Lándzsák hajnalban (1979)

2014. november 11. - Oldfan

„Kik ezek a zuluk?” – kérdezte megdöbbenve Benjamin Disraeli miniszterelnök az angol Parlamentben, amikor a kormánya belebukott a legnagyobb vereségbe, amit egy gyarmatosító hatalom valaha bennszülöttektől elszenvedett. Hogyan? Valami afrikai nép Európában kormányt buktatott? Igen, így történt. De a hogyanért és miértekért messzebbre kell visszamenni a történelemben. Elég hosszú lesz, de remélem, nem bánják az olvasók, mert segíthet ennek a látványos mozinak a jobb megértésében.Zulu Dawn 04.png

Történelmi háttér
Saka Zulu.jpgA zuluk a harcias bantu népcsoporthoz tartoznak, például a vendákkal és szvázikkal egyetemben, amelyek a 16. századra kiszorították az őslakos busmanokat és hottentottákat Afrika keleti részéről. Mintegy ötmilliós létszámukkal fajsúlyos szerepük volt Dél-Afrika történelmének formálásában. Egymás közt szintén sokat háborúskodtak. A királyságuk felemelkedése pont arra az időszakra esett, amikor a fehér telepesek már kezdtek megjelenni a mai Fokváros környékén, majd megalapították a saját államaikat. A hollandokat követő németek és francia hugenották közös neve búr lett. Fokvárosból kiindulva haladtak Afrika belseje felé. Az államaik, Oranje és Transvaal neve, talán ismerősen hangzik a történelemkedvelők számára. A déli irányba terjeszkedő zuluk hamar megtapasztalták a puskák erejét és felismerték, csakis összefogással állhatnak eredményesen a hódítók útjába. Először a számunkra nyelvtörő névvel bíró Senzangakhoma király kezdte el az egyesítést, nagyjából a mai kwaZulu-Natal tartományban, majd jött a fia, Saka Zulu, aki befejezte az apja tervét. (A kép őt mutatja.) Bár a zuluk leghíresebb uralkodója ebben a filmben nincs benne, a szerepe kikerülhetetlen. Alakjához számos legenda fűződik, amit vannak, akik vitatnak, mások tényként kezelik őket. Nem szándékozom érvelni egyik fél mellett sem, próbálok a lényegre szorítkozni. Az ifjú Saka végig járta a harcosok ranglétráját. Kényszerűen megismerte a belső viszályok minden kegyetlenségét, amíg a trónra emelkedett. Ami nem ment könnyen, mert az apja nem őt nevezte meg utódjának. Volt, hogy a szomszédos törzsnél kellett menedéket találnia a tulajdon testvére elől. Nietzschét ugyan nem olvasott, de azt, hogy: „Ami meg nem öl, erősebbé tesz” a saját bőrén tapasztalta meg, majd később alkalmazta. Azon eszméje, miszerint a zulu nemzet felemelkedésének leggyorsabb útja az összefogás, majd a környező népek meghódítása, viharosan terjedt a népe között. A hatalomra jutása után, amely véres háborúskodás útján következett be, nekilátott átalakítani a hadseregét. Itt muszáj egy kis kitérőt tennem.Zulu Dawn 07.png

