Nagyon kellemes, teljesen egyszerű, visszafogott, hétköznapi, francia film az Amikor énekes voltam. Nem akar nagy tanulságokat mondani, de még csak igazán emlékezetes sem lenni, megmarad egyszerűnek, végtelenül hétköznapinak, és hitelesnek. Depardieu remekül játssza az öregedő sanzonénekest, tulajdonképpen az ő vállain nyugszik a film. Kétségtelenül kell egyfajta, nyugodt, belassult, kissé melankolikus hangulat a mozi nézhetőségéhez, ugyanis semmiféle nagy dologra, érdekesebb eseményre, változásra, vagy katarzisra ne számítsunk. Kicsit a 3 évvel későbbi Őrült szívre emlékeztetett az Amikor énekes voltam, de a Jeff Bridges film azért némileg emlékezetes. Ha ezt megnézitek, és ráhangolódtok, nem fogjátok falba verni a fejeteket a végén, de igazság szerint akkor sem veszítetek túl sokat, ha éppenséggel kihagyjátok.