Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Max vs. Max Filmklub - Csillagember (1984)

2022. június 19. - scal

A Max vs. Max filmklubot egy ember írja két néven. Azért hoztuk létre, hogy az évekig talányszámba menő titok miszerint Scal és Santino két különböző figura vagy egy azon ember két álnévvel egyszer s mindenkorra kiderüljön. A figyelmesebbek észre vehették Scalként mindig a filmek negatívumait emeltem ki, míg Santinoként általában a pozitívumokat kerestem a filmekben. Régebben is írtam ilyen ellenkritikákat, kritikapárokat, de úgy gondoltam érdekes lenne, ha ez a két karakter egy azon írásban mutatná meg, hogy minden filmről lehet ellentétes, ámde mégis logikus véleményt alkotni. Mivel alaposan kibeszéljük a látottakat, ezért ezek a közös filmklubos írások mindig erősen SPOILEResek. Mostani választásunk a John Carpenter rendezte 1984-es Csillagember, amelyről mindenképpen elmondható, hogy egy méltatlanul elfeledett film. Ha még esetleg nem láttátok, azt javasoljuk, hogy előbb mindenféleképpen nézzétek meg, aztán gyertek vissza ide, és írjátok meg kommentben, mit gondoltatok róla.

Scal:

- Valamit meg kell mondanom. Gyermeked születik tőlem. Ha nem akarod a gyereket... szólj, mert most még nem késő.

starman-188512903-large.jpg

Azt hiszem a Csillagember az egyik létező legszebb film, amit valaha készítettek. Nem csupán Carpenter tette oda magát - pedig rutinmunkának indult, hogy az egyre kevésbé megtérülő agymenéseit tolerálják a producerek -, de egész egyszerűen minden működik benne. Sőt, amikor többnek akar látszani, mert attól fél akció nélkül unalmassá válik, akkor inog meg a legjobban, de szerencsére ebből nem sokat fogunk kapni, mert itt maz egyik létező legszebb film, amit valaindenki tudta, író, rendező, színészek, hogy mire van szükség, egy egyszerű történet elmesélésre, ami gyönyörű. És ami gyönyörű, az jobb a fantasztikusnál, sőt, jobb a holland almáspiténél is.

Pedig annyira nem vártam már semmit Carpentertől - holott egyik örök kedvencem. Három filmje miatt szeretem igazán, ez a Dolog, a Menekülés New Yorkból, és A 13-as rendőrőrs ostroma. Aztán persze vannak még ilyen apróságai, mint a Köd, meg a minden slasherek öregapja Halloween. És akkor kapok tőle egy ilyet, ami után nehéz megszólalni, nehéz keresni a szavakat. Két évvel az E.T. után, amit én annyira, de annyira gyűlölök a bugyutasága és negédessége miatt. Lényegében Carpenter megmutatta Spielbergnek, hogyan is nézne ki a története, ha felnőtteknek készíti azt. Még bizonyos elemeket - mint a pirosló kéz - is átvett.

Hogy Jeff Bridges jó színész, azt szerintem sok egyéb filmből is lehet tudni, de ha valaki kételkedne benne, akkor csak nézze meg ezt, mert itt nem a hamiskás mosolyú Dannis Quaid utánzat, itt a nagybetűs színész, aki tökéletesen jeleníti meg a világunkban botladozó, útját kereső, majd egyre magabiztosabbá váló, de mégsem gonosz idegent, aki semmi egyebet nem akarna, mint eltűnni a Föld nevű bolygóról. Carpenternek pedig nagyon jót tett, hogy Kurt Russell után egy másik ifjú tehetséggel dolgozott együtt. Egész egyszerűen ide Russell kevés lett volna. Az pedig csak hab a tortán, hogy Oscar díjra jelölték az alakításért, és hogy csak azért nem kapta meg mert egy F. Murray Abraham volt a vetélytárs az Amadusból. De még így is nagy szó, hogy egy sci-fit jelöltek a komoly filmek táborában. És, hogy végül ez a bérmunka lett az egyetlen Carpenter film, amit erre a rangos díjra jelöltek. 

mv5bmtzinznlmjgtnzbmni00mdvkltlhmdutodmwywq5mwnhzduwxkeyxkfqcgdeqxvymjuyndk2odc_v1.jpg

Karen Allen mindenben tökéletes partnere Bridgesnek, kicsit jó is volt újra felfedezni őt, miután százszor láttam már Az elveszett frigyláda fosztogatóiban. Ott egy jóval tökösebb, megkeményedett nőt alakított, itt viszont egy olyat, aki képtelen túltenni magát a férje elvesztésén. És persze, hogyan is lehetne ezt elvárni tőle, amikor mindössze egyetlen éve történt a tragédia. Aztán pedig megadatik neki a lehetőség, hogy pár napot ismét a férjével töltsön, de ez olyan traumát vált ki belőle, hogy az elején csak azt keresi, hogyan tudna ebből a helyzetből menekülni. Hiszen valljuk be, azért ezzel megbirkózni nem lehet könnyű.

