Mivel ma este adják át 84. alkalommal a világ legnépszerűbb filmes díját, az Oscar-t, így összeállítottam nektek az ünnepi alkalomra a Legjobb filmek legjobbjait, természetesen szigorúan szubjektíven nézve, vagyis az én legnagyobb kedvenceimet az Oscar-díjasok közül.
10. Ben Hur (1959)
11 Oscar díj
Rögtön egy feledhetetlen, örök klasszikussal indítunk, mely az egyik legnépszerűbb régi mozi. Nem hiszem, hogy létezik olyan, aki ne látta volna, a kereskedelmi tévék ünnepi műsorsávjában bérelt helye van minden egyes évben. Ez pedig annak köszönhető, hogy minden színpadiassága, ódivatúsága, és elképesztő hossza ellenére a mai napig tökéletesen működik. Nagyszerűek a színészek, remek a sztori, könnyen átélhető, és telis tele van érzelmekkel, a híres verseny, és a tengeri csatajelenet pedig máig felejthetetlenek. Nem mellesleg a film egy olyan korszakról szól, melyben a régi eszméket (szemet szemért!) felváltotta a szeretet, a megbocsátás és a megváltás krisztusi értékrendje.
9. Éjféli Cowboy (1969)
3 Oscar díj
Mivel nem olyan régen láttam először ezt a mozit, talán egy kicsit elhamarkodottnak tűnhet, hogy egy ilyen legek legje listába beleraktam, de igazából egy percig sem kellett haboznom, hogy bekerüljön. Egyrészt nagyra értékelendő, hogy megkapta az Akadémia díját története, és bátorsága ellenére, másrészt annyira jó alakításokat láthatunk benne, amiket nehéz is szavakkal jellemezni. Nem mellesleg a zene is remek, és kevés film szól ennyire meggyőzően a szegénységről. Mégis, ami a legfontosabb, az a giccset messziről elkerülő, szívszorító drámaiság, amely még jóval a megtekintés után is kísért, és ez az, amitől kitörölhetetlen élménnyé válik az Éjféli cowboy.
8. Forrest Gump (1994)
6 Oscar díj
A Forrest Gump egynémely jelenete talán picit érzelgősnek tűnhet a cinikusabb néző számára, de ezt tökéletesen ellensúlyozza a kiváló humor, aminek köszönhetően a Forrest Gump egy elképesztően szórakoztató mozivá válik. Nem mellesleg pedig a címszereplő a filmvászon egyik legszerethetőbb karaktere, így nem csoda, hogy magával ragad minket is az Amerika történelmét bemutató alkotás. Csak úgy mellesleg láthatunk egy megváltástörténetet is, és a film sokat elmond az életről, szeretetről, halálról, és a boldogságról. Tom Hanks pedig egyértelműen élete messze legjobb alakítását nyújtja, aminek azóta sem tudott a közelébe érni se.
7. Annie Hall (1977)
4 Oscar díj
Vétek lett volna lehagyni Woody Allen legjobb filmjét erről a listáról. Az a szerencsés együttállás következett be, hogy Allen-nek erre a mozira már tökéletesen kiforrott a saját, egyéni, csak rá jellemző stílusa, de közben még nagyon újító, elképesztően vicces, eredeti és friss tudott lenni. Nem mondom, van az Annie Hall-nál viccesebb, és van ennél mélyebb alkotása is, de jobb tutira nincs. Persze még így is percenként hallhatunk jobbnál jobb, idézhető beszólásokat („Ő se arra számított, hogy moziba visszük”), és igyekszik a párkapcsolatokról is sokat elmondani, úgyhogy alapból sokkal többé válik, mint egy átlagos romantikus komédia. Lényegében az Annie Hall nem más, mint egy elképesztő ötlet és gegparádé, melynek közben nagyon komoly mondanivalója is van. Örök kedvenc!
6. A nagy balhé (1973)
7 Oscar díj
Nem is olyan rég írtam A nagy balhéról, de egyszerűen kihagyhatatlan volt a listából. Annyira ritka a filmművészetben az ennyire tökéletes forgatókönyv, és az, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön, a színészválasztástól kezdve, a rendezésen át, egészen a korhű díszletekig. Mind a 7 Oscar díj tökéletesen megérdemelt helyen volt, de A nagy balhé legnagyobb erénye mind közül mégiscsak a zseniális forgatókönyv marad.
