Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Night of Dark Shadows 1971

2020. július 27. - Oldfan

Mint azt egy előző cikkben írtam, a Dark Shadows TV sorozat fölöttébb sikeresnek bizonyult az amerikai televíziózásban. A kezdetén ugyan akadozott a dolog, megküzdött az elfogadásáért, aztán jött a sikerkorszak, míg végül, - miként lenni szokott – bekövetkezett a hanyatlás. Mindez 1966-71 között zajlott le. Az ABC TV társaság ugyan próbálkozott az életben tartásával, de nem járt sikerrel. Mik voltak az elmúlás okai? Részben a fogyasztói ízlés és igény változása. Megnőtt a rámenősség és a látványosabb kiállítás iránti igény. Az utóbbi a költségvetés drasztikus növelését követelte, amit valamiből fedezni kellett. Szappanoperáról lévén szó, a reklámok kulcsfontosságúak voltak. Ám a célközönség nem volt vevő a fordulatra, a fiatalabbaknak pláne nem kellettek a burkoltan tálalt termékek. Az 1970-es mozi változat már a veszett fejsze nyelét is alig mentette meg. Pedig ott a tálalásra nem lehetett panasz. Aki lemaradt volna az előző cikkről, olvashat róla ITT. A stúdió hiába próbálta kihasználni a népszerű Barnabas vámpírban rejlő lehetőséget. A történet tulajdonképp a sorozat előző években már felbukkant témákat gyúrta egybe, ami csak a régi rajongókat vonzotta, holott, amint írtam, friss vérre lett volna szükség, és újabb pénztárcák nyitogatására. Barnabas elátkozása,(366-426 közötti epizódok) tragikus szerelmei hosszabb időn át voltak taglalva az évadokban, Julia Hoffman pedig a 265–351 közöttii részekben próbálta visszahozni a vámpírt az emberek világába. Mint látható, ráérős építkezés folyt. Bár a remélt siker nem következett be, mindössze Barnabas búcsúzott látványos módon, a stúdió vezetése még egy mozifilmre adott módot. "Változásnak" azt szánták, hogy visszatérnek az eredeti misztikus borzongatás világába.  Viszont úgy tűnik, nem tanultak a hibákból. Angelique Collins tragikus története 1970-ben már színre került. Viszont a karaktere alkalmas volt egy „szellemes” folytatásra és a Collinwood udvarház meséinek lezárására. Így jutottunk el  - végre, gondolhatják páran - a „Sötét árnyak éjszakája” filmig.

night_of_dark_shadows_03.png

Collinwood egykor szebb napokat látott udvarház volt. Mára már csak két szolgáló gondozza, ám feléledni látszik egy ifjú pár odaköltözésével. Viszont a férj mit sem tud arról, hogy őt misztikus szálak kötik a helyhez. A múlt feléled és egyre fenyegetőbb árnyat ölt, melyet egy boszorkányságért kivégzett nemes hölgy akarata mozgat. Mi az erősebb, a szerelem vagy sötét praktika?

night_of_dark_shadows_01.png

A fenti pár sorból kiderülhet az odafigyelő olvasónak, ebben a filmben színpompás díszletekre kár számítani. Elvétve előfordul, de nem jellemző. A létszám is lecsökkent, kamaradráma a történet, nem nyüzsgő világú nagyfilm. Miután egy erősen hanyatló birtokon játszódik, stílustörésnek nem mondható. Ezzel együtt be kell vallani, a stúdió ezúttal sem erőltette meg magát. Miként az első filmnél, arra építettek, hogy a közönség nagy része úgyis ismeri a karaktereket, sőt, a hátterüket is. Minimális hozzáírással kész is a sztori, gondolhatták. Ebből következően mondhatni mindent készen tálalnak. Megszállott, a vele végbemenő változásokon értetlenkedő főhős, a szerető és aggódó feleség, segíteni igyekvő barát, titkokat őrző személyzet, visszapillantások a múltba és sűrűsödő fenyegetések. Nehéz volna eredetiséggel „vádolni” a forgatókönyvet. Ám ettől még működőképes. A rendezőn múlik, hogy mennyire képes megtölteni tartalommal az ismert fordulatokat. A direktori pálca ismét Dan Curtis kezébe került, úgy mint a House of Dark Shadows esetében egy évvel korábban. Újfent kiderül, képzett ember volt. A múltkori látványparádé után egy szürke kastélyban kellett tevékenykednie, ennek ellenére a legjobbat hozta ki a új helyzetből. Apró beállítási fogásokkal vonja be a nézőt a történetbe, egy-egy részlet kiemelése fontossá válik a következő eseményeknél. Sőt, a lassú kezdés után az utolsó húsz perc tempója már a mai ízlésnek is megfelelő. Pedig... De erről majd lentebb.

