Mirrors are more fun than television...

Madame Tussaudról először, valamikor a '90-es évek közepén hallottam, volt ugyanis egy teljesen anglomán tanárnőm, aki a királyi családdal feküdt és kelt, valamint csak és kizárólag a brit angolt volt hajlandó tanítani, mint egyetlen és igazi proper englisht. Ő említette Madame Tussaud panoptikumját, ami már tiniként is inkább egyfajta averziót váltott ki belőlem. Már azt az elmebaj kezdeti stádiumának tartom ugyanis, amikor valaki gombostűre szúr fel lepkéket, hogy azok aztán döglött állapotukban az évtizedek hosszú sora alatt semmivé málljanak. A következő lépcsőfokot az állatok kitömése jelenti, elborzadok tőle, ha azt látom egy takaros vadászházban, hogy a tulajdonosnak nem volt elég, hogy lelőtte az állatot, meg is ette jóízűen, de aztán elvitte egy helyre kipreparáltatni, hogy utána a szegény agancsos jószág örök időkig a kandalló felett nézzen vele farkaszemet.

No hát Marie Tussaud ezt az egész halott megőrzést a tökélyre fejlesztette, bár hosszú út vezetett odáig, hogy embereket örökítsen meg. Eleinte még a neve is csupán Anna Maria Gorsholtz volt, és 1761-ben született Strasbourgban. A viasz szobrok iránti rajongása egy svájci doktortól Philippe Curtiustól ered, akihez az anyja házvezetőnőnek szegődött. A doktor anatómiai ábrázolások, testrészek megfigyelése miatt fordult a mintázás felé, de később a nagy érdeklődés miatt már önálló kiállításokat is szervezett. Minthogy látta Marieban a tehetséget és az érdeklődést a doktor tanítványául fogadta, Marie pedig hamarosan, mindössze tizenhat évesen elkészítette első önálló viaszszobrát. A híres író és filozófus Voltaire alakját 1777-ben formázta meg. Később olyanokon dolgozott, mint Benjamin Franklin vagy Jean-Jacques Rousseau.

1780-ban beköltözik a versailles-i kastélyba, ahol XVI. Lajos király nővérét tanítja művészetre. Emiatt a francia forradalom idején 1793-ban előbb ki akarják végezni, de az utolsó pillanatban megmenekül és csak bebörtönözik a La Force-ba. Nem sokkal később amnesztiában részesül mert úgy ítélik meg tehetségét jobban kamatoztathatja a forradalom, ha elkészíti a guillotine által lefejezettek halotti maszkjait. Többek között az ő keze munkáját dicséri Marie Antoinette, Jean-Paul Marat és Maximilien Robespierre arcmása is. 1794-ben Curtius meghal és Mariera hagyja kiállítását, egy évvel később harmincnégy évesen férjhez megy Francois Tussaudhoz. 1802-ben kisebbik fiával átköltözik Londonba, ahol Paul Philidor mutatványos meghívására állítja ki szobrait a Lyceumban, de ekkor még nem tud megélni belőle, mert Philidor elteszi a haszon javarészét.

A napóleoni háborúk miatt Párizsba sem tud visszaköltözni, így Skóciába, majd Írországba megy, állandó körutat szervezvén a gyűjteményéből a brit szigeteken. 1821-ben második fia is átköltözik hozzá, férje Franciaországban marad és soha többé nem látják egymást. 1835-ben 33 évnyi turné után megnyitja állandó kiállítását Londonban a Baker street-i Bazaar emeletén. Ennek egyik fő attrakciója a Rémület Kamrája volt, ahová a francia forradalom áldozatainak halotti maszkjait különítették el. Ezzel akkora sikert ér el, hogy 1843-tól már így hírdeti a kiállítást. 1838-ban megírja memoárjait, 1842-ben elkészíti saját viaszképmását, amely mai napig a londoni kiállításon fogadja a betérőket. Marie haláláig alkotott, elkészítette Horatio Nelson, III. György király és Sir Walter Scott viaszfiguráját. 1850-ben, 88 éves korában meghalt. Az új figurák egyre több helyet foglaltak, ezért 1884-ben a kiállítást átteszik a Marylebone Road-ra, ahol mai napig megtekinthető.