Az afrikai törzsek hadviselése merőben eltért az európai módtól. A felvonuló ellenfelek először szóban ütköztek meg. Szapulták a másik felet, önmagukat persze magasztalták, miközben a legbátrabbak hajító távolságba merészkedve, középen állva, fitogtatták bátorságukat és a dárdavető képességüket. Ekképp lehetett hírnevet szerezni… meg egy vasat az ember mellkasába. Nem éppen veszélytelen sport volt. Aztán minden különösebb taktika nélkül egymásnak estek a felek. Gyors és rövid – no meg véres, hiszen szinte csupaszok voltak a harcosok - összecsapást követően a rosszul álló fél - fölöttébb bölcsen - felkötötte a nyúlcipőt. A győztesek ezután nyerő pozícióból megegyeztek vesztesekkel a hadisarcban, többnyire szarvasmarhában mérve a váltságot. Páran menekülni kényszerültek vagy megölték őket, de alapjában véve akkora emberirtás nem ment végbe, mint a művelt fehérek lakta kontinensen.Saka viszont alaposan átírta a forgatókönyvet. Kezdte azzal, hogy előzőleg a saját seregét keményen szelektálta. A megmaradt zulu harcosok a kiképzés után képesek voltak akár napi 60 kilométert loholni a tűző napon, mezítláb. A sarukat elhagyatta velük, mert azok csúsztak füvön a harcban. A hagyományos assegai, vagyis hosszúnyelű dárda helyébe a közelharcra sokkal jobban alkalmas iklwa lépett, amiket a moziban láthatunk. Ennek rövidebb volt a nyele, de a feje kardszerűen lett kialakítva. Döfésre és vágásra egyaránt alkalmas volt. A hadserege számára kitalálta a „bivalyszarv” alakzatot. Vagyis középen volt egy támadó erő, ami lefoglalta az ellenséget, miközben két oszlopban a többiek futva átkarolták annak szárnyait, halálos pajzskörbe zárva őket. Sőt, a természeti népekre nem jellemző módon, tartalék egységet rendelt a csatatértől hátrább, az ellenség kitörését meggátolni, vagy hogy onnan hátba támadhassák a seregüket. Ez így leírva pofonegyszerűnek tűnik, de a gyakorlatban fölöttébb hatásos volt. (Tulajdonképpen a megreformált római hadseregnek is évszázadokon át bevált a „barbárok” ellen.) Fokozta a sikert, hogy drákói szigort vezetett be. A népéből minden 15-40 év közé eső férfi hadköteles volt. A parancsot rosszul végrehajtókat és a meghátrálókat kivégezték, viszont jól teljesítők gazdagon részesedtek a zsákmányból. A későbbi „fölösleges problémák” elkerülése céljából a tartósan ellenállókat leölték, anyagi javaik a zuluk kezére jutottak. A környező népekben nagy félelmet keltett ez a hadviselés. (Pedig más néger törzsek sem mentek a szomszédba egy kis keménységért. Például a maszájoknál csak az a harcos tekingethetett sikerrel a lányokra, aki előzőleg egy szál lándzsával, egyedül ment a bozótosba egy oroszlán bőréért, amit az érthetően vonakodott átadni. Még a természetes kiválasztás terén kényes spártaiak is elismerően csettintettek volna a "kifinomult" módszerre.) Ilyen okból eshetett meg, hogy a film történésének idejére egyes törzsek a fehéreket segítették a zuluk ellen. Saka nem volt ostoba. Erős szövetségi rendszert épített ki, gondoskodott róla, hogy megérje őt szolgálni. A zulu törzsek ennek köszönhetően sorra mellé álltak. A hagyományok ápolása, a közösségtudat erősítése elképesztően egységessé tette a népüket. Viszont amikorra törzsi vezetőből királlyá nőtte ki magát, a természetén előjött a zaklatott fiatalkora, egyre inkább kiszámíthatatlanná és kegyetlenné vált. Végül a saját belső körének emberei ölték meg, mert már ők sem érezték magukat biztonságban a beteges gyanakvónak joggal nevezhető uralkodó környezetében. Ám az eszméi szárba szökkentek. Amikor 1879-ben kirobbant az angol-zulu háború a két helyi hatalom között, az utóda, Cetshwayo kaMpande király, erős hátországából kb. 30 ezer harcost tudott fegyverbe szólítani.Zulu Dawn 08.png
