenhettek egy kis zseniális vajhabkrémet, de akik türelmesek voltak, jobban jártak, mert már az előétellel megérkezett az egész est csúcspontjának számító kacsamájpástétom, amihez borsos eperzselét és mini brióst szervíroztak. A briós tényleg mini volt, a fél pástétom még megmaradt, amikor az már elfogyott, és ekkor jól jött a ciabatta. Mert ez a pástétom egy költemény volt, AZ ízorgazmus, a professzionizmus maga. Öt kilót meg tudtam volna belőle enni, amíg beteg nem leszek. A zselé és a húzott csoki pedig remekül kiegészítette a negyedelt epret, amely éppen kellő hőfokkal és állaggal rendelkezett, nem volt sem túl hideg, sem túl meleg, sem túl kemény, sem túl puha. Egyszóval ez egy tökéletes tál volt.
A leves - csészében - ehhez képest totális félreértés. A tanyasi húsleves "eszencia", zöldfűszeres galuskával - valójában sima daragaluska - teljesen átlagos, egy ilyen menüben semmi keresnivalója nincs a maga távolságtartó egyszerűségével. A főételnek szánt buggyantott csirke rókagomba pürével, ricotta gnudival, és az aszalt gyümölcsökkel töltött sertésszűz, sherryecet-mártással, serpenyős burgonyával megfelelő volt, de miért egyszerre hozták ki? Semmi közük egymáshoz! Értem, hogy két kicsi adag, együtt többnek látszik, és időt is lehet vele spórolni, de épp ez a fine dining lényege. Kulináris élvezetekre éhes a nagyérdemű egy ilyen eseményen és nem fogja senki öt perc alatt belapátolni az ételt.
Így a velős csontszerű csirkéről annyi maradt meg, hogy rágós volt kissé, a rókagomba ízharmóniái elvesztek, a ricottás gnudit - ami egy fantasztikus köret önmagában - pedig elnyomta a teljesen uralkodó burgonya, leginkább azért, mert hangsúlyosabb, nehezebb étel, és mert volt egy fura dohos utóíze. A sertésszűz már ízletesebb volt, viszont hiába volt töltve meglehetősen kiszáradt mire az asztalhoz ért. De hát ilyen az, amikor agy menü első tagja annyira jó, hogy utána jöhet már akár maga a mennyei manna is, egyszerűen elvesznek az ízek, mert meg lett erőszakolva az összes nyelvi ízlelőbimbó. Hasonlóképpen ez a probléma a mozimaratonokkal is.
A krémes tejcsokoládétorta teljesen jó volt zárásnak, szinte szétolvadt az ember szájában. Idén is volt meglepetés, a tetején lévő golyócskára ráharapva szétrobbant egy kellemes, hűsítő folyadék, meg nem esküszöm, hogy alkoholos volt-e, de szerintem igen. Idén nem volt A, B, C menü, cserébe a borok sokkal jobban passzoltak az ételek mellé. Az előételhez egy száraz szamorodnit töltöttek, ami illatra meglepő módon édeskésnek bizonyult, és csak a nyelven mutatta meg mennyire is száraz, de a zsíros kacsamájat kellőképpen kiegészítette. A főfogáshoz egy testes, száraz vörös bor érkezett - nagyon helyesen -, míg a desszerthez, egy édes, desszertbor, egy csöppnyi aszús utóízzel.
A vegetáriánusok kérhettek külön menüt, amely egyedül a desszertben egyezett meg. Ezt érthető okokból nem kóstoltam meg, így nyilatkozni nem tudok felőle, de a rend kedvéért leírom mit tartalmazott. Előételnek kecskesajt salátát, a leves fűszeres sütőtökleves pirított hajdinával - ez látatlanban is sokkal jobb lehetett mint a galuskaleves -, főfogásnak pedig cékla rizottót. Ez viszont borzasztónak hangzik, ha vega lennék ennek olvasásakor komolyan elgondolkoznék, hogy egy napra szögre akasztom a hitvallásom.
A vacsora alatt az esti műsorok folyamatosan váltották egymást. Taligás után nagyjából kilenckor színpadra lépett az est főattrakciója, a bál előadóművésze Nédó Olga hegedűművész, aki virtuóz tehetségével pillanatok alatt elvarázsolta a nagyérdeműt. Őt a Solymári Ifjúsági Táncegyüttes követte, akik magyarországi német nemzetiségi hagyományokat ápolnak. Fél tíztől pedig a Pesty Party Showband adta a talpalávalót egészen a hajnali kettes zárásig, ami még szünetekkel együtt is uszkve négy teljes órát jelentett, ami nem kis teljesítmény. Ekkor kezdődött a tánc, akinek volt kedve máris elkezdhette ledolgozni a kalóriákat, - érdekes módon a tánchoz nagyobb terület maradt fenn mint tavaly - ihatott egy kávét odakint, vagy követhette példámat és lefáradhatott a kaszinóba.
