Nehéz írni egy olyan filmről, aminek se kirívó hibái, se nagy erényei nincsenek. Általában ilyenkor szokták a tartalmat leírni, de én erre még most sem vetemedek, hisz arra bármilyen hülye képes lenne, és különben sem filmismertetőket írok, úgyhogy rövid leszek.

Tommy Lee Jones jó és hiteles ebben a szerepben, bár könnyen lehet, hogy már élete végéig vadnyugati vénembereket fog alakítani, annyira passzol hozzá a szerep. Cate Blanchett bájos ugyan, de kicsit túl finomnak éreztem őt ebben a westernkörnyezetben. A kislányát alakító... khm... kislány se követte el a gyerekszínészek oly gyakori hibáját, vagyis nem vált idegesítővé. Aki meglepő volt számomra, az a főgonoszt alakító Eric Schweig, aki a fantasztikus Az utolsó mohikán című remekműben még nyílt tekintetű, jóképű és szimpatikus fiatalember volt, itt már egy sátánian gonosz, visszataszító, förtelmes varázslót alakít, méghozzá elég hátborzongatóan.

A történet lehetne kicsit rövidebb, folydogálhatna kicsit gyorsabban, de szerencsére, amikor beindul kellően izgalmas, bár kétségtelenül lehetett volna kicsit drámaibb. A fényképezés gyönyörű, de ez szinte már alapelvárás egy westernnél. Jól tették az alkotók, hogy csempésztek bele egy kis misztikumot, különlegesebbé vált tőle a film, de az is igaz, hogy még így is túl gyakran eszembe jutott John Wayne Az üldözők című filmje.