Tudom unalmas, de... a tavalyi jobb volt...

Aki rendszeres olvasója szösszeneteimnek az tudja, hogy szeretek egy-egy fesztivál, rendezvény, eseménysorozat lezárása után írni egy amolyan összegzést, ahol általában dicsérek, és fanyalgok, meg jól megmondom, mit hogy kellett volna csinálni. A tökéletességre törekedni kell, ha nem is lehet elérni. Ugyanakkor tudom azt is, hogy a szervezés akármilyen szinten egy hihetetlenül durva dolog, aki benne van az annak örül ha vége az egésznek. Kérdés, hogy egy olyan esemény, mint az idei Oscar-gálán történt fiaskó után van-e érelme arról beszélni, hogy a szervezés lehetett volna kicsit jobb? Mert azért egy Filmhét nem akkora cucc mint egy Oscar gála, ahol pont csak a legfontosabb díj átadását cseszik el. Amit egy világ néz, ha fogalmazhatok így. Most akkor kit érdekel ha egy Filmhéten késve kezdik az előadásokat, ha össze vissza játsszák le az öt perce egészen más sorrendben felolvasott kisfilmeket, rövidfilmeket, vagy ha kiraknak tizenhat széket a filmeket lezáró pódiumbeszélgetések után kétszáz embernek... ?

A tavalyi Filmhétről is szerettem volna írni, de aztán ilyen-olyan-amolyan, szedte-vette-teremtette és hasonló okok miatt azon kaptam magam hogy márciusból szeptember lett, és finoman fogalmazva KURVÁRA NEM AKTUÁLIS. Úgyhogy most egy kis összehasonlító elemzés következik, mert a tavalyi Filmhét engem letaglózott annyira jó volt, és bár ott is voltak szervezési hibák (hajjaj, de még mennyi), de ehhez képest maga volt a Kánaán. Volt olyan kollégám, akinek a legnagyobb baja a következő volt: "Hát hogy néz ki ez a plakát?" Szerintem semmi gond nincs vele. Sokkal inkább a bőség zavara, hogy hatvan filmet vetítettek egy héten keresztül, 150 kisfilmet, 100 rajzfilmet, és az ismétlések hiányának köszönhetően, alig lehetett a legtöbbet elcsípni, egy, maximum két időpontban lehetett látni. Az is problémám volt, hogy rengeteg előadáson 10-20 ültek, azaz, a kutyát se érdekelte, bezzeg a Saul fia saultótájékoztatót bevagonolták a Toldiba, ahonnét folytak ki az emberek.

Azt se értettem igazán, ha már Filmhét, akkor mi a fészkes francnak vetítenek 3-4-5 éve mozikban, vagy ott sem látott borzalmakat? Jobb lett volna leredukálni a filmek számát 20-30-ra, és akkor mindent végig lehet nézni szépen sorban. Három kolléga dolgozott tavaly a Filmhéten és így sem volt teljes az összkép. No hát van egy mondás, ne kívánj hirtelen, mert a végén megkapod. A vezetőséghez ezek a nyavalygások nyilván máshonnét is eljutottak, mert idén aztán úgy leszálkásították az egészet, ahogy Hemingway A Kilimandzsáró havát. Már februárban tréningeztem: Harmadik Magyar Filmhét, ááá de jó lesz. Hát nem igazán. Nem akartam elhinni, amikor a neten néztem a kínálatot.