5. Nincs bocsánat (1992)
4 Oscar díj
Clint Eastwood felejthetetlen remekműve, amelyben lebontja az ő közreműködésével csúcsra járatott, legendás műfajt, a westernt, és saját ikonikus karakterét. Ez a fajta deheroizálás nagyon üdítő, de maga a film rendkívül nyomasztó. Fantasztikus színészek sorjáznak ebben a moziban is, Eastwood mellett ott van még Gene Hackman, Richard Harris és Morgan Freeman is, akik örökké emlékezetes élménnyé teszik a Nincs bocsánatot. Sokan az utolsó westernnek nevezik, ami után már felesleges többet csinálni, és valóban, a műfaj itt érte el a tetőpontját. Eastwood pedig úgy tűnt ezzel a filmmel búcsúzik, de még ezután is jobbnál jobb mozikkal tett minket boldoggá évről-évre.
4. Casablanca (1942)
3 Oscar díj
Egy újabb örök klasszikus, a hollywoodi stúdiók világának egyik felülmúlhatatlan gyöngyszeme, melyet sem megunni, sem elfelejteni nem lehet. Az amúgy melodrámának készült film valódi erejét a rendkívül szellemes, találó dialógusainak köszönheti, a romantikus szálat pedig felejthetetlen képekben és beállításokban tárja elénk, két ikonikus mozisztár, Humphrey Bogart és Ingrid Bergman főszereplésével. A szokatlan, mégis tökéletes befejezés is hozzájárul a mozi halhatatlanságához, a csodálatos jelenetekről nem is beszélve: amikor a Marseilles-el leéneklik a német katonákat, az az elnyomás elleni harc és az emberi szabadság örökös győzelmének legjobb pillanata a filmtörténetben.
3. Rocky (1976)
3 Oscar díj
Sokan elvitatják a Rocky-tól az Oscar díjat, és Stallone későbbi karrierjének tükrében egyértelműen túlértékelt filmnek tartják, de nekem az egyik legnagyobb kedvencem az összes film közül, amit valaha készítettek. A történet első fele hibátlanul, rendkívül realista módon festi le a főhős életét, és környezetét, ahogy boldogulni próbál ebben a telepi miliőben. A másik fele pedig arról szól, ahogy Rocky a nagy lehetőség hatására képes felülemelkedni önmagán, és magával együtt felemeli az őt körülvevő embereket is. Mindezt úgy ábrázolva, hogy elkerültek mindenfajta giccset, és a meseszerű történetet tökéletesen hihetővé varázsolták. A végső küzdelem pedig katartikus erejű, szép, ízléses himnusz az emberi akaraterőről. Nem mellesleg a zene is csodálatos, és a színészek is remekelnek a rájuk szabott szerepekben.
2. A rettenthetetlen (1995)
5 Oscar díj
Egy újabb sokat vitatott mozi, amely számomra hihetetlenül közel áll a tökéletességhez. Sokan történelmietlennek tartják, de mindez kevéssé érdekes ahhoz képest, hogy milyen kiváló moziról beszélhetünk. A 177 perces játékidő minden egyes másodperce magával ragadó, az érzelmek könnyen átélhetőek, a csatajelenetek pedig lenyűgözőek. Ez a fajta gyors vágásokkal operáló, elképesztően brutális, a csata hevébe berántó ábrázolásmód később sokszor sok helyen le lett másolva, de annyira jól sosem sikerült, mint ebben a moziban. A színészek itt is csodálatosak, Mel Gibson hiteles szabadságharcosként, Sophie Marceau valami egészen éterien gyönyörű, egy fontos mellékszerepben pedig nagy kedvencemet, Brendan Gleesont láthatjuk. Ezt a monumentális történelmi, romantikus akcióeposzt mindenkinek látnia kell!
