November 24-től már kapható az utóbbi idők egyik legnagyobb magyar meglepetéssikere, a Félvilág DVD-je. A film egyetlen meghatározó férfi szereplőjét Kulka János alakítja, a most következő interjút a film sajtóbemutatójakor készítettem vele a Puskin moziban.

Örülök, hogy már harmadjára dolgozik egy Köbli Norbert-filmben. A berni követben egy meglehetősen antipatikus karaktert alakított, ez nem változott a Félvilágban sem. Milyen szerepeket szeret jobban? Az ehhez hasonló ambivalens hősöket vagy pedig inkább a klasszikus, jófiú amorózókat, mint amilyeneket a Szomszédokban vagy az Életképekben alakított?

(nevet) Nahát, már ezért a mondatért megérte eljönni: amorózónak nevezni Dr. Mágenheim Ádámot. Nagyon kedves vagy, ha így látod. Nagyon örülök, hogy így, színészi pályám és életem alkonyán ilyen szép szerepek találnak meg, nemcsak színházban, hanem filmen is. Abban rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hogy találkoztam Köbli Norbival. Mely találkozást Bergendy Péternek is köszönhetek, akinek a neve méltatlanul keveset hangzik el. Ő rendezte A vizsga című filmet. Az volt az első közös munkánk Norbival. És, tényleg, akár A vizsgában játszott szerep, akár A berni követ főszerepe, akár ez a szerencsétlen, szerelemtől sújtott Max Schmidt: mind a három olyan gazdag, olyan nagy ívű, olyan igénnyel megírt szerep, amivel az ember színházban sem mindennap találkozik. Mindegyik figurának, mindegyik karakternek van sorsa. A történeteiknek van eleje, közepe, vége. Titkaik vannak, szenvedélyeik vannak. Ami nagyon szép mind a három szerepben, hogy látszólag minden rendben van, és stabil lábakon állnak, és pontosan eligazodnak az életben. És aztán egyszer csak lehull róluk a maszk vagy a lepel, és kiderül, hogy tulajdonképpen mind a három valamilyen szenvedélytől sújtott-gyötört, nagyon is sérülékeny, nagyon is sebezhető férfi. És ezeket nagyon jó játszani, jó megmutatni, hogy mennyi szörny lakik bennünk. Vagy mennyivel több vagy más van egy látszólag rendben lévő kép mögött. Ha belegondolsz, hogy hány ilyen embert látsz, csak így a közvetlen környezetünkben, vagy akiket látsz naponta a televízióban; politikusok, bankárok stb. Micsoda életek lehetnek ezek mögött az emberek mögött! Szóval nagyon érdekes feladat ezeket játszani, és nagyon örülök annak, hogy tényleg elcsíptem pont a Norbinak ezt a szakaszát, amikor őt szemmel láthatóan érdeklik is ezek az alakok. Nagyon kevesen írnak ilyen szerepeket idősödő férfiaknak.

A Félvilág egy nőközpontú film, A berni követ egyértelműen férfifilm. A Félvilágban a férfiak kivétel nélkül mellékszereplők. Amikor ezzel szembesült, nem gondolta azt, hogy erre inkább hívjatok mást?

Norbival beszéltünk róla, hogy A berni követ után mi lesz vajon a következő. És akkor mondta ő is, és az Attila is, hogy sajnos most egy ideig nem lesz következő, mert egy női filmet csinálnak. Mire rögtön mondtam, hogy Norbi, hát egy női filmben nincsenek férfiszerepek? Hát van, van, csak hát olyan, ami neked azért nem annyira... és akkor egyszer csak hallottam, hogy castingolnak, és azt hiszem, hogy teljesen gátlástalanul, már nem emlékszem pontosan mikor, felhívtam az Attilát vagy a Norbit, hogy én ezt a szerepet szeretném. Vagy talán el is kértem titokban a forgatókönyvet a Norbitól, erre már nem emlékszem pontosan. De tudtam a szerepről, tudtam, hogy mi a szerep, és azt is tudtam, hogy én ezt nagyon szeretném eljátszani. És azért volt casting, és nagyon boldog voltam, hogy megkaptam a szerepet. Nagyon rég nem játszottam ennyire szenvedélyesen szerelmes férfit.

Köbli Norbert azt mondta, hogy a filmszakmában nincs házasság. Azért kapja ön a szerepeket, mert a castingok alkalmával odateszi magát 120%-kal.

Az első filmünknél, A vizsgánál nem volt casting. Bergendy már évekkel ezelőtt, a forgatás kezdete előtt megmondta, hogy márpedig ezt én játszom, és senki más. Anélkül, hogy valaha kamera előtt látott volna. Nagyon jól esett, hogy a Bergendy ilyen bizalommal volt irántam. És ugyanezzel a bizalommal volt irántam Attila, amikor megkaptam A berni követet, tehát ott sem volt semmiféle casting vagy semmiféle előzetes ismeretség. Az első ilyen közös castingunk a Félvilág volt.

