"Valami nagyon durván pszichopata sorozatgyilkost eljátszanék." - interjú Hermányi Mariann-nal

2024. november 15. - scal

Az idei év utolsó nagyszabású magyar játékfilmje, a Ma Este Gyilkolunk krimikomédia, amit már játszanak a magyar mozik. A sajtóvetítés után arról faggattam a női főszereplőt Hermányi Mariannt, hogy mit jelent számára, ha kilenc élő legendával kell egy filmben játszania, és arról, hogyan látja a filmszakma jelenlegi helyzetét Magyarországon.

Először is gratulálok a filmhez, nekem nagyon tetszett! Milyen érzés, amikor az embert bedobják a mélyvízbe, és egyszerre kilenc ilyen színészlegendával kell játszania?

Ha nem lennének kedvesek, akkor valószínűleg nehéz lett volna, és lehet, hogy megroppantott volna, de mivel ők nemcsak remek színészek, hanem jó emberek is, odafigyeltek rám, szinte kínosan ügyeltek rá, hogy jól érezzem magam velük, és feloldódjak a társaságukban. Kíváncsiak voltak a véleményemre, támogattak, hogyha volt egy jó ötletem. Nagyon finoman jelezték, hogyha kicsit sok voltam. Szóval annyira rendesek voltak, mintha jó tanárok vagy a nagyszüleim lettek volna. Így egyáltalán nem éreztem a súlyát a közös munkának, sőt, inkább úgy ébredtem reggel hatkor, hogy akkor most megyek játszani.

Akkor semmi lámpaláz nem volt benned, hogy úristen ott lesz a Kern András? Hiszen vele különösen sok közös jelenetet forgattatok.

A legelején volt, persze. Én nagy rajongója vagyok, szeretem a munkásságát. Különösen szerettem a Heti Hetesben az „Elfogtunk egy levelet” sorozatát. Szóval az elején, amikor még nem találkoztunk, akkor féltem, de hamar elmúlt, egyszerűen berántott ebbe a jó hangulatba, és nem éreztem félelmet vagy bátortalanságot már.

Volt-e kedvenc jeleneted?

A kedvenc jelenetemet (nevet) ‒ ahogy megkaptuk a forgatókönyvet, és csak az asztalnál olvasgattuk ‒ már akkor nagyon szerettem. Amikor a Kernnel felmegyünk a Nemzet Színészéhez, aki valójában végig csak fekszik. Ott állunk, nézzük, én azt mondom: „Nagyon beteg.” És akkor a Kern azt feleli: „Nagyon gyanús!” (nevet) Nekem ez a kedvencem a filmből.

Az ország a Besúgóból ismerhetett meg. A Semmelweisben és a Mesterjátszmában is szerepeltél, mindkettő kiemelkedően jó magyar film. A mostani filmszakma azért sokkal jobb helyzetben van, mint akár csak tíz éve. Hogy látod a karriered jövőjét?

Amit én nagyon szeretek az utóbbi időből az a Rossz versek, az Akik maradtak, A magyarázat mindenre, meg a Fekete pont, utóbbi egészen friss. Félelmetesen jó mind. Tehát nagyon jövünk föl, szerintem. Én azt remélem, hogy valahogy szépen lassan a politika kivonul a kultúrából, és megint együtt tudunk dolgozni mindannyian. Ez most egy picit nehéz, de én azt látom, hogy rendezőileg meg színészileg nagyon erősen fejlődünk. Illetve hozzáteszem, a magyar kaszkadőrök most is világhíresek. Konkrétan minden hollywoodi film a magyar kaszkadőreinkkel forgat, amit magyar producer ki se tud fizetni, mert annyira professzionálisak. Csodálatos helyszíneink vannak, csodálatos stúdióink vannak. Az Origó, az Astra, a Mafilm. Tehát elkezdett nagyon fejlődni a magyar filmgyártás, és ennek nagyon örülök. Szerintem mi színészileg is kezdünk felnőni, és nagyon jó lesz az elkövetkező időszak, legalábbis én ezt várom.

Mi győzött meg arról, hogy neked ebben a filmben szerepelned kell?

Én nem érzem még azon a szinten magamat, hogy válogassak a lehetőségek közül, hanem azt érzem, hogyha adódik egy komoly lehetőség, akkor én mindenképpen vállalni fogom, mert én még ‒ akár hiszed, akár nem ‒ a tanulási folyamat első etapjában vagyok. Általában úgy szoktam dönteni, hogy elolvasom a forgatókönyvet. Megnézem, hogy ki rendezi, kik lesznek a kollégáim, kik az operatőrök, ki a filmgyártó, és ha azt érzem, hogy ezek az emberek mind már olyan dolgokat hoztak létre, amiket én nagyon szerettem, akkor mindenképpen jövök.

A filmmel kapcsolatban elkerülhetetlenek az áthallások a Tőrbe ejtvével. Láttad azt a filmet? Ott is volt egy idősebb nyomozó és egy fiatal ápolónő...

Az csak egy inspiráció volt, szerintem. Amiben talán legjobban hasonlít arra a filmre, hogy itt is szaggatott, stuck-cutos a vágási technika. Rövid, gyors jelenetek követik egymást. Színeiben, hangulatában, dinamikájában hasonlít a film az amerikaira, de a történet teljesen más. Mindkettő krimi, mindkettőben történik egy bűnügy, de ennyi. Csak inspiráció, semmint vonalvezető.

Igen, ez is krimi, de egyben parodizálja is a krimi műfajt. Gondolok itt a rengeteg meta elemre, amikor a karakterek egyben a színészek valós életére is utalgatnak egyik-másik mondatukkal.

Egy krimiparódia, egy könnyed vígjáték. Kicsit a Trópusi vihar jutott az eszembe, mert a színészek ott is az egész szakmát parodizálják.

Még egy kérdés: van-e olyan álomszerep, amire vágysz?

Egy komoly pszicho-thrillerben vagy horrorban nagyon szívesen kipróbálnám magam. Valami nagyon durván pszichopata sorozatgyilkost eljátszanék. Olyanban, mint például a True Detective első évada. Azt annyira gyönyörűen megcsinálták, hogy nagyon kedvet kaptam egy ilyen sötét pszichológiai horrorra. Valami olyan szereppel, amihez tényleg pszichológusok bevonása szükséges, hogy hiteles alakítást tudj nyújtani. Nagyon bonyolult egy ilyen karakter megformálása. Igazi kihívás, de nagyon élvezném.

A FilmBook nevében is köszönöm szépen az interjút!