Egy darab animációs blokk, ami ÖT darab rajzfilmet tartalmaz. Ezt aztán megismétlik minden nap, volt, hogy egy nap többször is. Egy darab kisfilm blokk, ÖT darab filmmel, szintén megismétlik. NÉGY darab tévéfilm. Tizenegy dokumentumfilm - köztük a Soul Exodus (zárójeles megjegyzés, az egyetlen olyan blokk, aminek kielégítőnek tartom a felhozatalát). Egyetlen egyetemi blokk, egyetlen egyszer vetítve nagyjából olyan időpontban, amikor a kutya nem ér rá, és a műsorfüzetben előadásnak bélyegezve. Valamint tizenöt játékfilm, ami elsőre még megfelelő is lenne, DE ebből HAT nosztalgiafilm, mint a Pál utcai fiúk, Szamárköhögés, Az ötödik pecsét, Szerelmesfilm, Szerencsés Dániel, vagy a Szerelmem Élektra. Máris csak kilenc filmnél tartunk. Enyedi Ildikó Arany Medve díjas filmjét a Testről és Lélekről-t sikerült egyetlen alkalommal levetíteni, ha nem számítjuk a megnyitót, és azt ugye nem számítjuk mert nincs benne a műsorfüzetben. Ezen kívül versenyen kívül szerepelt - dacára, hogy tavalyi film - a Kút, a Gondolj rám, és a Halj már meg! - persze azt se értem hogy helyezhetnek egy filmet versenyen kívülre, ha szereplőket, és stábtagokat jelölgetnek belőlük... Vagyis ÖT film marad, ami versenyzik, Till Attila meglepően letaglózó alkotása a Tiszta szívvel, a favoritnak kikiáltott A martfűi rém, a Jutalom Játék, aminek a nyomdában nem tudták eldönteni hogyan is írják a nevét a füzetkében, a Hurok és ez a gusztustalan #sohavégetnemérős.

Szóval röviden, tömören elmondhatjuk, hogy sikerült átesni a ló túlsó oldalára. Tavaly túl sok filmet halmoztak egymás hegyére hátára a szervezők, idén meg túl keveset. Ha egy napig vetítették volna, akkor elég lett volna FilmNAPOT csinálni. Az persze jó, hogy csak a tavalyi filmeket veszik be a válogatásba - és azt már most leszögezem, hogy BÁRMIRE ültem be, az elvarázsolt, NEM volt egyetlen olyan alkotás se, amire azt mondhattam volna, ez közepes, vagy egyenes tipikusan rossz magyar film. Vagyis látható egy nagyon durva fejlődés, mert amíg a tavalyi Filmhéten tobzódhattunk a pocsék alkotásokban is, ez a 2017-es évre nem jellemző. Persze nagy számok törvénye, meg az a tény, hogy ott öt év terméséből válogattak. De akkor sem kellett volna mellőzni olyasmiket amiket nem a Filmalap támogatott. Hiszen azért az Ernelláék Farkaséknál mégis csak elhozott egy Kristályglóbuszt, és ahogy elkészült az egyedülálló, valószínűleg az egész világon.

A Cop Mortem pedig akármennyire is gagyi szintén azt mutatja, hogy olcsó húsnak is híg a leve. Na szóval 2016-os film, miért nem lehetett beválogatni? Esélyt adni. És akkor ott a következő kérdés. Miért szerepel a kiadványon Az állampolgár plakátja, ha maga a film nem? Miért nem vetítik a Saul fiát? Lehet egyeseknek a könyökén jön ki, de most hozzávágtak egy BAFTA-t is, valószínűleg az utolsó díjat amit beszedhetett, mert elfogytak a világban a fesztiválok, ahonnan még nem hozott el semmit. Ha a Félvilágot vetítették tavaly bár 2016-ban került bemutatásra a mozikban, és ha idén azt már nem tűzték műsorra, akkor ennek analógiájára, miért nem kerülhetett be a Vakfolt, vagy a sokkal fontosabb Tékasztorik, főképp, hogy ez utóbbi jó is. Esetleg a Kojot, vagy a jövőhéten mozikba kerülő A fehér király, és Kincsem? Most ezekre várni kell egy évet? A Jutalomjáték egyáltalán mennyire tekinthető magyar alkotásnak, amikor minden szereplője külföldi, és csak a rendezője magyar? Hol egy Liliom ösvény, vagy az a csodálatosan szar Zero? Ha vetítik a tavaly januári Gondolj rám-ot, A lovasíjászt miért nem?