A kiállítás már négyszáznál is több viaszfigurát tartalmazott, amikor a panoptikumban 1925-ben előbb tűz ütött ki, majd 1941-ben egy német bomba is telibe találta. A legtöbb eredeti szobor megsemmisült, az öntvények sértetlenek maradtak, így lehetőség volt a visszaállításukra. Manapság ezekkel találkozhatnak a történeti kiállításon az érdeklődők. Eddig a szigorúan vett történelem, hogy honnét is indult ez az egész. Jelenleg huszonnégy panoptikum üzemel szerte a golyóbison, de nagyon sokáig Londonba kellett menni ezért a látványosságért. Majd 1972-ben megnyílt a második múzeum Amszterdamban, de az igazán nagy változásokra az ezredfordulóig várni kellett. 1999-ben ugyanis megnyílt a Las Vegas-i 2000-ben pedig a New York-i és a hongkongi panoptikum. 2006-ban Sanghajban is nyitottak egy múzeumot, majd 2007-ben az ezeket üzemeltető Tussauds Group-ot felvásárolta a Merlin Entertainments, ami a Disney után a második legnagyobb szórakoztatóipari csoportosulás.

A Merlin pedig az elmúlt tizenöt évben olyan ámokfutásba kapcsolt, ami Marie Tussaud, de még az unokái legvadabb álmaiban sem sejlett fel. Újabb öt panoptikumot nyitottak az USA-ban; Washington (2007), Hollywood (2009), San Francisco (2014), Orlando (2015), Nashville (2017). Ezek közül a washingtoni 2021-ben bezárt. Ázsiában hetet, csak Kínában újabb hármat; Wuhan (2013), Peking (2014), Csungking (2016), Bangkok (2010), Tokió (2013), Szingapúr (2014), Új-Delhi (2017). Az indai 2023-ban bezárt. Valamint nem maradhatott ki Sidney (2012) és persze Dubai (2021) sem, de ami minket érdekel az az európai szekció bővülése. Hozzánk a közelmúltig a legközelebbi panoptikum a sógoréknál működött Bécsben 2011-től, valamint 2019-ben Prágában is nyílt egy, de 2008-ban nyitottak egyet Berlinben, 2011-ben a másodikat a szigetországban, Blackpoolban és 2016-ban Isztambulban is.

És ezzel eljutunk oda, hogy tavaly, 2023 óta már Budapesten is van Madame Tussaud a Vörösmarty tértől tényleg csak egy köpésre, és averzió ide, averzió oda, azóta szemezek vele, hogy csak meg kellene nézni, mitől is olyan nagy szám ez. Majd kiderült, hogy egyetlen felnőtt belépő 14.000 forint, elővételben is 12.500 és egyből meggyőztem magamat, hogy menjen ide az, akinek hat anyja van. Egész egyszerűen nem éri meg, és mindjárt ki is térek rá miért. Hogy nektek ne kelljen utánaszámolni, gyorsan megnéztem, hogy a két legközelebbi panoptikumba mennyi a belépő. A Prágaiba 12 euro, ami akárhogy számolom ötezer forintnál nem igazán több, és még úgyis jobban megéri, hogy ott csak negyven szobor található. Persze igen, oda el kell menni, de ha az ember megnézi a prágai panoptikumot nyilván egybeköti azzal, hogy megnézi magát Prágát is! Nálunk ötven szobor van - plusz mínusz egy-kettő, amit a csererendszer miatt hoznak, visznek - és háromszor több a belépő! Nagyjából 6000 forintot tartanék elfogadható összegnek a kiállítás jelenlegi felhozatalához, még az infláció ellenére is.

