Felszarvazták őfelségét

Louis De Funes bár kiváló komikus volt, mégis azok a filmjei a legjobbak, amelyek nem kizárólag csak is rá épültek. Ilyen például a Felszarvazták őfelségét, amely a rengeteg poén mellett a francia kalandfilmek legjobb hagyományait is feleleveníti, egy csipetnyi spagetti westernes mellékízzel (lásd zene és kamerahasználat). Így válik ez a mozi a mai napig szórakoztatóvá melyben kiválóan működnek a helyzetkomikumok, az anakronizmusok, és a totális blődségek egyaránt egy kosztümös kardos mókába csomagolva. Az eredeti szinkront sajnos nem tudtam megszerezni, de az újabb, rtl klub-os változatra sem lehet panasz, Balázs Péter és Gáti Oszkár nagyon jóízűen humorizálnak egész végig.

Jákob rabbi kalandjai

A ’70-es években úgy látszik kedvenc Funes barátunk már jóval megfontoltabban választott magának forgatókönyveket, mint korábban. Ennek megfelelően jóval kevesebb filmben is szerepelt, de azok legalább mind megütöttek egy minőségi szintet. A Jákob rabbi kalandjai sem kivétel, ugyanis egy rendkívül pörgős, ügyesen megírt, vicces komédiáról van szó. Funes magánszámai (mint például a grimaszolás a rendőröknek) legalább olyan jól simulnak bele a történetbe, mint a tipikus elcserélős, bonyodalmas jelenetek. Kivételesen némi mondanivalóval is szolgál nekünk a történet a fajgyűlöletről, illetve a toleranciáról, de közel sem zavaróan, vagy tolakodóan, hanem inkább a háttérben maradva.

Szárnyát vagy a combját? 

Funesnek rendkívül jól állt a hetvenes években, hogy visszafogta magát, nemcsak a filmek gyártási menetét tekintve, de az alakításait is. Nem mondom, a ’60-as évekbeli sziporkái feledhetetlenek, még akkoris ha néha igencsak túllépik a ripacskodás határát, de éppen ezért sokak számára visszatetsző lehet. Viszont a Szárnyát vagy a combját?, vagy a fentebb említett bármely két filmet emiatt már sokkal szívesebben lehet ajánlani akár a Funes-t nem különösebben kedvelőknek is, mert ő még így is vicces. Ennek a mozinak már jobban összerakott a forgatókönyve, tele van remek ötletekkel, mint amilyen például az ételgyár. Nem elhanyagolható szempont a mellékszerepben rendkívül bájos Ann Zacharias sem. Egy ilyen tünemény miatt már szinte önmagában érdemes megnézni ezt a mozit.

A csendőr és a földönkívüliek

Igazából eddig tartott Funes ’70-es évekbeli „szárnyalása”. Annak idején természetesen ez a csendőr-film is nagy sikert aratott, de ma már leginkább csak a nosztalgia miatt élvezhető. A sztori a ’60-as évek Funes filmjeit idézően csapongó, nincsen se füle-se farka, és sajnos a poénok javarésze is kiszámítható. Arról azért szó sincs, hogy ne lenne bizonyos szempontból élvezhető ez a blődli, ugyanis tele van olyan elvetemült ötletekkel, amiken már nem lehet nem röhögni (például kongó marslakók, a kongó fejek, vagy a földönkívüliek zenéje.). Egyszeri szórakozásra tehát megfelel, de nagyon erőltetett már ez a koncepció, igazából A csendőr nyugdíjban után be kellett volna fejezni a sorozatot. Mindenesetre egészen elképesztő, hogy a Star Wars sikere mekkora hatással volt a világra.