Elmondható tehát az is, hogy a Hurok és a Tiszta Szívvel kivételével az ÖSSZES film a tavalyi év utolsó negyedéből származik, sőt, november, december termését szemlézik a nagy öregek. Pedig egy ilyen Filmszemle nem csak arra való, hogy tobzódjunk, mit tobzódjunk tocsogjunk a negatív kritikákban, de arra is nagyon jó, hogy bepótoljuk a mulasztásainkat, azonban a gyér kínálat ezt bizony nem igazán segítette elő. A filmek zömét meg hivatalból láttam, amire most beültem, annak a sajtóját vagy elaludtam, vagy vidéken voltam, ergo azokat is láthattam volna már. Ezt a szegényes kínálatot jól indikálta a műsorfüzet is, ami alig vaskosabb idén egy Pesti Estnél, és olyannyira belefért minden szereplő filmecske, hogy a rövidfilmek esetében sikerült a teljes tartalmat néha belenyomtatni, csak hogy teljenek az oldalak valamivel... kétszer. Idén A/5-ös, tavaly A/4-es és Mamutot lehetett vele zúzni. No hát mindez a múlt, szinte csak olyan filmet vetítettek, amit jelöltek is valamelyik kategóriában a Magyar Oscarra Filmdíjra. Ha ezt a koncepciót vesszük, ez sem rossz, de azért na... lehetne bővíteni a kínálatot. Hiszen idén nem volt plakátkiállítás, tárlat, rögtönzött fényképarchívum, Fábri Zoltánra is leginkább két filmjével emlékeztek.

Amit viszont megváltoztathattak volna, az ez a hülye karkötő pass, nem értem a nyakba akasztóssal mi a baj, senki nem teszi a karjára. Aztán ott van a helyszín is. Szerintem az Aréna eleve egy rossz döntés volt, a MOM Parknak sokkal jobb az antréja, az egész környékből árad az érzés, hogy meg tudja adni azt egy fesztiválnak, amit az igényel. Nem is csoda, egy magyar film díszbemutatója, általában vagy a MOM Parkban, jobb híján az Arénában volt. Csak hogy a MOM Park viharos gyorsasággal bezárt idén januárban, ezért sok film bemutatóját át kellett szervezni. Sőt, ha a kieső Camponát nem számítjuk, - és azt ugye, nem számítjuk - a Mamut tavaly szeptemberi bezárásával összesen az Allé maradt ahol multiplex mozi működik Budán. Szóval helyszínből nem igazán lehetett választani. De azért az mégis csak furcsa, hogy a pódiumbeszélgetésekre - amiből több és jobb volt idén, sőt még arra is futotta, hogy ezeket feltüntessék a kiadványban - nem jutott egy óra, hogy az emberek beférjenek abba a moziterembe, ahol előtte éppen a filmet nézték, tisztelet a kivételnek. Helyette az előtérben leraktak random 18 darab széket, - az az Ikeás szar, amit jobb helyeken már a vidéki bungallókba se vesznek, babzsákról ne is álmodj - a többiek meg álljanak. A szokásos baromságot meg se említem, ugye a mikrofont nem lehet körbeadni, és az emberek nem hallják a hangzavarban a kérdést, max a válaszból tudják kitalálni.

Az se baj, ha össze vissza adják le az adott blokk kisfilmjeit, - a szokásos tíz perces késéssel - de ez esetben minek áll ki egy kedves kislány, minek mutatkozik be és közli mely egyetem, mely szakos hallgatója... ha aztán totál más sorrendben adják le a kisfilmeket, rajzfilmeket, mint ahogy a lány felsorolta? Ennyire azért nem kellene a munkáját semmibe venni! Vagy hazugságban hagyni. De ami abszolút kiverte a biztosítékot, tavaly reggel tíztől éjfélig ment a vetítés, egy mámor volt a MOM Parkban lakni egy hétig. Most meg? Délután négykor kezdődik az első film, este, tízkor vége, lehet haza menni. Mi ez? A nagy durranás, hogy idén Budapesten kívül tíz városban is levetítették ezeket a filmeket, nyilván kicsit jobban össze akarták fésülni a Második Magyar Filmdíjjal.