night_of_dark_shadows_02.png

Méltó társa volt a zeneszerző Robert (Bob) Cobert. Igen, ő az, aki előző történetnél már jó párost alkotott a direktor úrral. A szerelmes pillanatoknál andalító dallamokkal kényezteti a nézőt, hogy aztán a rettegés kifejezésére olyan hangszereléssel álljon elő, amitől végigfut a borzongás a gerincen. Mr. Cobert számos rejtélyes, misztikus, sőt horror filmhez szerzett zenét a 2020-as végső távozása előtt, így tisztában volt a mesterség fogásaival.

night_of_dark_shadows_05.png

A színészek némileg jobban jártak ezzel a filmmel, mint az előzővel. Ha kisebb a forgatag a mesében, több játékperc jut az egyes karakterekre. David Selby kettős szerepben tűnik fel, miután „reinkarnálódik.” Eleinte vonzó megjelenésű, jóképű és megértő, majd veszélyessé válik, attól függően, melyik jelleme uralkodik a testén. A Dark Shadows sorozat többször visszatért az életébe a színészi pályája során. Biztosan fontosnak ítélte a szériát, mert a fiát a szappanopera egyik karaktere után nevezte el. Kate Jackson olyan feleség, akit minden jóízlésű férfi elfogadna az életben, színésznek sem rossz ám, de ezúttal sok megformálnivalója nem akadt. Szegény Greyson Hallt tényleg beskatulyázták a talányos személyiségű női alakok szerepére, akik persze mindig megjárják a végére. Collinwood rezzenéstelen arcú házvezetőnője, akit játszik, ismerős, de megbízhatóan jó szerep. Thayer Davidnek mondhatni bérlete volt a pályafutása során a marcona egyéniségek megformálására. Nem okoz csalódást. A lengyel ősökkel rendelkező John Karlen sem maradt le az első film gárdájából. Most a jófiúk kis létszámú csapatában játszik, nem vámpírkodik, mint az előző mesében, ám jó véget mégsem ér. Ám ez nem az alakításán múlik.

night_of_dark_shadows_06.png

Eljutottunk a legfájdalmasabb pontig, ami a filmre mért komoly csapás volt. Az elkészült alkotás hosszúságát és merészségét a stúdió urai sokallták. Kiadták a parancsot, hogy 40 perccel meg kell kurtítani.(Kuroszava Akira vagy Sam Peckinpach labdába sem rúghatott volna az ABC vezetőségénél. Tarr Bélát pedig a kapun sem engedték volna be, azt hiszem.) A hóhérmunkát a rendező nyakába varrták, aki egy napot kapott rá. Ez tényleg durva lehetett. (Valószínűleg ki volt tűzve a bemutató időpontja, más okot nem tudok elképzelni ilyen rövid határidőre.)  Elvállalta szegény, még mindig jobb volt, mintha olyasvalaki végzi el, aki nem dolgozta be magát a történetbe. A végeredmény kielégítőnek mondható, bár figyelmes szemmel észrevehetőek a kisebb bicsaklások a meseszálban, bizonyos részletek kellő indoklása hiányzik. A rendező utólagos beszámolója szerint az erotikusabb jeleneteket és a valóban horror felé hajló felvételeket volt kénytelen feláldozni.

night_of_dark_shadows_04.png

Ezért nem írtam semmi a boszorkányunkról a szereplők sorolásánál. Az előzetesből és végleges változatot összevetéséből jól látszik, mennyire lecsökkent a szerepe. Pedig ritka vonzó élőként és kísértetnek is, aki ráadásul fütyül a mindenkori morálra. Nem csoda, hogy 200 évvel korábban koncepciós per áldozata lett. Aki kilóg a sorból, az másképp lóg. A „MeToo” ügyvédek akkortájt éhen haltak volna. Hasonlóan pórul járhatott az udvarház gyér személyzete, akiknél leginkább érezni lehet, hogy eredetileg fontosabb szerepük volt. A fivérek viszálya csupán jelképes szintre süllyedt. A borzongatás faktor egész jól megmaradt a végleges kópián, de sokért nem adnám, ha a rendezői változatot láthatnám. Erre sajnos nincs esély, a kivágott felvételeket a szokások ellenére megsemmisítették. Mit mondjak, nehéz volna bölcsnek nevezni a döntést.