A már emlegetett Disraeli miniszterelnök világosan megfogalmazta a gyarmatbirodalomra törekvő Anglia céljait: „Megszerezni és megtartani az alapvető nyersanyagokat birtokló területeket.  Világszerte tengeri bázisokkal ellenőrizni a tengereket és a kereskedelem útjait. Blokáddal, kiéheztetéssel elnyomni bármely népet vagy népek csoportját, amelyek ellenállnak ennek a birodalmi ellenőrző programnak.” A 19.század második felében arany és gyémánt bányákat találtak a fentebb említett tartományokban. A háború attól kezdve csak idő kérdése volt.Zulu Dawn 02.png
A filmről.
Lord Chelmsford tábornok, a helyi hadvezetés valódi, a távoli brit kormány néma beleegyezését bírva, egy elfogadhatatlan ultimátum küldésével háborút provokál ki a Zulu Királysággal. Az ágyúkkal támogatott gyalogságának tűzerejében, továbbá néger és fehér önkéntesekkel kiegészült seregében bízva, benyomul Afrika belsejébe. A fő hadtestet maga vezeti. A hódítók egy hatalmas piknik tartják a hadjáratot, lebecsülve a számukra középkort idéző lándzsás-pajzsos bennszülött sereget. Az óvatlan fővezér megosztja a zuluktól amúgy is jóval kisebb létszámú csapatait, ráadásul figyelmen kívül hagyja a felderítők jelentéseit. Pár józanabb tisztje figyelmeztetése ellenére Iszandlava síkján táborvédelem nélkül készül a másnapi ütközetre, mit sem tudván róla, hogy a zulu hadvezérek, dacolva a nehézségekkel, már átkeltek a hegyeken. Az angolok által remélt összecsapás a vártnál korábban következik be, melyben a korabeli modern technika megmérkőzik a törzsi tradíciókkal.Zulu Dawn 03.pngA korabeli világot megdöbbentő összecsapás, melynek hírnevével egyedül talán csak a préri indiánok Little Big Horn-i győzelme vetekedhet, 1979-ben került nagyvászonra amerikai, holland és dél-afrikai összefogásban. Kezdem a jó hírrel: A mozi méltó Hollywood pazar külsőségekre építő hagyományaihoz. Manapság, a számítógép generálta „tömegjelenetek” világában igazán üdítő látvány ekkora kiállítású történetet látni. Összesen mintegy 13 ezer statisztát alkalmaztak, amiből kb. 11 ezer zulu volt. A filmet Afrikában forgatták, sőt, a történelmi Rorke’s Drift helyszín közelében is vehettek fel jeleneteket. De erről majd később. Most legyen elég annyi, hogy a pazar táj tulajdonképpen önmagában el tudná adni a mozit. Ousama Rawi operatőr képei a témához illően látványosak. Tudása egyébként máig sem kopott meg. Erről a Tudorok és a Borgiák sorozatokban egyaránt meggyőződhetünk, lévén még mindig aktív.
Zulu Dawn 13.pngRendes volt a stábtól, hogy nem akarták megszépíteni az eseményeket. Az angolok így olyanok, amilyenek akkor voltak. Öntelt hódítók, akik beleszaladnak a késbe. Vagyis, inkább a lándzsákba. A számító és hideg uralkodó kaszt tagjai,  és a szemléletük gátlástalansága nem vitás, de az átlagos angol alattvalót nem feketítik be. Ők teszik a kötelességüket, szolgálják az országukat, de azon túl nem látnak. Koruk gyermekei, s miként a rómaiaknál, teljesen természetes számukra, hogy leigáznak egy másik nemzetet. A zulukat nem idealizálják, de megadják nekik a bátor ellenségnek kijáró tiszteletet.  