És akkor beszélgessünk már egy kicsit erről a Magyar Filmdíjról is. Hátööö... jah. Szóval nem hiszem el, hogy ennyire nem tudtak kreatívak lenni, és annyit csináltak, hogy Oscar bácsi elvette egyik kezét a farka elől, magasba lendítette, és tettek a mancsába egy filmtekercset, meg körbefuttatták egy nemzetiszínű díszszalaggal. Édes jó istenem! Kíváncsi leszek mennyire lesz ennek értéke, elvégre idén adják őket át másodszor. Estére már meg lesznek a nyertesek, nézzük gyorsan kik lehetnek az esélyesek. Játékfilm kategóriában A martfűi rém a befutó, JutalomJáték, #sohavégetnemérős ne nyerjen már, a Tiszta szívvel is nagyon erős, talán meg tudja csípni, de már régen volt a bemutatója, a Hurok-ot meg nagyon lesajnálta a szakma. Tévéfilmnél a négy jelöltből én a Szürke Senkiket tippelném ennek már a szinopszisa kurva jól hangzott, hát még amit kihoztak hatvan percből. Mellette a négy másik; Memo - unalmas kamaradráma a megfáradt Haumann Péterrel -, Tranzitidő,  A fekete bojtár igazi nyögvenyelős baromság látszatát kelti.

Dokumentumfilmeknél gőzöm sincs, talán a Soul Exodus elvégre az beverekedte magát a mozikba is. Kisjátékfilmeknél csúnya lenne ha nem a Mindenki kapná a díjat, miután behúzott egy Oscart - és ezt leszámítva is baromi erős, és földbe döngölő alkotás -, az Animációs film, meg automatice megy Bucsi Réka Love-jának, ami szintén hozott már pár díjat a tavalyi évben, mondjuk sok dolga nincs, a többi négy versenyző teljesen komolytalan. A hangmester kategória öt jelöltje, valójában három mert Tőzsér Attila, és Zsányi Tamás két-két filmért lett jelölve, valamilyen szinten ez is mutatja a hazai pocsolyát. Úgyhogy a tippem megy Balázs Gábornak a Hurok-ért. Operatőr, vágó, zeneszerző kategóriában fogalmam nincs ki lehetne az esélyes, - nem is érdekel különösebben. Forgatókönyvért szerintem Till Attila megérdemelné a díjat, ahogy a rendezésért is. Jelmez, smink, látványtervezés passz. Külön jópofa, hogy van sminkes, és vezető sminkes kategória is...

Női mellékszereplő mehetne Ónodi Eszternek a Halj már meg!-ért. A férfi mellékszereplő meg Hegedűs D. Gézának szintén ebben a filmben nyújtott alakításáért. Fantasztikus amit levágott, de meg lennék lepve ha nem Fekete Ádám kapná a Tiszta szívvel-ért. Női főszereplőnek jelölni Balsai Mónit a Tiszta szívvel-ért enyhén szólva vicces, de tényleg nagyon jó nő, megérdemelné. A férfi főszereplőt meg egyértelműen Thuróczy Szabolcsnak adnám, mert félelmetes amit hozott ugyanezen filmben. És akkor még van további négy tévéfilm kategória, ettől kap ami Oscarunk egy kis Golden Globe-os ízvilágot. Itt a forgatókönyv megy Köbli Norbinak, a rendezés Kovács Istvánnak, a férfi főszereplő Kovács Józsefnek, a női főszereplőt meg nem tudom, mert nő nem játszott a Szürke senkikben, lévén katonafilm.

Szóval visszatérve, igazán örülök neki, hogy ennyire nagyra vágyunk, és loholunk az Oscar nyomában, de ennyire direktbe nem kellett volna, mert ez már túl sárga, túl savanyú, még akkor is ha a miénk. De ha már a magyar Oscar köré ekkora felhajtást csapnak, nem-e lehetne azt csinálni kedves Cinema City, hogy az igazi Oscar filmjeit is vetítenétek Oscar előtt tömbösítve egy hétig, és akkor talán még be is ülnének rá az emberek, pláne ha egyetlen vetítést szerveztek belőle, hogy egy gombostűt se lehessen leejteni... Én legalábbis örülnék neki, mert 1700 forint helyett 600-800-ért megnézhetném ezeket a szutykokat. Ami a Filmhetet illeti, nagyon remélem, hogy a negyedik ennél csak jobb lehet, úgyhogy találkozzunk Veletek jövőre ugyanitt.

Ha tetszett az élménybeszámoló kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!

U.i.: Természetesen a jövőhét folyamán érkeznek a filmkritikák azokról az alkotásokról, melyekről még nem lenne itt a Filmbookon kritika, addig valahogy bírjátok ki... tudom nehéz.