Szóval, a Sötét árnyak éjszakáját olyannak javaslom megnézésre, akit vonzanak a misztikus, reinkarnációval foglakozó mesék, szeretik a kellemes borzongtatást, a sötét hangulatot. Igazi rámenősséget ne várjon senki, mert mint fentebb megtudhattuk, azt kinyírta a könyörtelen olló. A tisztes fogyaszthatóság csak megmaradt, és igazából a film egyik szegmensét sem érheti ledorongoló kritika. Azt hiszem, sajnálhatjuk az eltüntetett 40 percet. A mai nézőnél nem volna baj a több játékperc, a hatásosabb ijesztgetés pláne. Ám azzal kell beérnünk, amink van. Az sem rossz egynek. Mindenesetre, 1971-ben a „Sötét árnyak” ha nem is tűzijátékkal, de méltón búcsúzott a rajongóitól. Egy időre. Viszont az már egy másik történet.

 

 

 

 

 

                                                                      

House of Dark Shadows 1970

2020. július 08. - Oldfan

Emberek és vámpírok. Fölöttébb régi a kapcsolat – a hiedelem világunkban mindenképp. A kezdetéről persze semmi valós adat nincs. Ki tudja, talán már a cro-magnoni ember is hasonló mesékkel riogatta a barlangjában a rakoncátlankodó gyermekét. A vámpíron eredetileg valamilyen emberszerű életformát értünk, amely vért- vagy életenergiát nyer az élőkből. Már az ókori Asszíriában megjelent a vérivó lény legendája, de hasonló meséket találhatunk a fáraók Egyiptomjának tekercsein vagy ősi Kínában. Az ókori görögök pedig még színpadra is engedték az alakját. Nem mellesleg, tőlük származik az a hiedelem, hogy az élőholtat a gazdának kell beengedni a későbbi látogatásokhoz. Így aztán náluk csak az jutott be az ajtón át, aki többször is kopogott. Mert azt az élőholt nem tehette.

house_of_dark_shadows_06.png A középkorban ívelt fel igazán a vérivók karriere, miközben jócskán gyarapodott a misztikus tulajdonságaik száma, többféle fajtájuk „alakult ki.” Természetesen az ellenük bevethető fegyvertár „fegyvertár” szintén szépen bővült. (Csak kell, hogy adjunk esély az emberiségnek.) A kínaiak gyakorlatiasabbak voltak, holmi fokhagyma, ezüstgolyó nem állítja meg a saját szörnyeiket, csak a szent szövegek, lehetőleg a homlokukra írva vagy tapasztva. A legendás lény tulajdonképpen minden kultúrában és társadalomban felbukkan. Minden bizonnyal a vért nyalogató vagy szívó állatok adták az alapját. A vámpír denevér pedig „komoly karriert futott be” az évszázadok során. A kereszténység megfejtést is adott a vámpírok keletkezésére, miszerint istengyalázás, az Ördöggel történő szerződéskötés miatt jönnek létre. Ez valójában figyelmeztetés volt az embereknek, hogy a halandók ne akarjanak örökké élni, mert annak előbb-utóbb nagyon kellemetlen vonzatai vannak. Például odalesz az ember lelke, ami akkortájt „nem lájkoltak.” Meglepő lehet, de elég régen, kb. az 1700-as évek óta tudományos kutatás létezik a témakörben. (Amit hol engedtek, hol betiltottak.) A klasszikus vérszívó alakját a mozi lódította meg. Nosferatu és Drakula megjelenése filmtörténeti eseménynek számít, és sok-sok variációban kerültek már celluloid szalagra. Vagy digitálisan fényképezve, mert fejlődött a technika. De miután ez az ismertető nem továbbképzés akar lenni a témáról, így hadd térjek át a film megszületésének körülményeire.