Ahogy a filmet néztem, az volt az érzésem, hogy nem is magyar filmet látok. Utoljára a Taxidermiával voltam ennyire megelégedve.

Jaj, de jó, ez csodálatos. Meg is fogod ezt írni valahol? Örülök, hogy ezt mondod. Tényleg olyan, mint egy jó francia vagy angol film. A kamerakezelés, a színei, a tónusa, a színészete is olyan. Szóval örülök, hogy ez a véleményed.

Milyen hangulatban telt a forgatás, mert ez azért nem egy vidám film?

Ez azért szerencsére nem szokott összefüggeni. Néha a legnagyobb tragédiákat a legnagyobb röhögések közepette forgatjuk. És néha a legviccesebb vígjátékok készülnek egészen síri hangulatban. Nagyon jó munka volt, és ezt nem az udvariasság mondatja velem. Egy kifejezetten harmonikus, nagyon nyugodt, nagyon jól együttműködő, nagyon jó tempójú, mert az egész filmre tényleg nem volt túl sok időnk. Nagyon jó emlék az egész. Dorkával is remek volt forgatni. Patríciával is, Laurával is.

Akkor, ha lesz egy következő Köbli–Szász-produkció, és felkérik, rögtön igent mond?

Biztos. Nagyon bízom benne, és nagyon remélem, hogy ez tényleg egy hosszabb távú együttműködés, és nem csak Norbival, hanem Attilával is, és nagyon remélem, a Bergendynek is eszébe jut még játékfilmet forgatni. Én nagyon szívesen és örömmel játszom filmekben, tényleg nagyon szerencsésnek tartom magam.

Magyarországon ön egy olyan színész, aki elért mindent, amit lehet. Eljátszotta a legnagyobbakat, volt Lear király, Jago, III. Richárd. Az minden férfiszínész álma. Viszont egyáltalán nem mondanám idősnek, idén 58 éves. Mi az, amit szeretne még eljátszani? Mi az, ami kihívás elé állítaná önt?

Színházi szerepálmaim soha nem voltak. Ott is nagyon szerencsés voltam mindig. Olyan sokat és olyan szép szerepeket játszottam mindig, hogy nem is maradt időm álmodozni vagy vágyakozni szerepekre. Sok jó filmben szeretnék még játszani, azt például nagyon szeretném. Szeretnék az Almodóvarral vagy Todd Haynesszel forgatni. Filmen ilyen sorsokat, ilyen szerepeket még nagyon szívesen eljátszanék.

Gyakran keresik meg külföldi ügynökségek?

(nevet) Hát, gyakran sajnos nem, de nem is olyan rég éppen biztattak, hogy miért nem próbálok meg így elindulni kicsit a világba. De hát ehhez biztos... nem kéne ilyen lustának lennem, mint amilyen vagyok. Vagy talán lehet, jobban kéne hinnem magamban.

Lustának tartja magát? Nekem a maximalista jelző sokkal előbb jutna eszembe Kulka Jánosról.

Abban, amit csinálok, abban igyekszem maximalistának lenni. Vagy igyekszem a legjobban csinálni, de azért a színészekkel úgy van, hogy őket bízzák meg feladatokkal. Tehát én magam feladatot nem keresek, mert úgy vagyok ezzel, mint a diákok az iskolával, hogy minden nap ajándék, amikor nem kell bemenni. Mert délelőtt próba, este előadás. De ha már benne vagyok és csinálom, akkor persze, nem vagyok lusta. Nem is tudom, mi kell ehhez, arányérzék. Ahhoz nyilván eleget álltam kamera előtt, hogy szerezzek némi gyakorlatot vagy rutint, hogy tudjam, hogy nagyjából milyen eszközöket igényel az, hogy a gondolataidat ki tudd fejezni, vagy meg tudd értetni egy nézővel, hogy mire gondolsz. És azt nagyon élvezem is, hogy sokkal kevesebb eszközre van szükség egy filmen vagy a kamera előtt, ahhoz, hogy én tudassam veled, aki majd ott ülsz és nézed ezt a filmet, hogy éppen abban a pillanatban mire gondoltam. Hogy ezt a fajta koncentrált, ilyen nagyon erős gondolatátvitelt nagyon élvezetes dolog gyakorolni egy kamera előtt. Tehát tényleg, hogy mennyivel kevesebb eszközből el tudsz mondani néha többet is akár, mint színpadon, magadról vagy a szerepről, az egy rendkívül élvezetes dolog. Tehát ezt a fajta „kevésnek levés”-t nagyon élvezem. Szóval azt, hogy annyira koncentrálni, hogy tényleg egy tekintetből te kiolvasd, hogy az a színész mire gondol, az egy nagyon nagy kihívás.