Nagyon érdekes tapasztalatszerzés volt, mert mindig amikor nincsenek sokan előbújik belőlem az újságíró, és gyorsan kikérdeztem a dealereket/croupierokat merre jártak eddig, mit csinálnak most, hol dolgoztak, miket láttak. Tök jó storykat hallottam, végre megtanultam a blackjack szabályait, és még arra is jutott idő, hogy a tavalyi Jason Statham filmről, a Jokerről kikérdezzem őket mennyire volt szakmailag autentikus. Sajnos financiálisan már nem volt ilyen jó a helyzet, blackjacken elvesztettem még a gatyámat is, de aztán a ruletten visszanyertem a négyszeresét... és tudom nem fogjátok elhinni, de ugyanazzal a számmal, mint tavaly :D
Az IVSZ születésnapi tortájának a felvágását fél tizenegykor ejtették meg. Viszont érthetetlen módon addigra a vendégsereg legalább fele hazament, és így nagyon kevés fogyott belőle, záráskor egy négyzetméter még simán maradt belőle - igen, itt négyzetméterben mérték a tortát. Kétféle íz volt, csokis, és epres. Egyértelműen a csokis volt a jobb, de csak akkor mutatta meg az ízét igazán, amikor az ajándékba kapott adagot otthon lehűtöttük és megkóstoltuk. A fondant a tetején még így is túlságosan vastag volt és csömör, és még erre jött legalább fél kilónyi marcipán dísznek. De ennyi kaja, pia után, és főleg, hogy a vacsoránál a desszert IS csokoládétorta volt elsikkadt az ízvilága, és a nagy melegben túlságosan megolvadt a krém a közepén.
Ezután Dénes felkonferálta a bál partnereit és média támogatóit. Igazán jó érzés volt találkozni a logónkkal olyanok mellett mint a Mandiner, a Tudósítók, a Kamaraonline, a Creabird, a Perspective vagy a Computerworld. Amikor a szervezés elkérte a longónkat azt hittem csak a weboldalra kerülünk ki, így valóban kellemes meglepetésként ért ez az egész. Majd bemutatták az csendes aukción résztvevő értéktárgyakat, melyek ezúttal is gyönyörű festmények voltak, melyeket Ács Érmes Károly műkritikus mutatott be, akivel később az előtérben jómagam is válthattam - testvérem pedig jó - pár mondatot. Éjfél előtt fél órával kezdetét vette a tombola, amely idén mindössze egy ezres volt/szelvény, és egész este árulták a hostess lányok, a befolyt összeget idén is jótékony célokra fordítják.
Összesen tizenöt nyeremény volt, amiben voltak magánszemélyeknek és cégeknek is kecsegtető ajánlatok, pl. weblap készítés - ezt jó lett volna megnyerni - az Innosmarttól, arculattervezés (250 000 forint értékben) a Crowfounder Kft. felajánlásából, szépségkezelés, két éjszakás wellness hétvége a Zalakarosi Hotel Aphroditébe, egy Aruba Sport Kamera - ez pl. nagyon jó cucc volt -, hajóút, öltönyházba akció, Zsolnay porcelánkészlet, gyöngynyaklánc. Valamint egy céges fotózás 180 000 forint értékben. Ezen nyeremény sorsolása közben különösen imádkoztam, nehogy én nyerjem meg, mert nagyon vicces dolgok alakultak volna ki belőle. Arra azonban kíváncsi lettem volna, ugyan hogyan, s miképp fotóznak, hogy az ennyibe fáj.
Nem árulok el nagy titkot nem nyertünk. DE. Mindenki más az asztalunknál igen. Kivéve azt a három embert, akivel beszéltünk. Ez még egynek elmegy. De, hogy a nyertes szelvények leginkább az ezer feletti számjegyekből kerüljenek ki - mi meg megvettük a 16-ost, és a 26-ost, az már kicsit furcsa. Főleg, hogy valaki, vett tizenöt szelvényt, és miután az első nyerés után nagyképűen bejelenti, hogy "ez így fog menni egész végig" tényleg nyer belőle még hármat, hát az már mindennek a teteje. Ilyen nincs! :D
A tombola után szabályszerűen felszívódtak az emberek, éjfél után talán ötvenen ha maradtunk zárásig, szerencsére a Pesty Party, a Nobilis, és a Chivas is közéjük tartozott. Búcsúajándékként még kaptunk egy ízlésesen összeállított kis repi csomagot. A ruhatáros néni meg kapott tortát, mert ennyit úgysem tudtunk volna hazavinni. Hajnali négyre végre ágyba zuhanhattam. Remélem mindenkinek tetszett a beszámoló, és azzal zárnám szavaimat, amivel a Bál házigazdái is: találkozunk jövőre, a harmadik InfoBálon, 2017. február 11-én.
fotók: Magyar Nikoletta
Amennyiben tetszett a beszámoló akkor azért, ha pedig nem, akkor meg azért oszd meg a Facebook oldaladon!