A film a könnyen befogadható lineáris mesélést választotta, véletlenül sem terheli különösebb agymunkával a nézőt. Bemutatják a kiinduló helyzetet, mindkét oldal álláspontját közölve. Egyértelmű, hogy kik a béke megszegői, a hadjáratot kezdők. Színészileg igazi sztárparádé csatlakozik a szemet gyönyörködtető sokasághoz. A meglehetősen hiú, saját pecsenyéjét sütögető, a zuluk vérén a politikai hatalomba vágyó Lord Chelmsford a brit gyarmatosító tenyérbe mászó figurája. Peter O’Toole tökéletes választás volt a szerepre. Elegáns és cinikus, mindenkit lenéz, aki a legfelső körökön kívül esik, beleértve a fehéreket is, hát még a feketéket. Az embernek kedve volna jól farba rúgni a nagyurat, vagyis az alakítás kiváló. Burt Lancaster húzónévként lett szerződtetve. 62 évesen jóval idősebb volt, mint amit a szerepe kívánt. Egy félkezű ezredest alakít, aki bár nem hibátlan jellem, de legalább tisztességes. A lovas jelenetekben láthatóan küszködik a lekötött karja miatt. Ír akcentusán nem bírt túllépni, ami egy angol főtiszt beszédénél nem hangzik jól. Bosszankodtak is rajta a britek. (Egyébként  Rod Steigerrel szintén volt ilyen gond, amikor Napóleont játszotta az 1970-es moziban. Kíváncsi volnék, hány highlandernek szaladt fülig a szája, amikor angolul, de skót akcentussal küldi a franciákat Wellington csapatainak összetörésére Waterloo-nál.) Számomra a legélőbb karakter Simon Ward volt a brit főnemes-telepes személyében.(Lásd, föntebb.) Rajta kívül számos korabeli vagy későbbi híresség tűnik fel a kisebb szerepekben. Peter Vaughan szállásmestere vagy Bob Hoskins mogorva őrmestere egyaránt telitalálat. Nem folytatom, túl hosszú a sor.  Tény, hogy a legkisebb alakításokat is minőségi színészektől láthatjuk.Zulu Dawn 09.pngA zenéért Elmer Bernstein felelt. Minden hangszeren játszik, már persze átvitt értelemben. Ha kell érzelmesen andalítóak a dallamok, vagy vérpezsdítően izgalmasak. No de ezt a Hét mesterlövész óta tudjuk. (Azért feltűnt, mekkora hatása volt rá Prokofjev Jégmezők lovagjának a filmzenéje. A végső csata zenei felvezetése tagadhatatlanul tőle kapott dallami és hangszerelési ihletet.)
A rendező Douglas Hickox. Kissé kakukktojás ebben a sztárparádéban. Nálunk talán „A Scotland Yard vendége” révén ismerik leginkább. Végigcsinálta ő a szakma minden lépcsőfokát, de igazi kiugró siker nem jutott neki. Számomra ez a film igazolja, milyen okból. Hatalmas lehetőséget kapott a szuperprodukció levezénylésével, amellyel nem élt. Megbízható mesterember, de hiányzik a munkájából az a plusz, ami igazán emlékezetessé tenné a filmet, a külsőségeken túl. ZUlu Dawn 05.pngEgy kis kibeszélés:
A mostan oly divatos „prequel”-nek mondható Zulu (1964), amely ugyanennek a háborúnak egy másik epizódját dolgozza fel, szűkösebb anyagiakkal indult, mégis többet tud adni. Ajánlom az olvasó figyelmébe. Kiválóan felépített történelmi film, drámai elemekkel. Egyaránt képes megadni a tiszteletet a kétségbeejtő helyzetben küzdő angoloknak és a bátorságban velük vetélkedő zuluknak. Hatásos rendezés jellemzi, meggyőző színészi alakításokkal. A fogadtatása jóval felülmúlta a ma tárgyalt moziét, teljesen megérdemelten. Kár, hogy pont a helyszínválasztást hibázták el. A valódi Rorke’s Drift tanya nyílt mezőn volt, ahol a zuluknak semmi fedezék nem jutott. Így tudta 140 angol katona tartani magát a megerősített szűk helyen mintegy 4000 „impi” (zulu harcos) ellenében. (A vöröskabátosok profik voltak a megerősített állások védelmének művészetében. Már Waterloo-nál bizonyítékát adták Napóleonnak a Hougomont tanyánál.)Viszont a filmhez kiválasztott helyszínen minden bizonnyal összezúzták volna őket, pláne úgy, hogy még egy magas domb is segítette a támadókat. Áldhatták az eget, hogy ténylegesen nem így volt. Ezért „csak” egy látványos kalandfilm lett, nem pedig egy minden igényt kielégítő történeti feldolgozás. Ezzel a hibával együtt érdemes megnézni, alapos, profi munka.Zulu Dawn 10.pngHátrányok és az érdekességek.