A bécsi belépő online 9000 forint, 10000 ha a helyszínen veszed meg, DE ezért cserébe nyolcvanöt szobruk van! A németeknél, hollandoknál húsz eurós belépőért majdnem száz szobor látható, Bangkokban 710 baht vagyis 6600 forint, Ausztráliában 32 ausztrál dollárért, vagyis 7800 forintért szintén nyolcvan szobor, a hírhedten drága Tokióban 4600 forintos belépőt kérnek (2100 Yen), Pekingben 180 jüan, Csungkingban csak 130!!!!, Szingapúr 44 dollár (de szingapúri!), Nashville, San Fransisco, Orlando, Hollywood egységesen 30 dollár. Hongkongban kétszáz dollár, (de hongkongi!!!!) és cserébe szintén nyolcvan szobor. Vagyis a világon összesen három helyen drágább a belépő, mint nálunk 40 dollár Las Vegasban és New Yorkban, vagyis ezen a két helyen 400 forinttal kell többet fizetnünk. Valamint Londonban harminc font, azaz 14100 forint, tehát kereken száz forinttal drágább, mint nálunk, de ezért a százforintos többletért itt lehet megtekinteni a létező legnagyobb kiállítást 150 viaszfigurával!

Tehát nem mentem nézelődni, mert a pofátlanságnak is van határa, és jelenleg egyetlen pozitívum szól a Budapesti Madame Tussaud mellett, mégpedig, hogy itt van a közelben - most tekintsünk el attól, hogy Bécs is elég közel van, különösen, ha Sopronban élsz - nem kell érte másik országba kutyagolni. No meg aztán mindig eszembe jut Dagobert bácsi örökérvényű mondása: "Lesz majd másik kiárusítás." És tényleg lett. Egészen pontosan most Szent Iván éjszakáján egyetlen napig 6500 forintra levitték a belépőt. Ekkor azt mondtam magamnak, mint Al Pacino az Ördög ügyvédjében: "Eljött az én időm." Elég hamar elfogytak a jegyek, és már csak este kilencre tudtam foglalni, de mint utólag kiderült egyáltalán nem volt baj, mert ahogy számítottam rá eszméletlenül sokan voltak, de ahogy szintén számítottam rá, az utolsó egy órában már szinte csak mi voltunk, úgyhogy a rutin amit az Uffiziben magunkra szedtünk megint bejött. Zárásig kell maradni, ha az ember élvezni is akarja ezt az egészet.

Az elég hamar kiderült, hogy ezek a figurák nem gyertyaviaszból vannak, vagyis nem törékenyek, bátran hozzájuk lehet érni, lehet őket ölelgetni, csöcsörészni, kezet fogni velük, emiatt cserélik is a ruháikat, mert kopik rendesen. Valamint még bátorítják is az embert, hogy minél többet bohóckodjon, érezze jól magát, és készítsen rengeteg fotót. Ez az anyag ugyanaz a lastex, amit a filmesek is használnak, amikor különböző maszkokat öntenek ki. Állítólag több millióba kerül egyetlen figura végső előállítása, amiket szigorú szabályok szerint kizárólag a londoni műhelyben készítenek el, majd elszállítják a megrendelő múzeumba. Ha élő személyről van szó, akkor pedig hetekig tart a munka, mire minden adatot felvesznek, hogy a lehető legtökéletesebb másolatot előállítsák. Erről Palvin Barbarát vagy Hosszú Katinkát kellene megkérdezni, ők nyilván behatóbb információkkal rendelkeznek.