house_of_dark_shadows_05.png

Viszonylag messziről indul a mese, már emberi létben mérve. (Egy vámpír csak mosolyogna az előző mondaton.) A film alapját még 1965-ben fektették le Amerikában. Az ABC TV társaság volt a „tettes,” amely Maine államba, - jóval. S. King előtt szúrva ki a helyszínt – helyezte a Dark Shadows sorozat cselekményét, a Collinwood nevű kastélyba, ahol mindenféle titokzatos dolgok történnek. Barnabas, a vámpír, 1967-ben tűnt fel a szériában, és gyorsan hatalmas népszerűségre tett szert, miként maga a szappanopera is. Volt év, amikor legnézetettebb televíziós adásnak számított. Dan Curtis producer és ötletgazda, időnként rendező is, profin tette a dolgát. Belerakott minden a cselekménybe, ami szem-szájnak ingere. Misztikum, rejtélyek, horror ötletek, valódi fantasztikum mellé drámaiság, romantika és érzelmesség vegyült. A közönség zabálta a mixet. A stúdió jó gárdát szerződtetett. Nem nagy neveket, de képzett színészeket. Az epizódok szerzői között pedig olyan név szerepelt, mint Richard Matheson, akit a sci-fi történeteket kedvelők mostanság leginkább a „Legenda vagyok” filmen sokszor feldolgozott írásműve alapján ismerhetnek. Nem a Dark Shadows mesék miatt emelkedett meg a reputációja az irodalmi körökben, de arról tett, hogy elfogadható részek kerüljenek adásba. A sorozat 1971-ig futott, 1245 epizódot ért meg. Aztán 1991-ben feltámadt, ami ebben a témakörben különösebb meglepetésnek aligha számít, ugye? :)  A sikeresség adta a lehetőséget, hogy a nagyvászonra kerülhessen egy szépen kidolgozott és látványos történet, a korabeli nézők örömére, benne a sorozat népszerű karaktereivel. Mindehhez kapcsolva Barnabas tragikus szerelmét egy francia hölggyel, amit máig a saga csúcspontjaként tartanak számon. A különlegességekre vadászókkal közlöm, hogy a DVD kiadások egymás után sorjáznak, aki nagyon ráér és beszél angolul, akár az összes évadot begyűjtheti és megnézheti.

house_of_dark_shadows_04.png

Azok, akik eddig bírták olvasni a cikket, és nem menekültek el, lassan elnyerik méltó büntetésüket, mert rátérek a konkrét filmre. Igen, büntetést, vámpír ügyben nincs happy end.   :)

Barnabas, a vámpír arisztokrata, mintegy 200 év után nagy szerencsével kiszabadul a leláncolt koporsójából. Visszatér gyermekkora kastélyába, külföldi rokon képében. Régimódi udvariassága, gavallér természete lenyűgözi a család jelenlegi tagjait. Ám a vérvágya megmaradt, így a környéken megszaporodnak a rejtélyes halálesetek. Barnabas a régi szerelme inkarnációját látja egy lányban, és elhatározza, ezúttal meglesz az egykoron meghiúsult esküvő. Továbbá úgy tűnik, a modern orvostudomány kiutat kínál neki a vámpirizmus csapdájából. Viszont a gyanakvás légköre együtt nő az áldozatok számával, ami veszélyes rá, és a szaporodó új "családjára." Ám ő nem tágít az elhatározásától…