Az első baklövés maga a cím. Az iszandlavanai ütközet déli hőségben zajlott le,  a szúrófegyverek viselői nem hajnalban rohamoztak. Átvitt értelemben sem működik, hiszen a győztes csata, mint azt már tudjuk, valójában a Zulu Királyság alkonyának kezdete volt, nem a felemelkedést hozta, amit a hajnal szó sugall. Azt már leírtam, hogy az a plusz, amit a rendező tehetsége adhat a mozgókép naggyá tételéhez, a Zulu Dawn-ban nincs meg. Eredetileg a forgatókönyv írója, Cy Endfield rendezte volna a Lándzsák hajnalbant, aki a korszak szakértője volt, ő kezdte el előkészíteni a produkciót. Sajnos elhunyt, mielőtt a leforgatás a tényleges szakaszába lépett volna. Nála aligha fordultak volna elő azok a tévedések, amiken az angolok  sokat és joggal fanyalogtak a bemutató után. A kellékesek mondhatni csak véletlenül adtak olyan egyenruhát a szereplőkre, ami a tényleges rangjukat mutatja. Többségükben más jelzést viselnek a tisztek, mint ahogyan szólítják őket a seregben. Pedig egy autentikusnak szánt mozinál ez lényeges kérdés. A filmben használt rangok sem mindig pontosak, a kiválasztott színészek életkora és a megjelenítetteké között jelentős az eltérés. Burt Lancaster volt rá a legszembeötlőbb példa, ahogy már írtam, de korántsem ő az egyetlen, aki így járt. Miután az ütközetben résztvevőkről sok dokumentum áll rendelkezésre, erre nem lett volna nehéz ügyelni, miként az egyenruhákra sem. A határfolyó a történelmi helyszín, csak a rossz oldalon vették fel az átkelést. Vagyis nem Afrika belsejébe tart a sereg. A zuluk nagy létszámban és szívesen statisztáltak, - az akkori királyuk biztatta őket erre - de amikor kisült, hogy a tábornok kutyáját "alakító" eb napi bére megegyezik az övékkel, kis híján félbeszakadt a forgatás. (Szerintem azzal győzhették meg őket, hogy a sztrájk miatt végül még nem kerül a mozikba a legnagyobb győzelmük története.) Viszont a pajzsaik többsége bántóan hamis a tömegjeleneteknél. Csillog a műanyag felületük, miközben a zuluk bőrpajzsokat használtak. Az angol sorkatonák pedig a gyalogsági karabélyok helyett a lovasságéval lődöznek. Folytathatnám még, de épp ideje korlátoznom magam a részletek sorjáztatásában. Őszintén szólva, a hibák nagy részét alighanem csak Nagy-Britanniában szúrják ki a hadtörténelmet kedvelők, az átlag mozinézőt  a világ többi részén nem zavarják, mert a történetre nincsenek igazi befolyással.Zulu Dawn 13_1.pngHadviselés pro és kontra
Felmerül a kérdés, győzhettek volna az angolok Iszandlavánál? Igen, nyilvánvalóan. Az első és legfontosabb az lett volna számukra, hogy a három hadosztályuk egymás kisegítésére alkalmas közelségben legyen.  (A tűzerőre épített harcmodort már a napóleoni háborúkban olyan jól kidolgozta Wellington, hogy a francia hadoszlopok létszámfölénye nem tudott érvényesülni. Mérnöki pontosságú elhelyezéssel és precízen kiszámolt folyamatos sortüzeik sokaságával szinte lekaszálták egy adott területen az ellenséget. Ráadásul azóta csak javult a puskák és lőszerek minősége, tovább fokozva a tűzgyorsaságot.) Továbbá, ha már elszakadtak egymástól a seregrészek, legalább szekértábort állíthattak volna, ágyúkkal megerősítve. A búrok tudták, milyen fontos ez. Később a Rorke’s Driftnél vívott ostrom megmutatta, hogy az akadályok milyen