"Ez nem kívánságműsor."

Bár egy Stephen King feldolgozásról beszélünk, valójában ilyen szempontból értékelhetetlen A menekülő ember, ugyanis alig van köze King eredeti könyvéhez. Szerintem King legjobb regényéről van szó, amely egyszerre erőteljes, rövid, drámai, meglepő, ötletes és letehetetlenül izgalmas. Kevés ilyen regényt olvastam életemben, úgyhogy tőlem az hatalmas dicséret, King többi könyve nekem kevésbé tetszett. A regényben egy fordulatos üldözést követhetünk nyomon, melynek során hősünk hatalmas veszteségeket szerez, míg a végén egy olyan fordulatban sikerül bosszút állnia a fejeseken, amit a '80-as évek filmkészítői sose mertek volna bevállalni, 2001 szeptembere óta pedig pláne nem mernének.

Szóval a regényt inkább kiindulási pontként használva létrehozták egy a tipikusan '80-as évekbeli alkotást. Minden klisé a helyén van, pont ott, ahol kell, Shcwarzi a tökéletes isteni hős, erős, okos, érzékeny, beszólogatós, és persze legyőzhetetlen. Olyan szar egysorosai vannak, hogy az valami vérlázító, nagyon erőltetettek és egyáltalán nem viccesek, igazából összesen két jó poént találtam a filmben. A díszletek pedig olyan szinten giccsesek, hogy azt nehéz leírni. Az alapból giccses '80-as évekbeli tévéműsorok világát képzeljétek el, csak sokkal erőteljesebben. Egyszerűen fájdítja a szemet, a szemtelenül fiatal Schwarzenegger citromsárga bőruniformisáról nem is beszélve. Meg az a festett városkép is megér egy misét, érdemes összehasonlítani az 5 évvel korábban készült Szárnyas fejvadász látványvilágával. Aztán az akciójelenetek is borzalmasak, gyengén rendezettek, rosszul vágottak és természetesen naivan banálisak.

Hihetetlenül élveztem a filmet. Nemcsak azért mert végig tudtam mosolyogni a '80-as évek minden egyes kliséjét, hanem úgy egyébként is. Ha a regényt dolgozták volna föl, nem pedig az akkori közönség igényeit, akkor csak megkaptuk volna ugyanazt gyengébb változatban, így pedig egy teljesen más sztorit, amit máshogy is lehet élvezni. Például az Üldözők karakterei elég jól sikerültek, ahogy nagyon ötletesek a gyilkosságok is. Persze, nyilván mindent tudunk előre, ahogy azt is, hogy Schwarzi a végén lelép a jó csajjal, akivel semmi romantika nem történt, vagy bármi utalás kettejük kapcsolatára, de azért az övé lesz. Amiről még nem szóltam az a kőkemény médiakritika, amit a film megmutat. Nem véletlenek a giccses díszletek, hanem a mondanivaló eszközei. Bár kétségtelen, hogy ez csak egy mellékszál, de nagyon erőteljes és a mai napig aktuális. Sőt talán aktuálisabb, mint valaha. A médiát, mint hatalmi ágat mutatja be nekünk, mely összeforrt a kormányzással. Konkrétan kimondják a filmben, hogy azért csinálnak jobbnál jobb műsorokat, hogy a tévék előtt tartsák az embereket, hogy ne menjenek el tüntetni. Ilyen szempontból még optimista is A menekülő ember, hisz JÓ tévéműsorokkal tartják képernyő előtt a nézőket, nem pedig nézhetetlen, lélekölő, agyzsibbasztó szarságokkal, mint ahogy az ma a valóságban történik. Gondolom senkinek sem kell egy példát sem mondanom, nektek is eszetekbe jutott egy rakás. Természetesen a trükkök, a manipuláció és az igazság teljes kifordítását is megmutatják nekünk. Mindenképp érdekes koncepció egy ilyen jellegű, amúgy hihetetlen szórakoztató filmtől , de azért nem szabad elfelejtenünk, hogy manapság a média már sokkal inkább a fogyasztói társadalmat, de méginkább a multicégeket szolgálja ki, semmint uralkodna.