house_of_dark_shadows_02.png

Az ötletgazda producer a TV változatról nagyfilmre történő átnyergelésnél maga ült a rendezői székbe. Produceri alapossággal vezényelte le a filmet. A horror rajongók számára ő amerikai ikon, aki bármilyen témához nyúlt, kudarcot nem vallott. (Történelmi sorozatokban ugyanolyan jól teljesített.) Ezúttal sem fogott mellé, de a megbízható mesterember művén túl azért többet nem tudott hozzátenni a témához. Hozta magával a biztos kezű forgatókönyvíró Mathesont és a saga néhány népszerű karakterét. Ne feledjük, a sikerek nem igazán kellett bemutatni a nagyközönségnek, hogy kikről van szó. Mondhatni mindenki tisztában volt az előzményekkel. Tulajdonképp ma sem zavaró a részletek ismereteinek hiánya, a történek kerek. Azért akkoriban nyilvánvalóan többet adott a nézőnek. Mint a hasonló eseteknél lenni szokott, a stúdió biztosra akart menni. Így a jól ismert karaktereket és fordulatokat vették elő az évadok sorából. Következésképp a film története eredetinek semmiképp nem mondható, viszont a kiállítása felér egy kosztümös, romantikus mese kivitelezésével. Jonathan Frid 595 epizódon át alakította Barnabast, tehát alaposan kidolgozta a figurát. Jó színész és nyilvánvalóan nagy hatással volt rá Lugosi Béla felfogása Drakuláról. Jelen esetben ez nem hátrány, sőt, inkább előny. Frid színpadon edződött színész volt, a mesterség megszállottja. Így sokoldalú ábrázolásra képes. Az általa megszemélyesített vámpír egyszerre veszélyes és emberien gyarló, elbűvölő, kiszámíthatatlan, sőt, még azt képes hitelessé tenni, hogy szerelmes lehet. Nem szokványos élőhalott, közhelyeken túl mutató alak. Frid bevallottan rajongott a horror karakterekért, szóval mindent bevetett a jó alakítás kedvéért. Barnabas lett talán pályafutásának legnagyobb sikere. A „Sötét árnyak háza” képes megmutatni, miért kedvelték.

house_of_dark_shadows_01.png

Ezúttal Kathryn Leigh Scott alakítja a Maggie Evanst, a reinkarnálódott Josette szerepét, aki a sorozaton belül többször visszatért, de nem kapott állandó megformálót. K.L. Scott egyszerre volt színésznő és producer, mindkettőben sikeresnek bizonyult. Maggie ezúttal is képes elbűvölni a vámpírt, azt hiszem, jó pár nézővel egyetemben.

house_of_dark_shadows_03.png

Grayson Hall formálja meg Juliát, a vámpírunkba reménytelenül belebolonduló orvosnőt. Ő kevés mozifilmben játszott a pályafutása során, pedig nem csupán TV-re termett. Például  Az iguána éjszakája (1964) Oscar-díj jelölést hozott a számára. Viszont a Dark Shadows sorozatban központi karaktert vitt, illetve azok alteregóit, több mint 400 epizódon át. A többi szereplőre sem lehet panaszunk, képzettek, még a gyerekszereplő is.

Arthur J, Ornitz felelt a fényképezésért. A Serpico ismerői tisztában lehetnek a képességeivel. Szemet gyönyörködtető beállításai stílust adnak filmnek.

Robert Cobert írta a zenét, aki a rendező egyik fő munkatársa volt a TV sorozataiban. Ez a film a legnagyobb lélegzetű munkája.  Kielégítő, de igazán mély nyomot nem hagyott bennem.

Összességében azoknak ajánlom a filmet, akik a kedvelik a misztikus, nem durva, de helyenként azért rámenős, borzongató történeteket, fölöttébb mutatós tálalásban, kidolgozott karakterek értelmes párbeszédeivel megjelenítve. A horror ábrázolás képi erőssége a maga idejében megfelelt az elvárásoknak, mára nyilvánvalóan megkopott. A szórakoztató része véleményem szerint állja az idő próbáját, Persze, ez egyéni ízlés dolga. A film az eredeti mozi előzetesnél lényegesen jobb minőségű kópiában érhető el.Felirat hozzá:

https://www.opensubtitles.org/hu/subtitles/8274408/house-of-dark-shadows-hu

 

Csillagok Háborúja IX - Skywalker kora (SPOILERMENTES)

2019. december 18. - scal

- Na és mondd milyen volt a Star Wars legújabb része?

- Minden ízében tökéletes. Egy csodálatos, gyönyörű vizuális orgia. A történetvezetés pedig forgatókönyvírói bravúr. Minden kérdésre választ kapunk, minden szálat elvarrnak, pont úgy, ahogy kell. A rendezés pedig Oscar díjért kiált már most. Nem különben a színészek is megérdemlik az Akadémia figyelmét. Kiváltképp a droidok.

- Istenem, ez igaz?