fontosak. Ott a zuluk nem tudtak áttörni rajtuk és közelharccá változtatni a csatát. Így a karabélyok ott legyőzték a lándzsákat. Iszandlavánál viszont a gyalogsági harcot sem szervezték meg kellően, pont úgy, mint a védelmet. Akadozott a lőszerellátás, a szokatlanul nagy megterheléstől egy idő után besültek a puskák, a sűrű lőporfüstben egyre nehezebb volt pontosan célozni. Ezek miatt a zulu harcosok elérték, majd áttörték az angol hadrendet. A csatában a britek 1300 főt vesztettek. Ebből 800 volt a tényleges sorállományú katona, a többi áldozat a fehér önkéntesekből és fekete szövetségesek közül került ki. A csatát 55-en élték túl az angol oldalról. Többségében a tisztek, akiknek volt lovuk. A gyalogosoknak igazából esélyük sem volt, mert a zuluk nem ejtettek foglyokat. Az ő veszteségeik nem ismertek, de minden bizonnyal 3-4 ezer fő között lehetett.
Az afrikaiak elsősorban a számbeli többségükben bízhattak a háború során. Ha támadáskor a lőfegyverek okozta veszteségeket elviselve eljutnak a közelharcig, képesek győzni. Ez még többször beigazolódott a későbbiekben. A pajzsok és lándzsák állták a versenyt a szuronyos puskákkal, a forgatóik meg a vöröskabátosokkal.  A helyismeret őket segítette, a népük védelmének tudata nagy erőt adott nekik. A közös táncok és szertartások annyira egybe forrasztották ezt a népet, hogy az szinte páratlan a történelemben. Törzsi "varázslóik" kifejlesztettek egy titkos receptű italt, aminek a fogyasztása kikapcsolta a harcosaikban a fáradtságot és a veszélyérzetet. Iszandlavánál nagy szerepe volt abban, hogy a nyílt mezőn át bírtak jutni.  Ám a hatalmas veszteségeik miatt a háborúban végül érvényesült a fehérek haditechnikai fölénye. Az sem nem véletlen, hogy a második hadjáratban Lord Chelmsford már minden táborverésnél szekérvárat állíttatott, a géppuskák korai változataival tovább erősítve. Meglehet, nagyképű volt, de nem életunt, tanult a hibáiból.Zulu Dawn 11.pngZuluföld további sorsa
Cetshwayo.jpgNagy-Britannia kormányának valódi arcát megmutatta, hogy a hatalmas vereség ellenére meghagyták a helyén a bukott hadvezért, sőt, erősítést küldtek neki. Másodszorra jobban ügyeltek a katonai szempontokra. Bár érték még őket meglepő veszteségek, azért mintegy félév alatt felmorzsolták a zuluk ellenállását, a hazájuk gyarmattá lett. Cetvajo király (lásd:oldalt) a vereség ellenére tiszteletnek örvendett zuluk között, ezért fogságban tartották. Csak élete vége felé térhetett ismét vissza az övéi közé.  A búrok sem jártak jobban, mint az egykori ellenségeik. Az angolok két rendkívül véres háborút vívtak ellenük, 1902-re már odalettek a szabad államaik. Érvényesült a mondás: "Angliának nincsenek tartós szövetségesei, csak tartós érdekei." Idővel a gyarmatbirodalom helyébe lépő apartheid állam sem törte meg a zuluk tartását, a belső ellenállás mindvégig létezett. Amikor a fajvédő rendszer 1993-ban megbukott, a zuluk önálló királyság létrehozásában gondolkodtak. Végül sikerült őket a szövetségi államon belül tartani. Bár, ki tudja. Máig az egyik legösszetartóbb afrikai nép, amely a hétköznapokban is elevenen őrzi hagyományait. Meglehet, a filmen emlegetett "a zulu kérdés végleges megoldása" még a jövőben rejtőzik.
Ui: Ilyen maratoni hosszúságú ismertetőt még sosem írtam. Jól kiszúrtam magammal és talán néhány olvasó hasonlóan érez. Azért bízom benne, a cikkben szereplő két alkotáshoz sikerült kedvet ébresztenem. Biztosíthatok mindenkit, a látványos kosztümös mozik rajongói nem fognak csalódni bennük.