A film a mára legendássá vált Voyager 2 elstartolásával kezdődik, amely több filmet is megihletett, pl. Star Trek. Ezen a szondán volt egy arannyal galvanizált lemez, amely a földlakók 55 nyelvének üzenetét, különböző hangokat és zenéket tartalmazott. A történet szerint Csillagemberünk ezek alapján talál a bolygónkra, ahol azonban űrrepülőjét azonnal lelövik, így kénytelen beleköltözni egy testbe, illetve reprodukálni azt egyetlen DNS-ből. Így esik választása Scottra, akit az özvegye naplójában talált hajszál alapján tökéletesen lemásol, majd életre kelt. Ha valamit fel lehet róni a filmnek, akkor talán az pont ez a jelenet, amikor a kisbaba nyúlik, szörcsög, hogy a végén kisfiú, majd megtermett férfi legyen belőle. De szerencsére a készítők nem estek túlzásba, és csak pár helyen látszik, hogy ez valami gumiszörny, többnyire inkább optikai trükköket alkalmaztak.

Ahhoz, hogy hősünk ne maradjon teljesen egyedül a bolygón, kap hét varázsgolyót - liábe diókat -, ami persze tűnhet egy erőteljes deus ex machinának, de mivel már az elején mutatják, hogy mindössze hét van belőle, ez rögtön korlátozza is, hogy az idegennek jól meg kell gondolni, mikor és mire használja fel őket. Akár úgy is fel lehet fogni, hogy nem három, hanem hét kívánsága van a Dzsinntől, mert látszólag bármire jók. A film előrehaladtával azzal is szembesülhetünk, hogy míg ezeket az elején önmaga számára hasznosítja, és látszólag bagatell dolgokra. Később egyre inkább másokat segít vele, hogy egyre fantasztikusabb dolgokat vigyen véghez.

starman-1984-001-jeff-bridges-karen-allen-long-shot-red-car.jpg

A kedvencem az őz felélesztése, és az egész jelenet, ahogy azt felvezetik. Ahogy Jenny magyaráz az idegennek, mert épp arra készül, hogy magára hagyja és kisurranjon a hátsó ajtón, de csillagemberünk nem is figyel rá, mert folyamatosan a kinti őzt nézi, amit a redneck vadorzó leterített. Amikor pedig Jenny már éppen elszánná magát a végzetes döntésre, meglátja, hogy az ember, akitől fél, és menekülni akar, visszahozza az életbe az elejtett vadat, és szabadon engedi. És itt rájön, hogy a világ legönzetlenebb lénye, aki talán pont azért ilyen, mert nem ember. Talán azért tetszik ennyire ez az epizód, mert ha tehetném, sokszor én is így cselekednék, amikor állatokkal kegyetlenkednek, vagy szórakozásból meggyilkolják őket, és ilyenkor remélem nem vagyok ezzel egyedül.

De persze a jelenet azért is fontos, hogy lássuk, a varázsgolyók erre is képesek. Hamarosan eljön a pillanat, amikor magát Jennyt kell ugyanígy visszahozni az életbe, miután a rendőrök lelövik. A néző pedig nem kérdőjelezi meg, hiszen, ha egy állattal meg tudta tenni, miért pont emberrel ne tudná. Jennynek így egy sokkal tökéletesebb teste lesz, ami képessé válik arra, hogy életet adjon. És ezzel eljutunk a másik kedvenc részemhez, amikor a Csillagember felvilágosítja minderről Jennyt az együttlétük után. Annyira megható és magával ragadó az egész, hogy nehezen találok rá szavakat, és különösen Jeff Bridgestől, ahogyan egy ennyire szelíd és jóindulatú lényt alakít.