Emiatt sokkal inkább gumibabáknak tűntek ezek a szobrok, képeken sokkal jobban néznek ki mint élőben, ahol egy fokkal jobb az összhatás mint egynéhány kirakatban pózoló próbababa esetében. Ezek a panoptikumok arról is híresek, hogy igyekeznek az adott ország arculatára rászabni a figurákat, és tényleg ez a része tetszett a legjobban, egy külön teremben Magyarország hírességei várakoztak, történelmi figurák, színészek, feltalálók. Méghozzá nagyon interaktívvá tették az egészet. A szobrok nem csak úgy állnak, hanem játékra ösztönzik a bámészkodót, Petőfi Sándor épp a Talpra magyart szavalja a Pilvaxban, és szavalhatod vele te is. Harry Houdini zárkájából megpróbálhatsz kiszabadulni, Lugosi Béla mellé felvehetsz egy köpenyt, hogy igazi vámpírként kelj ki a koporsóból, Liszt Ferenccel duettet játszhatsz, de bepattanhatsz Karády Katalin autómobiljába, vagy Sissy hintójába is, Munkácsy Mihály pedig megfesti a portrédat, amit akár haza is küldhetsz e-mailen. 

Ugyancsak nagyon tetszett mennyire odafigyeltek, hogy az egyes szobrok mellé korhű környezetet is teremtsenek. Két királyunk I. Szent István, és az egyre inkább urbánus vonásokat mutató Mátyás király a saját udvarában fogad minket, illetve a dombon, ahonnan csak Bródy és Szörényi szobra hiányzik a teljes összhatáshoz. Még egy csodaszarvast is szobortak melléje. Gróf Széchenyi István és Kossuth Lajos most már örökre egymás társaságát kell élvezze, bár lehet az igaziak ennek nem örülnének ennyire. Előbbi könyvtárszobájában mutatja az épp befejezett Lánchíd terveit, utóbbi egy páncélos monitorról intéz beszédet az amerikaiakhoz. Legjobban talán Neumann Jánossal bántak el, aki csak úgy ott ácsorog, és sokáig azt hiheted róla, ő Kempelen Farkas.

Összesen tizenhét szobor került a budapesti gyűjteménybe, ami csak nálunk látható. Lugosiért és Houdiniért eddig Hollywoodba, Sissyért pedig Bécsbe kellett menni. Őket három nem magyar, de magyarok szívének nagyon kedves figura egészíti ki, akik szintén csak nálunk láthatóak. Bud Spencer, aki az ajtóban köszönti az érkezőket, Peter Falk, vagyis Columbo, és Chuck Norris. Bud Spencernek, és Columbonak ez a második szobra Budapesten, és Lugosi is végre kapott egyet a nem hivatalos Vajdahunyad vári mellé. A magyar szobrokat a sport részlegen még Puskás öcsi (Puskás Pancho), Papp Laci és a zenei szekcióban Zámbó Jimmy egészíti ki.

A világ Madame Tussaud panoptikumai nagyobb termekre oszlanak mindenütt, és ez alól a magyar sem kivétel. Az első terem a Budapest Boulevard nevet viseli, amelynek legnagyobb látványossága az egyik falon futó holografikus filmecske, ide látszólag csak úgy bedobáltak mindenféle hírességet. Például Marilyn Monroe kacsint ránk rögtön egy szolíd piros kosztümben, sajnos nem az ikonikus szoknyafellibbentős pózban formázták meg - pedig úgy lenne az interaktív. Mögötte ott ücsörög Will Smith, aki annyira jókedvű, hogy nem is értem miért nem lehet kihívni egy pofonversenyre. Utána George Clooney mellé huppanhatunk le egy padra, majd elámulhatunk Tom Hanks mennyire magas - mivel a szobrok pontos másai eredetijüknek, így jó párszor érhet meglepetés a valódi testmagasság miatt. Ariana Grande helyett Whitney Hustonnal kellett beérnünk, majd a sort a már említett Columbo zárja, szinte ugyanabban a pózban vakarva fejét, ahogy nem messze a Falk Miksa utcán teszi nap mint nap. Bár az is lehet csupán azt csodálja, miért raktak mellé egy Lego kutyát.