1. A keresztapa (1972)
3 Oscar díj
Most komolyan, mi más is lehetne az első, mint a világ legjobb filmje, melyet akárhányszor újra lehet nézni, annyira komplex, annyira minden részletében tökéletes. A forgatókönyv zseniális, messze jobb, mint a regény, amelyből készült, a hangulat egyből magába szippantja az embert, a zene pedig végig elvarázsol. Elképesztően feszült jelenet ugyanúgy található a filmben, mint romantikus líra, de közben természetesen az egész teljesen egységes. A színészekre nincsen szó, hogy menyire jók, Marlon Brando gyakorlatilag átlényegül Keresztapává, Al Pacino lenyűgöző, ám mégis visszafogott alakítást nyújt, és a legutolsó mellékszereplő is hibátlan. A keresztapa valóban egy olyan remekmű, aminél nem létezik jobb a filmtörténetben, az Oscar díjak tulajdonképpen csak eltörpülhetnek a nagysága mellett.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.02.27. 02:03:06
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.02.27. 14:23:48
épp egy barátom mondta tegnap, hogy minek fejtegettem, elég lett volna csak annyit odaírni a Keresztapa alá, hogy no comment. Mert annyira egyértelmű :)
Amúgy nézd meg, de ne csak egyszer, mert képtelenség egyszerre befogadni azt a filmet, ahhoz egyszerűen túl gazdag minden szinten. Hogy legyen valami változatosság, nézd meg eredeti nyelven, plusz a két fajta magyar szinkronnal (mind kettő kiváló), és akkor már tudsz figyelni egy csomó apró finomságra, elsőre talán nem egyértelmű összefüggésekre. Elsőre nekem sem esett le, mekkora film is ez, de most, hogy már láttam vagy 15x az elmúlt 10 évben, így már csak a legnagyobb tisztelet hangján tudok róla szólni. (amúgy tudod, a Szárnyas fejvadász sem adja magát elsőre ;))
Oldfan 2012.02.27. 14:57:30
Ben Hur: A kocsiversenyt és a hajócsatát leszámítva egyedül a zenéjét bírtam értékelni. A többi része nálam a giccs kategóriát súrolta, a vége különösen, jószándék és erkölcsi példabeszéd ide vagy oda.
Rocky: Stallone "nem figyelt", mert igazi minőségi mozi csúszott ki a keze alól....:) Később már "alaposabb" volt, nem is fenyegette Oscar veszély...:)
Casablanca: Többszöri nekifutásra sem bírtam végignézni. Bezzeg a többivel nem volt ilyen gondom. Valami egyéni gubanc lehet vele nálam.
Rettenthetetlen: Mint közönségfilm remekül működik, mint történelmi film borzalmas, mert felületes a helyszínekben (Wallace első csatája), kosztümökben,(a kilt csak sok száz év múlva jelenik majd meg a skótoknál) és a szerelmi szál abszurd.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.02.27. 15:19:02
Ben Hur: A giccsfaktor tényleg bejátszik, de számomra lehagyhatatlan volt, nagyon szeretem már egész kiskorom óta ezt a filmet, nem lehet véletlen, hogy ennyi generációt elbűvölt '59 óta.
Rocky: így van, Stallone-nak egyértelműen a Rocky a csúcspont.
A rettenthetetlenről éppen egy nálam sokkal tájékozottabb, műveltebb barátommal vitatkoztam a Jeanne D'Arc kapcsán, és ő mesélte nekem, hogy konkrétan az a fajta nacionalizmus, amit a film ábrázol, akkor még konkrétan nem létezett, hogy a király fia szinte biztosan nem volt homokos, hogy az első éjszaka joga nem több puszta legendánál, hisz akkoriban az egyház miatt a szüzesség rendkívül fontos volt stb. És persze, hogy Mel Gibson felcsinálja benne Sophie Marceau-t, hát igen... :)
Viszont én mindezek ellenére is imádom ezt a filmet, minden egyes alkalommal olyan élvezet végignézni, amit nem is tudok sokmindenhez hasonlítani. Ügyesen használta fel, és fordította ki a történelmet a maximális élvezhetőség jegyében.
Oldfan 2012.02.27. 15:29:46
field64 (törölt) 2012.02.27. 15:46:55
Mint a meleg téma nagy szakértője [:)))], cáfolom a haverodat. A RETTENTHETETLEN-ben ugyanis a király fia a valóságban olyan meleg volt, mint a platni. Derek Jarman (a meleg rendező) külön filmet szentelt neki (Gibson előtt) II. EDWARD címmel. Nem akárhogyan halt meg, tüzes vasat nyomtak fel a hátsójába, állítólag felesége parancsára (akit Gibsonnál a bájos Sophie Marceau domborított). Mindazonáltal négy gyermeket csak összehozott valahogy a nejének.
