Ez a film 7,9 az imdb-n. Sokan meg vannak győződve arról, hogy ez egy igényes, és jó romantikus film. És sokan járhatnak úgy, mint én, hogy naiv módon bedőlnek ennek. A büntetés pedig azonnal és kíméletlenül sújt le ránk. Szóval most elmondom milyen is a Szerelmünk lapjai.

És nem lehet csak legyinteni rá, hogy nőknek való. Kétségtelenül így van, de attól még mert romantikus egy film, nem feltétlenül kell visszataszítóan nyálasnak, émelyítően giccsesnek, teljesen logikátlannak, és full értelmetlennek lennie. Ez a mozi a legósdibb, legolcsóbb módon használja ki a nők igényét ezekre a magasztos érzésekre, így bármiféle józan történetvezetést meghazudtolva mindig éppen az történik, amivel hatásvadász módon valamiféle érzelmet próbálhatnak belőlünk kicsikarni.

Már az első képsorok figyelmezethetik gyanútlan férfitársaimat, és a jóízlésű hölgyeket egyaránt, hogy itt bizony baj lesz. Egy undorítóan narancssárga naplemente előtt szállnak át a CGI madarak, és már itt éreztem, hogy elvárják tőlünk, hogy le legyünk nyűgözve, holott még nem mutattak semmit sem. Sajnálatos módon pedig később se lesz elviselhetőbb. Ryan Gosling hiába jó, sőt karizmatikus színész, ha egyszer semmi esélye sincs kibontakozni egy ennyire végtelenül egydimenziós, sekélyes karakter bőrében. Nem válik sokkal többé Rachel McAdams se, aki legalább szexi lehetne, de még csak véletlenül sem az.

A történet pedig halad a maga lassú, unalmas medrében, baromságokon átívelve. Mintha a háborút is belekevernék, de több valahogy már nem is rémlik belőle. Viszont az már egy csodálatosan értelmetlen jelenet, amikor szeretkezni akarnak a pajtában, és a csaj végig hülyeségeket beszél. Elvégre csak élete szerelméről, egy önmegtartóztatással teli nyárról van szó, na meg arról, hogy soha többet nem találkoznak. És mindettől nem nedvesedik be a bugyi.

Amúgy meg a csóró srácnak a 10 centes órabéréből futotta rá, hogy abból a romhalmaz házból, 50 000 dolláros villácskát varázsoljon? Az anyukának mi a motivációja? Miért gecizik a lányával? Ha meg már gecizik, akkor miért meséli el a saját sztoriját a szegény fiúról? Mert hát persze, pont vele is pont ugyanez történt. Továbbá miért kötelező minden mai romantikus nyáltengerben (lásd még Alkonyat), hogy a csaj egyszerre két számára tökéletes pasit szívasson? Ez jót tesz a női egónak, vagy ettől érzik magukat valakinek, hogy önző, gátlástalan, visszataszító és undorító módon szopatnak egyszerre két különböző pasit? De most komolyan, a női lélektanban ennek milyen közös alapjai vannak? Nem lehet véletlen, hogy egymástól függetlenül mindig ez a helyzet…

Még egy mélypontot el kell árulnom, ez pedig nem más, mint a tavas jelenet, ami a kezdéshez hasonló iszonyatos giccs. Mert nem elég a készítőknek a köd, nem elég nekik a tó, nem elég a csónak, nem elég a már 1910-es években is trendi Ryan Gosling, kellenek még a kacsák. Kell még a világ összes kibaszott kacsája! De az is lehet, hogy a trójai seregekkel vetekedő kacsatenger CGI-trükk, ellenkező esetben viszont Hollywood összes kacsáját behívták statisztálni. Aztán még többet, és még többet, mert kacsákra mindig szükség van.

De a legrosszabb mégis a film vége. Amikor kiderül a nagyon átlátszó nagy csavar, akkor sikeresen tesznek nevetségessé, és szépelgőssé egy igen komoly betegséget. Majd az utolsó jelenetekben az egész film értelmét teljesen megkérdőjelezik, hogy aztán a legvégén egy olyan romantikusnak tűnő, förtelmesen hatásvadász, és végképp hiteltelen befejezésbe torkolljon a történet, amilyet még az életemben nem láttam. Közben potyoghatnak a könnyek, ha esetleg az agyműködésünk végképp leállt.

Az igazi szerelemnél boldogabb, csodálatosabb érzés talán nincs is a világon. Ez miért nem volt elég a készítőknek? És miért nem elég az olvadozó hölgynézőknek? Miért kell még melléhazudni olyan képtelen, szentimentális hazugságokat, amelyek sosem léteztek, és soha nem is fognak? Tehát a színészek nem tudnak kibontakozni, a tempó unalmas, a történet értelmetlen, az operatőri munka giccses, a rendezés pedig hatásvadász. Tessék rajongani!

Ó persze, én pasi vagyok, én ezt nem érthetem, ez nem nekem készült. Felhívnám azonban a figyelmet két nagyon fontos dologra. Az egyik, hogy vannak olyan nők, akik képesek arra a vérforraló galádságra, hogy ezt a pasijukkal megnézetik. Mélységes részvétem szegény férfitársaimnak, pláne, hogy utána azt kell hazudniuk, hogy jó volt, különben nem lesz meg az esti kamatyolás. A másik dolog pedig, hogy szerencsére bebizonyította már a filmtörténelem, hogy egy romantikus moziból is lehet valóban szépet, igazán igényeset készíteni, amely tényleg fontos érzelmek, és komoly döntések, átérezhető konfliktusok mentén halad előre, végig logikusan, mellőzve mindenfajta giccset, és egyéb nyálaskodást. Ilyen például A szív hídjai.

Ja, és egy olyasvalaki véleményét olvastad, akinek alapvetően tetszik a Titanic! Így tessék belemélyedni A szerelmünk lapjaiba!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!