A második terem az Epikus Találkozások valójában a világ vezetőit takarja. Ez volt az első terem, amelyet bár kétségkívül nagyon jól megcsináltak mégis azt kérdeztem magamtól, ezek vajon, hogy kerültek ide? Például az amerikai elnökök közül miért éppen Donald Trumpot hozták el hozzánk? Mért nem egy Bill Clintont, vagy egy George Busht? Persze nem baj, mert a legtöbb városban jelenleg Barack Obama vigyorog, de tény, hogy Trump nagyon kevés van. Ezt leszámítva a terem abszolút sztárja volt, alig lehetett odaférni mellé, pedig 190 centi magas kolosszus. A negyed ovális iroda minden szeglete tökéletes lenyomata az eredetinek, a képektől kezdve, a szobrocskákon át egészen a hatalmas tölgyfa íróasztalig, ahol beszélhetünk telefonon Elon Muskkal, Macaulay Culkinnal, sőt, ha elegünk van az egészből rácsaphatunk az atomgombra is. Amerikai elnökből egyébként van egy Ronald Reagen is, aki ott ácsorog Mihail Gorbacsov mellett, de láthatóan nem sok embert érdekeltek, és ha már itt tartunk Gorbacsov nagyjából annyira hasonlított az eredetijéhez, mint rám. Vele eléggé trehány munkát végeztek.

Rögtön Trump mellett ott a másik kérdőjel, Hszi-Csi Ping! Hát ő meg mit keres itt? A szomszédos Bank of China adott egy kis dellát az épület kipofozására vagy mi? Kínán kívül sehol nincs szobra, csak nálunk. Eddig azt se tudtam, hogy a világon van, most meg megtanultam a nevét kívülről. A teremben integet még egy Ferenc pápa, és persze az elmaradhatatlan II. Erzsébet. Meg a Fehér ház egere, de hogy ő mit jelent, arra nem tudtam rájönni, lehet csak egy jópofa geg, illetve modoló. Ezután következett a már kivesézett magyar terem, ahová stílszerűen az alagúton át érkezhetünk meg. Ebből a teremből nyílik a kávézó, ahol szintén egy kölcsönszobor Benedict Cumberbatch ücsörög léhán még néhány hónapig. Majd utunkat folytatva következik a Fashion szekció, ahonnan, ha Lady Gagát átraknák a zenészekhez, ahova való, akkor átnevezhetnék Palvin teremmé is, mert senki más nincs itt. Nagyon csajoknak való terem, parókákkal, tükör előtt pózolással.

Innen nyílik a második legjobb terem a Filmforgatás, ahol egy táblán rácsodálkozhatunk mennyi szuperprodukció készült már kis hazánkban. Külön tetszett, hogy ezeket a sztárokat nem csak bedobálták, hanem úgy válogatták őket össze, hogy az reflektáljon magyarországi munkáikra. Például Bruce Willis épp forgatja a hírhedt Die Hard ötöt a Baross utca sarkán. Scarlett Johansson kitekint a Fekete Özvegyből. Steven Spielberg háta mögött hiába úszik át egy kis E.T. bizony a München szünetében pihen egyet. Tom Cruise a Mission Impossible négy miatt motorozik a Lánchídon, meg persze azért, hogy ne derüljön ki, milyen magas. Sajnos Angelina Joliet már nem a szexikon érájából hozták el nekünk, meg persze nyakig fel is öltöztették.

A sport szekción ugyanolyan villámgyorsan kúszok keresztül, mint a divaton. Az említett három magyar sportolón kívül itt van még Cristiano Ronaldo és Lionel Messi. Majd jön a zene, ahol a Király a Királynővel néz farkasszemet, vagyis Freddy Mercuryval, aki épp énekli a Tavaszi szél vizet áraszt dalocskát. Itt van még Michael Jackson, Beyoncé, Rhianna és Jennifer Lopez. Az interaktivitást itt kimeríti, hogy beállhatunk gitározni vagy dobolni a Queen zenekarba. Az utolsó terem a VIP party, ahol minden sztárnak van egy saját dala, és a különböző gombokat nyomkodva a DJ pultnál változik a stílus, hang és fényhatások kavalkádja. El lehet képzelni itt micsoda kakofónia alakul ki, ha csupán három látogató összekerül és mindegyiknek más a kedvence. Itt található Leonardo DiCaprio, akinek az összes többi panoptikumban is ugyanez a pezsgőzős szobra látható. Robert Downey Jr., Brad Pitt, Ryan Gosling, Sandra Bullock, Penelope Cruz, és Madonna. A sort a Szikla zárja, vagyis Dwayne Johnson, aki szintén csak kölcsönbe érkezett, de ő az ellenpélda, minden egyes panoptikumban teljesen más szobra látható. Kíváncsi lennék összesen mennyi időt áldozott erre, és persze mennyi pénzt kapott érte.