Azért kérdeztem ezt, mert anélkül hogy nevesítenék, sok színész, amikor már annyi mindent elért, mint ön, akkor vagy azt hiszi, hogy a kevesebb is elég, és félgőzzel játszik, vagy pedig elképesztően modorossá válik. De önnél ezt egyáltalán nem érzem. Itt van ez a mostani szerep is vagy A berni követé: eljátszhatta volna úgy is, hogy „na, én vagyok a Kulka”, de nem, mert én ott egy megformált karaktert láttam, akiben Kulka János felolvadt. Semmi manír, semmi fáradtság, mindig 100%-ig odateszi magát.

Jaj, de kedves vagy, nagyon örülök, hogy így látod. Pedig A berni követ főszerepe egy nagyon nehéz időszak volt. Mármint úgy értem, az életemben egy nehéz korszak volt, amikor forgattam. De azért ez tényleg úgy van, hogyha színész vagy, és egy ilyen feladattal bíznak meg, mint A berni követ címszerepe, vagy akár egy ilyen szerep a Félvilágban, azért nincs az a színész, aki azt ne próbálná meg a lehető legnagyobb ambíciókkal, a lehető legjobban teljesíteni. Azon azért nagyon csodálkoznék, ha lenne kollégám, aki ezeket félvállról venné. Azon nem csodálkoznék annyira, hogy lenne, aki modoros lenne. Annak például kifejezetten örülök, hogy nem látsz modorosnak. Az nekem is érdekes, hogy tényleg elég sokat láttam az arcomat életemben, és még mindig, pont ebben a Félvilágban látom olyannak a saját arcomat, amilyennek még soha az elmúlt ötvenhét évben. És az mindenképpen jó dolog. De hát nyilván attól van, hogy olyan dolgokat élhetek meg egy filmben, amilyeneket eddig nem, nyilván azért is vagy másmilyen, mert egy másfajta szerepet játszol. Azt mindenképpen tudnod kell, hogy nagyon jól esik, amit erről a filmről mondtál, és az, hogy nagy az érdeklődés is. Arra akarlak bátorítani, hogy egy színésznek mindig jól esik, ha tudatják vele, hogy ő jól végzi a dolgát.

Az idei Story Gálán ön adta át a színészi díjat. Sokakat meglepett ezzel: hogyan viszonyul ehhez az eseményhez?

Semmilyen véleményem nem volt magáról az újságról se, és a gáláról se, és nemrég egy furcsa helyről nagyon szomorúan hallottam, hogy valaki azt mondta, hogy mennyire csalódott bennem, hogy részt vettem ezen az eseményen. És ezt egyáltalán nem tudom értelmezni. Engem felkért a Central Mediacsoport, amely a Sanoma utódja és egyben a Story Magazin kiadója, hogy egy úgynevezett Értékdíj-zsűri munkájában vegyek részt. Mely zsűri többi tagja Kovács Ági, Miklósa Erika, Pataki Ági, Vitray Tamás.

Tehát mondhatjuk azt, hogy nem kifejezetten celebek.

Igen, és akkor én azt gondoltam, hogy nemhogy nem szégyen, hanem kifejezetten megtiszteltetés szerintem egy ilyen munkában részt venni. És annak is örültem, hogy mindenféle vita és huzakodás nélkül elfogadták jelöltemet, Pintér Bélát mint „Az év színésze” kategória díjazottját. És szerintem egy nagyon szép lista rakódott ott össze a Szirtes Edina Mókustól a Till Attilláig. És ezért nem értem, hogy miért ez a negatív felhang? Iszonyat vicces volt ott lenni, hát nagyon furcsa volt látni Magyarország színe-virágát mulatni, közelről, azért az egy elég érdekes tapasztalat. Most lehet, azt kéne mondanom, hogy milyen borzalmasan éreztem magam... istenien éreztem magam, rengeteget ittam, nagyon sokat röhögtem. Nagyon kedves emberekkel találkoztam, kollégákkal, akikkel nagyon régóta nem. Kifejezetten egy jó buli volt, hajnali háromkor jöttem el. Bennem nem volt a dolgot illetőleg semmilyen előítélet, és annyira nem járok egyébként ilyen eseményekre vagy ilyen helyekre, kifejezetten jól éreztem magam.

A FilmBook nevében is köszönöm szépen az interjút!

fotók: internet

Amennyiben tetszett az interjú, kérlek, lájkold a Facebook oldalunkat!