Todd Phillips hétévnyi másnaposság után új filmmel jelentkezett, mely leginkább úgy néz ki, mintha keresztezték volna a Fegyverneppert az Ananász Expresszel. A főszerepben Jonah Hill brillírozik, onnantól kezdve, hogy megjelenik a vásznon szinte teljesen elnyomja Miles Tellert, aki amúgy a főhős lenne, és elsősorban az ő szemszögéből bontakozik ki a történet. Phillips teljes palettáját felvonultatja, úgy is fogalmazhatnék ez egy nagyon jó vígjáték, ami arra tökéletesen elég, hogy kitöltsön két üres órát az életedből. Sőt, akár az év legjobb vígjátéka is lehet belőle, aminek az az oka, hogy idén alig került moziba értékelhető vígjáték. Nem pedig az, hogy ez a film annyira fergeteges lenne... mert nem az.

David olyan mint bárki más, szeretne meggazdagoni, és lehetőleg hamar. Ezt jelenleg a masszőrszakmán keresztül próbálja kivitelezni, de egyik másik kuncsaftja inkább azt szeretné, ha kiverné nekik a brét. Ezután bevásárol takarókból, és azzal házal az öregek otthonában, majd amikor találkozik a minden hájjal megkent Efraimmal, az percek alatt lyukat beszél a hasába, legyen a társa és szállítsanak fegyvert az USA hadseregének. Ahhoz, hogy rábólintson már csak egy kis lökés kell, amit hamarosan meg is kap barátnőjétől, amikor az bejelenti, hogy terhes, és hamarosan több pénzre lesz szükségük. Az igen csak szemrevaló Ana de Armast tessék jól megfigyelni, mert jövőre minden bizonnyal a mennybe megy a Szárnyas Fejvadász folytatásában.

Kétségtelenül a legnagyobb rákfenéje a filmnek, a 2005-ös Fegyvernepper, ami konkrétan százszor jobban mutatta be ezt az egészet. Igaz ez picit más, 2005-ben járunk, és két lúzerről beszélünk, akik a második nagyobb melójukba már bele is buktak, épp azért, mert amatőr szinten művelték ezt az egészet. Még úgyis, hogy Teller már most jobb színész, mint amilyen Nicolas Cage valaha volt - esetleg lesz. Ráadásul az a film mindössze tizenegy éve készült, és olyan jól körüljárta a fegyverbiznisz témáját, hogy nincs értelme új filmet készíteni erről. Mert a Fegyvernepper kendőzetlenül elmondott mindent. A Haverok fegyverben egy-két morzsát tud mindehhez hozzátenni.

A vígjátéki része sokkal jobban működik - Phillips ehhez jobban is ért -, de lényegében ez is kettőre lebontható. Az egyik az egész filmen keresztülívelő konstans zsidózás, a másik pedig a bulizás, kokózás, ekizés, gandzsázás, ki mikor és mennyiért szopja le hőseinket, és ez miért sikerül, vagy nem sikerül. Ezzel se lenne gond, de annyira tömény az egész, hogy a harmadik füves poén már nem vicces - hozzáteszem, elég sokatmondó, hogy a sajtón a kollegák szinte csak ezeken a poénokon röhögtek. Nyilván kellenek hozzá saját élmények is...

A film mindezek tetejében kiszámítható és kurva lassú is, két óra se telt el, de már annyira elfáradtam - pedig csak nézni kell -, hogy komolyan azon gondolkodtam, ez egy három órás film lenne? Pedig nem, ez bizony stáblistával együtt egy óra ötvennégy percecske. A kiszámíthatóság meg: kezdődik a film, na mondom fogaddjunk, hogy a hősünk épp füvet szív a kocsijában... jó tudom sok filmet nézek. A fejezetes elbeszélésnek se láttam sok értelmét, mert csak megakasztja a film menetét, nem tesz hozzá semmit, ráadásul ezeket a "magvas" gondolatokat mindig ki is mondja egy idő után valamelyik szereplő. Nyilván ezzel akarták ábrázolni, hogy regényből készült, mert hősünk nyilván valóban létezett, és mindezt megírta regényben, már csak azért is, hogy mossa magát miért is mászott mindebbe bele. Merthogy VALÓS TÖRTÉNET alapján készült, ahogy azt a film reklámkampányában hatvanszor kiírták.

Teller karaktere aztán kap egy műbalhét is, miszerint a barátnője nem szereti ha hazudik, persze rendre lebukik, és még csak meg se tudja neki magyarázni, hogy valószínűleg azért teszi ezt, hogy megvédje, vagy legalább ne aggódjon, miközben Irakban majdnem szétlövik a hátsóját. Merthogy a fegyverbiznisz már csak ilyen. A csaj karaktere se lehet valami okos, vagy csak nem nézett elég filmet, mert képes elhinni, hogy barátja egy számítógép mögött ülve üzletel a fegyverekkel? Sőt ha már itt tartunk Hill ugyanazt a köcsög, tapló, paraszt faszkalapot nyomja végig, amit A Wall Street farkasában, még pár hasonló szerep és frankón rá is ragad ez az egész. Persze jól áll neki, de Phillips végső soron rendezett egy gengszterfilmet Martin Scorsese stílusában, de mivel ő azért a közelébe nincsen Scorsesenek, ezért lett ennyire hullámzó a végeredmény. Egy karakter csak úgy eltűnik, maximum sejthetjük mi lett vele - na nem mintha annyira érdekes lett volna a személye - egy másik pedig fegyvert szegez már a film elején Teller homlokának, és igazán örültem a illetőnek, de pont a színész volt, aki kioltotta a jelenetben rejlő potenciált.

Phillips sokat utal ugyan a Sebhelyesarcúra, de filmje felépítése inkább a Nagymenőkre, vagy a Kaszinóra emlékeztet, kezdve Teller folyamatos narrációjával, a kimerevített képeken át, egészen a film végi lebukásig, ami már megint egy banánhéj miatt történik. Gyorsan hozzáteszem attól, hogy 7,62-es lőszereket átcsomagolnak még simán lehet tudni hol is gyártották azokat, mert a fémárúnak meg van az a sajátossága, hogy beleütik a gyártás helyét, és a gyártó nevét, általában a töltény alján. Nem hiszed? Gyorsan szaladj ki a konyhába, és csekkolj le egy kést, vagy villát. Sőt! Phillips még Steven Spielbergtől is lop, történetesen a visszapillantós poént a Jurassic Parkból! És hát, körülbelül ennyi a film. Amíg nézed szórakoztató, igazi feel-good baromság, aztán lepereg a stáblista, és már el is felejtetted. Kérem a következőt!

Ha tetszett a kritika kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!