A legutolsó teremben elolvasható a panoptikum zanzásított története, meg az hogyan készülnek a szobrok, majd jön az ajándékbolt, és lehet haza menni. Van egy csomó selfie pont is, ahogy azt kell. Igazság szerint teljesen jó marhulás volt, egy óra alatt bőven meg lehet mindenkit nézni. Meg persze ha leküzdi az ember abbéli averzióját, hogy olyan embereket tapogat, akik halottak, vagy hamarosan azok lesznek. Elvégre nincsenek kitömve, de mégis a szobrokon látszik, hogy nem eredeti, itt meg pont arra mennek rá, hogy a megszólalásig hasonlítsanak a szobrok a gazdájukra. Kivéve Gorbacsov esetében, ha ott a májfoltot kicserélnék bajuszra az ott lehetne Göncz Árpád is.

Így a végére mondok még egy piros pontot, mert arra tényleg nem gondoltam, hogy ennyire magyarosra szabták ezt az egészet, és ez melengeti a szívét a hazaiaknak, a külföldiek meg talán tanulnak valamit, mielőtt hazamennek. És persze Prágában olcsóbb - háromszorosan! - de ott nincsenek magyar szobrok, ott cseh hírességek vannak. Nyilván azokról se lehet rossz megtanulni ezt azt, de mégis csak a mikutyánk kölke a legszebb nem igaz? Mindezek miatt nem is azok a szobrok kápráztattak el, amiktől azt vártam, hiszen a bárhol megtekinthető hollywoodi hírességeket csak úgy elszórták a különböző termekben, hanem az igényes műgonddal pozícionált magyarokat, meg a sokat szidott Donald Trumpot.

Az is baromi jó ötlet volt, hogy mennyire foglalkoztatják a vendégsereget, az megint más kérdés, hogy emiatt hosszú perceket kell várni mire le tudod fotózni ugyanazt a szobrot, amit előtted hatezren. Mindenesetre én továbbra is azt tanácsolnám, hogy várd meg az akciót, 25%-os sokszor van, ilyen 60%-os nem sokszor, de lehet jövőre megint lesz, addigra talán két szoborral több is lesz majd, hiszen nyilván bővülni fog a kiállítás. Úgy hallottam most hozták meg Zendayat - de jó....

Viszont, hogy megérje ez a belépő lenne pár ötletem kiket lehetne behozni, hogy mondjuk nálunk is minél előbb nyolcvan, száz szobor legyen megtekinthető, és ne húszezres beléptidíjért! Tök jó, hogy van Bud Spencernek egy újabb szobra, de miért nincs mellette Terence Hill? Elvégre teljesen esetleges, hogy élő, vagy holt személyek szobraival találkozunk, ahogy az is, magánemberként, vagy filmes megfelelőjeként ábrázolják. És olyan magányos Bud, ahogy egyedül ácsorog a bejáratnál, tegyétek mellé egy Terence Dombot. Bár igazából én a bejárathoz Marie Tussaudot tenném, akinek nincs szobra nálunk. Legtöbben azt hiszik valami tüsszentésről szól ez a hely. Igazán megérdemelné, hogy ő köszöntse, vagy éppen búcsúztassa a vendégeket. Elvégre én se tudtam erről a hölgyről sokat míg el nem mentem ide, csak annyit, hogy betegesen szeretett viaszba önteni különféle embereket, pedig az élete érdemes rá, hogy jobban megismerjük.