Ha úgy veszük ez a road-movieba oltott románc egy meglehetősen keserű kritika is az emberiségről, hiszen hiába küldenek üzenetet az űrbe, amikor válaszul érkezik rá egy idegen civilizáció képviselője az első dolguk, hogy szétlőjék a hajóját. Abba, most ne nagyon menjünk bele, hogy a legtöbb film hasonlóan bugyután ábrázolja az ilyen kapcsolatfelvételt. Főleg azt a részét, hogy majd mi jól győzelmet aratunk afölött a technológia felett, amely képessé tette az idegent, hogy egy másik bolygóról, vagy akár galaxisból eljöjjön hozzánk. Majd ez a viselkedés az egész filmre rányomja a bélyegét. Az idegent minden áron el akarják kapni, és persze azonnal felboncolni, fel se merül a lehetőség, hogy mondjuk békésen eltársalogjanak vele, vagy azt feltételezzék, hogy nem akar bántani senkit. Mert valóban így van, a Csillagember senkit nem akar bántani.

csillagember.jpg

Az egyetlen, aki kormányrészről a békésebb megközelítést favorizálja, az a SETI-nek dolgozó Mark Shermin, akit viszont szintén csak kihasználnak, mert látják rajta, hogy egy UFO-hívő geek. Charles Martin Smith, amit tud kihoz a szerepéből, és amikor csak tud szivarra gyújt, de a film egyik legrosszabb jelenete is neki köszönhető, amikor beterelik hőseinket egy kávézóba, és látszólag nincs hova tovább. Erre jön Shermin, és minden létező rossz példát kiikszelve a deus ex machinára hirtelen tököt növeszt, és utasítja a hétszáz rendőrt, hogy álljanak sorfalat, mert NEM ŐK AZOK. Azután kapunk még egy teljesen fölösleges lövöldözést a film végére, és szerencsére jön Jack Nitzsche földöntúli zenéje és elsöpri ezeket a botor gondolatokat, minthogy mi nem illett a filmbe, vagy éppen mi lógott ki belőle.

Mindenesetre számomra a Starman sokkal inkább akkor működött, amikor Jenny magyarázta a világunkat az idegennek, ő meg a maga módszereivel próbálta leutánozni mit hogyan kell csinálni, és igyekezett beilleszkedni ebbe a primitív társadalomba, amiben azért bőven akad szeretnivaló. A folyamatosan problémagenerálás mint a redneckek üldözési jelenete, vagy a rendőrök szándékolt genyóskodása pedig nyilván azért kellett a filmbe, mert attól tartottak, ha nincs akció a végén az emberek elunják. Pedig a Csillagember elsősorban egy lélektani film, ami két végtelenül magányos lény egymásra találásáról szól, mert jódolog hinni azt, hogy nem vagyunk egyedül ebben a világban, és ha máshonnan nem, hát majd az univerzum másik felében lesz valaki, aki megért és elfogad bennünket, úgy ahogy vagyunk.

 

Santino:

Ahogy Scalnak, úgy nekem is elsőre az E.T. jutott eszembe, amikor sok-sok év után újranéztem a Csillagembert. Abba nem szeretnék különösebben mélyen belemenni, hogy az E.T. valójában se nem bugyuta, de pláne nem negédes, hanem a valaha készült egyik legjobb családi film -  de lehet, hogy a legjobb, amit a valaha élt egyik legjobb rendező a legjobb éveiben hozott össze. Sőt, olyan szinten nem negédes az E.T., hogy helyenként kifejezetten félelmetes és nyomasztó lehet a gyerekek számára.

starman-hd-movie-title-620x267.jpg

De filmklubunk mai része nem az E.T.-ről szól, viszont a Csillagember - a témáján túlmutatva is - rengeteg szálon kötődik Spielberg klasszikusához. Történt ugyanis, hogy a Columbia stúdiónál egyszerre fejlesztették a Starman és a Night Skies című forgatókönyveket, de a Night Skiest végül eladták a Universalnak, mert túlságosan Disney szerűnek érezték, és inkább az érettebb, felnőttesebb témájú Starmannel akartak foglalkozni. A Night Skies forgatókönyvét végül átnevezték E.T.-re és minden idők legsikeresebb filmje lett belőle. Akkoriban persze.

A Csillagember fejlesztése viszont tökéletesen megfelel annak, amit manapság “development hell”-nek hívnak azok a filmes újságírók, akik tudnak angolul. Rengeteg forgatókönyvíró és rendező keze alatt fordult meg a projekt, olyan nevek dolgoztak rajta, mint Mark Rydell, Adrian Lyne, John Badham, Tony Scott, és Peter Hyams. Érdemes lehet eljátszani a gondolattal, hogy Lyne verziója valószínűleg sokkal szexibb lett volna, Tony Scotté végtelenül stílusos, Hyams pedig minden bizonnyal inkább a sci fi elemekre helyezte volna a hangsúlyt. 