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Globetrotter2014 2014.11.12. 10:26:35

Minden elismerésem ezért a posztért, nagyon alapos cikk és élvezetes volt olvasni dacára a terjedelmének...

GönyeLaci 2014.11.12. 14:10:46

Nem az első remek írás az oldalon. Nemrég fedeztem fel ezt a helyet, az egyik legjobb filmes blog. Gratulálok!

Rainse · http://bugnews.blog.hu 2014.11.12. 18:27:37

Saka Zulu neve nagyon ismerős talán még gyerekként hallottam róla biztos. Egyébként nem gond a hosszú cikk sőt jobban szeretem a hosszabb olvasmányokat! Több bennük az érdekes infó! :D

Magna cum laudeTigeri másztesz digrii 2014.11.13. 08:08:51

Egyszer elcsíptem valamelyik külföldi adón a végét.
Vagy 20-25 perc tömény csatajelenet volt,ami tetszett.

Oldfan 2014.11.13. 08:22:11

Mindenkinek köszönöm a megnyugtatásokat, hogy elviselhető volt a cikk hosszúsága.
@Magna cum laude: Mint azt láthatod, már magyar felirattal is megtekintheted. Gondolom, hamarosan feltűnik majd a szokásos megosztásokra szakosodott helyeken.

László Racskó 2020.11.26. 09:57:34

Értem én, hogy a Zuluk így-meg úgy...........viszont nem vették figyelembe a film készítői a történelmi vereség két főokát, egy: a Zuluknál sok renegát, erőszakosan besorozott és dezertált katona segítette Sakát, kettő, ami még fontosabb, az akkori angol katonai hearhia bizony nagyon ingatag lábakon állt, belső viszályok egy egy kinevezésért, sok angol - és más szövetséges katona halálát okozta!!Figyelembe kell vennem persze, hogy ez egy játékfilm, 20%- os hitelességgel...........

Oldfan 2020.11.26. 13:37:45

@László Racskó:
Kevered a dolgokat. Amiket kifogásolsz, még jó, hogy nincsenek a moziban. Azok lettek volna csak az igazi hibák.
1. Saka Zulu már halott volt a csata idején. Más volt a király, benne van a cikkben. Saka seregében még valóban szolgáltak fehérek is, de Cetvajo már egy Afrika jelentős részét magában foglaló birodalmon uralkodott, amitől a környező népek féltek mint a tűztől. A fehérek is. Nem harcoltak vele együtt.
2. Igen, az angol hadseregben még dívott a rangvásárlás abban az időben. Ami valóban azzal járt néha, hogy hozzá nem értő emberek vezették az egyes csapatrészeket. Lord Chelmsford is a fentiek szerint kezdte, de a Isandlwanánál már tapasztalt, hivatásos katona volt, aki már a krími háborúban és Indiában bizonyított. A bennszülöttek lenézése volt a veresége fő oka, és a támadó sereg fölösleges megosztása. A kisebb hibák az angolok belső szabályzatában nem voltak döntő hatásúak. Az első hadjáratban ellen elkövetett súlyos hibái ellenére ő vezette bő félévvel később a második angol támadást, amikor is az ulundi csatában a Gatling géppuskákkal gyakorlatilag szétzúzta a zuluk hadseregét. Kb. hatvan az egyhez volt a két fél veszteség aránya. Akkor már felkészült, nem becsülte le őket. Társadalmilag elismert személy maradt élete végéig, de harctérre többé nem küldték. Nem véletlenül.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2022.09.29. 18:37:09

Elképesztően jó cikk! Megkockáztatom, hogy az egyik legjobb cikked. Igazán kár, hogy nyolc évig tartott mire eljutottam hozzá. Leszámítva néhány túlburjánzó irodalmi kiszólást, jelzőt és magánvéleményt nagon profi munka. Írhattál volna több ilyne hosszúságút is. Igazán kár, hogy mai napig nincs fönt a film sehol hogy meg lehessen nézni :D

Oldfan 2022.09.29. 21:28:43

Nem kapkodtad el...:)
Film: A cikkel egy időben készült el a fordítása, akkoriban elég sok "helyre" kikerült. Ismered az email címemet. Jelentkezz.
süti beállítások módosítása