A RETTENTHETETLEN legnagyobb baja szerintem a főszereplő: egy percig nem éreztem hitelesnek, Mel Gibson valami középkori vagány csávót játszik, egy időutazásos, jópofáskodó Martin Riggset. Vagy a rendezést, vagy a főszerepet kellett volna másra bízni, mert a rendező Gibson szerintem nagyon nem jól vezette a színész Gibsont.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.02.27. 16:08:06
:D
Mint mondtam, nem vagyok szaktekintély. A barátom azt mondta, hogy valószínűleg ez Izabella koholt vádja volt, hogy eltetethesse láb alól a férjet. Ezt némileg, bár nem tökéletesen, alátámasztja a négy gyermek megléte is.
Igen, az tény, és nem csak Gibsonnál figyelhető meg, hogy A rettenthetetlen-ben mai gesztusokat, mai arcokat láthatunk, sőt állítólag az akcentusok is viccesek eredetiben (olyan jó szerintem a szinkron, hogy még sose láttam így). Szóval tényleg, én ezeket elismerem, hogy zavaróak lehetnek, de számomra egy megaélmény A rettenthetetlen. :)
Amúgy nekem nagyon hiányzik erről a listáról az Amerikai szépség, de egyszerűen nem tudnék mit kivenni, és betenni a helyére. Szóval +1 Amerikai szépséget mindenki számoljon hozzá! :)
@Oldfan: Igen, ő is ezt mondta, hogy filmként nagyon jó, történelemként már nem. Szerintem én tudom a helyén kezelni, de ez még nem változtat azon, hogy számos dolgot mégiscsak ő magyarázott el nekem.
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.02.27. 18:51:57
azért ezeket mint történész, helyből cáfolom, ha nem baj :D bár Field már leírta a lényeget
a tanáraim egyébként hihetetlen módon utáltak minden "történelmi" filmet, de ők már határozottan emlékeztettek valami elvakult fikázóra, akinek azért nem tetszik valami, mert nem tud felülemelkedni a filmes korlátokon, vagy éppen a sajátjain, állítólag William Wallace a valóságban nagyon nem volt ekkora májer ám, nagyjából mint Rózsa Sándorra kell tekinteni, vagy még inkább Budai nagy Antalra, mert őt is összehozott egy parasztlázadást, leverték ennyi, ha valami túl van idealizálva, akkor az a Rettenthetetlen, de miért érdekelne ez engem? a film kurva jó, és sikeresen megtalálták a Skótok egyetlen olyan hősét, aki elég homályos hogy bármit rá lehessen húzni (ki hallotta William Wallace nevét ezelőtt a film előtt? mert én nem) és mint Edward MacGregon mondotta Trainspottingban Skótnak lenni a legnagyobb szopás (magyarként különösen átérzem eme kijelentést).
field64 (törölt) 2012.02.28. 11:39:01
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.02.28. 12:23:30
Hát igen, azért azt Oscar díjat nem lehet komolyan venni, pláne amikor olyan filmek nyernek, mint a Gettómilliomos, vagy a Bombák földjén. :S
A Nem vénnek való vidéket anno egyszer láttam egy premier előtti vetítésen, és amikor kissé összezavarodva kimásztam a moziból, nem tudtam eldönteni, hogy jó film-e, vagy sem. És nekem ez azóta se igazán sikerült.
A Titanicról, az Amedeusról, meg a Rebeccáról már írtam a blogon, a Rebeccát én nagyon szeretem, szerintem tényleg Hitchcock legjobbjai közé tartozik a mai napig.
field64 (törölt) 2012.02.28. 12:36:18
Ami Hitchcockot illeti, igazad van, de ha választanom kéne, hogy az 53 filmjéből melyik legyen egyedüliként Oscar-díjas, nem biztos (sőt biztosan nem), hogy a REBECCA jut eszembe.
A NEM VÉNNEK VALÓ VIDÉK-et én is egy premier előtti vetítésen láttam. Nem számítottam semmi jóra, Coenék nem az én esetem, az erőszakos filmeket is már baromira unom, melyekben valami kellően dízájnosra tervezett, szuperkúl figura a rosszfiú, de ez a mű kifejezetten bejött, főleg Bardemnek köszönhetően.
A BOMBÁK FÖLDJÉN nekem teljesen kimaradt, nem amiatt, hogy okkal vagy ok nélkül kapott-e Oscart, egyszerűen valahogy nem voltam (vagyok) rá kíváncsi.