1_pygpw19txtfpcg80imyb9a.jpeg

Végül Carpenter kapta meg a munkát. 

Tőle pedig izgalmakat, horrort és akciót várhatunk, nem?

Hát nem.

Ugyanis Carpenter előző filmje, az azóta teljes joggal kultklasszikussá nemesedett A dolog valami irtózatosan nagyot bukott a mozipénztáraknál, egyesek szerint egyébként azért, mert egy évben mutatták be egy bizonyos Spielberg nevű rendező E.T. című remekművével. És Spielbergnek köszönhetően emiatt akkoriban inkább a cuki földönkívüli volt benne a köztudatban és a korhangulatban, így sajnálatos módon senki sem volt kíváncsi Carpenter amúgy zseniálisan elkészített paranoia horror sci-fijére. Viszont hát pénzből élünk, nem pedig kultklasszikusokból, és Carpenter amúgy el nem ítélhető módon benne akart maradni a stúdiórendszerben, ahova oly sok év és oly sok nélkülözés után sikerült beverekednie magát, szóval elhatározta, hogy elkészíti A dolog tökéletes ellentétjét. 

Ami az E.T. 

Akarom mondani, annak felnőttesebb verziója, a Csillagember.

kepkivagas.PNG

És ha nem horror és nem is sci fi, Carpenter kézjegye vajon érezhető a film kapcsán?

Szerintem igen. Ha Carpenter kézjegye alatt a hatékonyságot, és a minimalizmussal elért maximális hatást értjük, amire a korábbi, alacsony költségvetésű klasszikusok nevelték a rendezőt. Ezért írja Scal fentebb, hogy az üldözéses jelenet kilóg a filmből, meg egyébként az is, amikor a sztori végén 16 helikopter (igen, megszámoltam, és?) próbálja elkapni, és lelőni hőseinket. Mert Carpenter alapvetően nem ilyen, és nem is feltétlenül illik a stílusához, de ennek ellenére én ezt nem tartom kiugró hibának.

Akkor már sokkal szörnyűbb a film eleje. Baromi érdekes belegondolni, hogy a két évvel korábbi The Thing trükkjei mennyire kiválóak voltak és mennyire működnek a mai napig. Közben a Csillagember ilyen szempontból kifejezetten borzalmasan néz ki. És nem csak a teljesen szükségtelen átváltozós jelenetben, hanem később is, amikor a Csillagember a karjaiban Marionnal Jenny Haydennel előbukkan a felrobbanó tartálykocsi lángjai közül.

starman24.jpg

Jogosan merülhet fel benned a kérdés akkor, hogy ha a rendezőt nem érdekelte se az akció, se a sci-fi, se a horror, de még a trükkök se, akkor mégis mivel volt több ez egy bérmunkánál? Mi érdekelte Carpentert?

Az ember.

Az élet.

És Amerika.

Tanult barátom írja, hogy ez a film keserű kritika az emberről. De valójában épp ellenkezőleg.

mv5bmwjmotkzmwetmtkzzi00y2i0ltkxowetmzg0zdu5nmexy2e0xkeyxkfqcgdeqxvyotc5mdi5nje_v1.jpg

Ez a film az emberről szól. A jóról és a rosszról, ami bennünk van. Carpenter szándéka az volt, hogy az egyszerű embert mutassa be nekünk. A fiatalasszonyt, aki gyászolja tragikusan elhunyt szerelmét. A pincérnőt, aki minden hátsó szándék nélkül segít egy vadidegennek. Az anyukát, aki a szakadó esőben hőseink után fut, hogy adjon nekik egy takarót. A geeket, aki legyőzi a benne élő tudóst, csak azért, hogy megkegyelmezzen, és esélyt adjon két embernek.