A jelenlegi Boulevardot teljesen átformálnám, ahogy arra kitértem, Monroe szoknyáját libbentse csak fel az a kósza szellő. Hanks meg üljön le Forrest Gumpként a padra Clooney helyett. Továbbá, miért nincs nekünk Jackie Chan szobrunk? Charlie Chaplinünk? Jack Nicolsonunk? Jim Carrey-ünk? Jean Paul Belmondonk? Julia Robertsünk? Vin Dieselünk? Mohammed Alink? David Beckhamünk? Albert Einsteinünk? Mozartunk? Salvador Dalínk? Dalai Lámánk? Értük bizony Prágába kell menni! Pedig sokukat itthon is nagyon szereti a közönség. Én persze örülnék egy Chow Yun Fatnek is, ahogy élethalál harcot vív Willissel, de ez már az álom kategória, mivel neki egyedül Hong Kongban van szobra. Bruce Lee is jöhetne.

Anna Hathawayt ÉS Jennifer Anistont is elfogadnék. És mi az, hogy nincs Johnny Depp Jack Sparrownak öltözve? Spielberg mellé egy igazi E.T. kellene, ami mögé fel lehetne pattanni a bringára! A kávézó szinte üvölti, hogy egy Audrey Hepburn iszogassa kávéját az egyik asztalnál, és ide raknám Clooneyt is, ahogy whiskeyzik, Brad Pitt társaságában. Angelina Jolieból mindenképpen egy fiatalabb verziót hoznék Tomb Raider ruhában, mert borzalmasan csontos a jelenlegi verziója. Sajnos Pittből is az idős verzió került hozzánk, ha már itt tartunk. És tudom, hogy Jimmy a király, de Elvis Presleyt azért betenném mellé. Az pedig vérlázító, hogy nincs Arnold Scwarzeneggerünk, és nem öreg, szakállas favágós verzió, hanem Vörös zsarus, ahogy éppen agyonlövi Koncz Gábort. Nincsen James Bondunk? Még ha csupán Daniel Craig is lenne az, kicsit savanyú, kicsit szőke, de Bond, de jöhetne bárki más.

Egye fene jöhetne Kate Winslet is, nem veszek rajta össze senkivel. Meg persze Emma Stone és Margot Robbie is, csak hát nekik egyelőre sehol a világon nincs szobruk. A rendezőknek csinálnék külön termet, és akkor jöhet Alfred Hitchcock, meg Woody Allen, és Robin Williams. Diana hercegnőt is sokan kedvelték ebben az országban, jól mutatna Bözsi mellett. Nicole Kidman jól mutatna Cruise mellett, vagy mögötte a motoron. És nem tudom felfogni, hogy hiányozhat Chris Hemsworth a nők kedvence, a férfiak jó barátja, amíg röhög megdugja a nődet, de te nem bánod, mert olyan jó arc. A Beatles-nek is lehetne közös szobra a Queennel. Clint Eastwood nagy hiányosság, akár fiatalon, akár idősebb korában. De Syvester Stallone is Rockyként, William Shatner és Leonard Nimoy a Star Trekből. David Bowie, és Jennifer Connely, akár a Labirintusból. Platón, Leonardo Da Vinci, William Shakespeare, Sigmund Freud. Palvin mellé Cindy Crawford és  Naomi Campbell. És persze David Hasselhoff.

Azért látszik, hogy akadnak hiányosságok. Remélhetőleg nem kell tíz évet várni, hogy bővüljön ez a gyűjtemény, és most kell megnyomni, amíg mi vagyunk a legfrissebbek, még egy év és ki tudja hol nyitnak újabb panoptikumot, mondjuk az Északi-sarkon. Így azzal zárnám soraimat, amivel kezdtem. Jelen formájában jól gondoljátok meg melyik panoptikumba mentek, mert az tény, hogy Talpra magyar, meg Tavaszi szél sehol másutt nincs, de ennyiért egy csöppet drága.

Ha tetszett a beszámoló, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4