- Nem, nem igaz, hazudok! Tökéletesen befürödtünk, és életem legrosszabb napját tudhatom magam mögött. Te miattad Miki Egér!

star-wars-rise-of-skywalker-poster.jpg

Tovább

Titanic fesztivál – Ami a sötétben rejlik

2019. október 21. - scal

Borzalmas film Kínából, ami úgy került az idei Titanic versenyprogramjába, hogy lenyűgözte a Berlinalét. Szerintem azonban messze ez volt a leggyengébb alkotás az idei ázsiai szekcióból. Kriminek meg thrillernek akarja magát eladni, miközben sokkal jobb lenne, ha egy korrajz maradt volna, mert a 25 évvel ezelőtti Kínát meglehetősen pontosan festi meg – már amennyire ezt meg tudja ítélni egy olyan ember, aki nemhogy a 25 évvel ezelőtti, de még a mostani Kínát sem ismeri semennyire első benyomásból.

darkness.jpg

Tovább

Titanic fesztivál - Kaili Blues

2019. október 14. - scal

Az ázsiai filmekhez eleve tolerancia kell. Már csak azért is, mert - ó minő borzalom - ázsiaiak játszanak benne, akiket az európai, vagy fogalmazzunk úgy, nyugati ember képtelen megkülönböztetni egymástól. Kicsik, fekete a hajuk, vágott a szemük, és legtöbbször éppen elég ha a ruhaneműt, vagy a kaját kapod tőlük. De hogy filmet csináljanak ugyan már. Ugyanakkor erre a sztereotípiára bőven rácáfoltak már régen is, meg főleg az utóbbi 25 évben, elsősorban a dél-koreai filmgyártás javulása miatt. Jelen filmünk azonban kínai, és ott a hongkongi filmgyártás összeomlása után talán a legbetegebb dolgok születnek, nohát ilyen mai alanyunk, a Kaili Blues is.

kaili-blues_poster_goldposter_com_1.jpg

Tovább

A csodálatos Pókember (pszichoanalízis)

2019. október 07. - scal

Kik vagyunk mi? Iparosok, üzletemberek, tanárok, informatikusok, gazdagok, szegények, családanyák, szeretők, politikusok, hősök, művészek, közszereplők, celebek, okosak, buták, szépek, csúnyák. Meghalunk mind, a legtöbben anélkül, hogy a kevés kiszabott idő alatt, akár egy percig is elgondolkodnánk a legnagyobb kérdésen: KI VAGYOK ÉN? Ha ennek a filmnek lecsupaszítjuk a külső - egyebekben igen tetszetős - rétegeit, az egyik legnagyobb drámát látjuk itt, ami egy emberrel csak történhet. Hogy rájön...

amazing-spider-man-poster-art.jpeg

Tovább

Az a tíz jelenet, ami fölösleges a Bosszúállók - Végjáték-ban

2019. május 05. - scal

Tegnap ismét megnéztük a Végjátékot, és egy film próbája a többszöri újranézhetőség. Két barátommal a film után azt vitattuk mit lehetett volna ebből kihagyni, hogy a bődületesen hosszú három órás játékidőt - amin a Gyűrűk Ura fanok csak mosolyognak - kicsit lefaragjuk. Mert le kell, hiszen bizonyos oldalakon a legfontosabb kérdés, hogy mikor lehet erről kilógni pisikélni. Hát, nem nagyon sikerült. Úgyhogy e fordított listában úgy lesznek a pontok felvezetve, hogy az kerül az első helyre, amiben 100%-ig egyetértettünk, és aztán egyre kevésbé.  Előre szólok, hogy az iromány spoileres, szóval aki nem látta még a filmet, az ne kattintson a tovább gombra!

infinitywart2-100.jpg

Tovább

Hogyan írjunk trendi - clickbait - cikket?

2019. május 02. - scal

Ez is lehetett volna a címe a nemrégiben megosztott "The darkest parts of Labyrinth that nobody talks about" című cikknek. Magyarul: A Labirintus legsötétebb részei (bugyrai), amiről senki sem beszél. Miután megkértek, hogy ferdítsem le arra gondoltam miért is ne, hiszen láthatóan a belemagyarázás tipikus esete forog fenn. Úgyse tudnám megállni, hogy ne vessem közbe a saját meglátásaimat - mint az ország egyik legavatottabb Labirintus szakértője.

lab1.jpg

Tovább

Amerika Kapitány - A tél katonája (2014) revisited (2019)

2019. április 17. - scal

Még mindig: Bal oldal! Öt év, ennyit kellett várni, hogy az MCU-ban megérintsen a sok filmből ismét egy. A Vasember után a Kapitány szállította a második kiemelkedő filmet ami valami egészen különlegest, egészen elfeledett izgalmat csempészett vissza a moziba, amit olyan régóta hiányoltam. Egy hét múlva MCU - Endgame, az elmúlt 11 év terméséből szemezgetünk addig.