És legalább annyira az amerikai életérzésről szól. Nem véletlen öltöztették fel az idegent baseball sapkába és kockás ingbe. Nem véletlenül isznak mindig és nagyon feltűnően Coca Colát. Ja, és persze az sem véletlen, hogy egy elképesztően gyönyörű ‘77-es Ford Mustang Cobrával indulnak el hőseink ebben a road movie-ban. Nem véletlenül szelik át konkrétan az egész kontinenst; Los Angeles, Las Vegas, Meteor Crater, Monument Valley, Arizona, Nashville, Tennessee, New York állam, Washington, D.C. Ez még gombócból is sok, nemhogy forgatási helyszínből. Ennek akár a fele, vagy akár a negyede is elég lett volna ehhez a sztorihoz, de a készítők ezzel is mondani akartak nekünk valamit. 

starman-screenshot-2.jpg

És ha már az ember, Carpenterék milyen fantasztikus, karakteres arcokat válogattak az egyes szerepekre!

Elég ha a fentebb említett pincérnőre, vagy a Charles Martin Smith által alakított tudósra gondolunk. De például a főhősnő, Karen Allen sem egy szupermodell, szeplős és kissé szabálytalanok az arcvonásai, de többek között emiatt válik végtelenül azonosulhatóvá. Ma már egyszerűen nem lehet ilyen hősnőket látni a vásznon, mindennek tökéletesnek és gyönyörűnek kell lennie, de éppen ettől válik végtelenül sterillé minden. Itt, ebben a filmben, ha bemegyünk egy kocsmába, nem egy díszletet látunk, épp ellenkezőleg, szinte érezzük az a sörrel kevert cigifüst szagát, annyira hiteles az egész. És ez egyébként igaz a fentebb említett vadászokra is, akik szintén nem elvetemült gonosztevők, sőt gyakorlatilag ők azok, akiket ok nélkül provokálnak hőseink, ők pedig csak “visszaütnek”. Egyébként egy kaszkadőr, egy bizonyos Ted White játssza az egyiküket, akinek az előző filmje a Péntek 13 negyedik része volt, ahol Jasont “alakíthatta”. Ő is tipikusan az a karakteres arc, aki lehet, hogy nem a legjobb színész, de hogy tökéletes helye van ebben a filmben, az is biztos.

Valójában az igazi gonoszság, az igazi negatív oldal a Csillagemberben - ahogy egyébként az E.T.-ben is, és jópár korabeli Stephen King regényben - maga az amerikai kormány, vagy kicsit tágabb értelemben a mindenkori kormány, még tágabb értelemben pedig az intézményesültség, amit mi emberek kreáltunk, ami elragadta először Amerika, majd az egész világ lelkét, hogy aztán agyatlanul elpusztítson mindent, amiben hiszünk, majd önmagát, és persze mindannyiunkat. A ‘70-es évek kiábrándultságát követően hiába kopogtatott az ajtón a ‘80-as évek jóléte és gazdasági felpörgése, valami akkor már végleg elveszett Amerikából és abból az álomból, amit korábban jelentett, akármennyi is volt igaz belőle.

starman3.jpg

Ahogy Scal írja fentebb, ez tényleg egy gyönyörű film. 

Gyönyörű a zenéje, amit most nem Carpenter szerzett.

Gyönyörű és emberi az akkoriban kötelezőnek számító szexjelenet, hasonlítsátok csak össze a Tony Scott rendezte, Top Gun szexjelenetével, ami mai szemmel már paródiának is nevetséges lenne.

Gyönyörű, ahogy az idegen valójában egy fénylény, gyönyörű ahogy Jeff Bridges a madarak mozgását utánozza, hogy egy nem evilági embert formáljon meg. De még gyönyörűbb az a naivitás és egyszerűség, ami sugárzik belőle, és ami miatt tényleg elhiszem neki, hogy ő egy felsőbb entitás.

Még a magyar szinkron is gyönyörű.

A Csillagember gyönyörű volt akkor, amikor először láttam 17 évesen, és remélem gyönyörű lesz akkor is, amikor majd 50 évesen nézem meg.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Depper 2022.06.21. 11:20:28

"a kisbaba nyúlik, szörcsög, hogy a végén kisfiú, majd megtermett férfi legyen belőle"
Ez az élet rendje, nem?

Gery87 2022.06.22. 15:46:10

"E.T., hogy helyenként kifejezetten félelmetes és nyomasztó lehet a gyerekek számára."

Utáltam!
Annyira ronda és visszataszító ez a kis törpe világítóujjú förmedvény hogy nem értettem hogy lehet ez családi film mikor ez minimum 18-as karika, egy vizuális horror!
Főleg amikor fehér mert beteg...vleee
Évekig féltem tőle!:) Nem bírtam ránézni se....ha reklámozták és véletlenül láttam, lefagytam!
süti beállítások módosítása