"Talán nem kell szégyellni, amit összehoztam eddig." - interjú Koltai Róberttel

2024. november 20. - scal

Az idei év utolsó nagyszabású magyar játékfilmje, a Ma Este Gyilkolunk krimikomédia, amit már játszanak a magyar mozik. A sajtóvetítés után arról beszélgettem Koltai Róberttel, hogy mit jelent számára, ha nem rendezőként jelenik meg egy filmben, hogyan látja a mai filmszakmát, és hogy szeretne e rendezni még egy tizedik nagyjátékfilmet?

Először is gratulálok a filmhez, nekem nagyon tetszett.

Most látta?

Igen, a sajtóvetítésről jövök, úgyhogy friss az élmény. Milyen hangulatú volt a forgatás? Nekem nagyon úgy tűnt, hogy élvezték a közös munkát.

A forgatás remek hangulatban folyt. Jó volt az anyag, de szerencsénk is volt. Ritka alkalom, hogy olyan színészekkel játszhat együtt az ember, akiket akár már gyerekkora óta tisztel és szeret, mint például Bodrogi Gyula. Az is nagy élmény volt, hogy Kern Andrissal újból találkozhattunk. Persze, a többieket is sorolhatnám.

A magyar színjátszás színe-java összegyűlt a film kedvéért, élő legendákkal találkozhat a néző.

Ahogy említettem, ez egy ritka lehetőség. A film az általában a fiatalok terepe. Azt, hogy itt összejött egy ilyen csapat, egy ilyen szerethető és remek színészekből álló, már nem juniorkorú társaság, nagyon meg kell becsülni.

Kilenc mozifilmet rendezett eddig. Milyen érzés volt, hogy itt csupán színészként szerepelt? Ott van önben a kisördög, hogy szól, ha valamit esetleg máshogy csinálna, vagy ilyenkor teljesen alárendeli magát a filmnek, és csak színészként van jelen?

Ha az ember csak színészként van jelen, akkor is, ha jó a hangulat, azért bizonyos dolgokat megbeszélünk, és menet közben alakulnak helyzetek, meg bizonyos téren változnak is. Ebben a filmben is volt lehetőség kicsit rögtönözni. Például, amit énekelünk az Andrissal a filmben.

Ezek szerint az saját ötlet volt?

Igen, ott született a helyszínen. És a rendező nemhogy nem állt ellen, hanem örült, hogyha jöttek tőlünk ötletek. Kern Andrissal végigjátszottuk A miniszter félrelép óta eltelt közel harminc évet. Mert azt a történetet nemcsak filmvásznon alakítottuk és rendeztük, hanem évtizedekig előadtuk a József Attila Színházban is.

Szeretne még rendezni? Van valami megvalósítatlan terve?

Ha az ember megnézi a személyi igazolványát, hogy jövő hónapban már 81 leszek, olyan óriási terveim már nem nagyon lehetnek.

Coppola most készített 80 évesen egy nagyszabású sci-fit, a Megalopoliszt, amit negyven éven át dédelgetett.

Nem is mondtam nemet a kérdésre. Hanem az a helyzet, hogy sok dolognak az együttállása szükséges ahhoz, hogy az ember filmen mesélhessen. Én nem panaszkodhatom, mert színész létemre készítettem kilenc olyan filmet, aminek a jó részét sokan megnézték, szerették az emberek, és ma is játsszák a különböző tévéadók. Különösebb vágyaim nincsenek. Az fontos volt, ha már így összekerült ez a csapat, hogy örömet okozzunk. Ezt a filmet nem csak itt ‒ Kolozsváron van egy úgynevezett Filmtett filmfesztivál ‒, ott is vetítették, és nagy örömünkre, kifejezetten szerették.

Talán elmondható, hogy a három legjobban sikerült filmje: a Szamba, a Csocsó és a Sose halunk meg. Melyik filmje a legkedvesebb?

Ez nehéz kérdés, adja magát a válasz, hogy a Sose halunk meg, de a napokban volt egy vetítése a Szamba című filmemnek Vecsésen, egy könyvtárban. Telt házzal ment, nagyon szerették, és irtó büszke voltam rá. Annál is inkább, mert a Szamba, az az életből született. Tehát arról az osztálytársamról szól, aki a legjobb barátom volt a főiskolán. Nem tudnék így választani, de talán nem kell szégyellni, amit összehoztam eddig.

Hogy látja a mostani filmes életet, a szakma jelenlegi helyzetét?

Vannak nagyon tehetséges alkotók. Csodálatos fiatal rendezők, akik komoly sikereket érnek el, csak büszkék lehetünk rájuk.