Cap-2-poster-col-paolo-rivera.jpg

Tovább

Vasember (2008) - revisited (2019)

2019. április 11. - scal

Két hét maradt hátra a mindent (?) lezáró Bosszúállók - Végjátékig. Ennek kapcsán elmélkednék kicsit honnét is kezdődött ez az egész. Számomra ez a film volt 2008 meglepetése. Eddigre már a legtöbb képregényfilmet láttam és nagyjából tudtam mire számítsak egy képregény feldolgozástól, úgyhogy ilyenek után, hogy pl.: Megtorló; meg Szellemlovas, valami hasonlót vártam a Vasembertől is.

"- Tony Stark képes volt megépíteni ezt egy barlangban, kacatokból!

- Sajnálom, én nem vagyok Tony Stark."

ironman.jpg

Tovább

The Ghost Cat of Otama Pond 1960

2019. január 21. - Oldfan

A japán macskával nem árt észnél lenni. Miért? Tessék tovább olvasni és kiderül. Nagy, vágott szemek, hosszú szempilla, mágikus, szó szerint igéző tekintet, pihekönnyű járás, kecsesség és veszély - ez jellemzi őket. Bár nem könnyű velük bánni, számos film kihagyhatatlan szereplői. Ugyanis egyaránt hozzák a pénzt a vetítőtermekben és DVD-ken. Csodálatos lények, de ők sem tökéletesek. Például nincs epilált combjuk, hosszú körmök helyett karmaik vannak, a mohó férfiaknak pedig sokba kerülnek. Rendszerint tőlük pusztulnak, nem pedig értük.
Nem, kedves férfitársam, aki esetleg abban reménykedtél, hogy Maria Ozawa és más csinos japán  AV sztárok viselt dolgairól olvashatsz, pláne bízván abban, hogy némi pikáns fotókkal körítve fogják tálalni az érdekes témát, te rossz helyen jársz az Interneten. Azért nem muszáj ám tovább lapoznod, ha már itt vagy az oldalunkon. Hogy akkor kikről szólnak a fenti mondatok? A japán szellem macskákról, amelyek már a középkor óta népszerű hősei a rémhistóriáknak, a későbbiekben pedig érdemdúsabb filmes karriert futottak be, mint a fentebb említett hölgy. A fénykoruk 1953 és 1968 közé tehető, de máig sem tűntek el. Elvégre, mint az tudjuk, a macskáknak hét életük van.

Tovább

Attack Squadron 1963

2019. január 14. - Oldfan

 

Japán film a II. Világháborúról, 1963-ban? Pokolian közel volt ez az időpont mindkét fél számára. Bőven voltak túlélők, testileg és lelkileg sérültek, a közvélekedés még korántsem volt kiforrott. Ráadásul az amerikai ott voltak Okinaván, amit a helyiek közül egyesek megszállásként, mások a militarizmus újjáéledésének akadályaként fogtak fel. Szóval, a téma fölöttébb kényesnek számított. Azért a Toho Filmstúdió csak belevágott. Tosiró Mifunét tették meg reklámarcnak.

A Leyte-öbölben a japán flotta katasztrófális vereséget szenvedett. Odalettek az anyahajói, a csatacirkálók szintén súlyos veszteségeket szenvedtek, az élőerőik sem jártak jobban. Az amerikaiak szinte akadály nélkül röpködhettek Japán légterében, mindössze a szigeteken magukra maradt, utánpótlásban nem reménykedhető csapataik folytattak reménytelen harcot a túlerő ellen. A szigetország vezérkara a kamikázék tömeges bevetésében látja a megoldást. Ám Szenda ezredes, a légierő tisztje, másikkal áll elő. Azt javasolja, hogy új, erősebb vadászrepülőkkel védjék meg az országukat, ne küldjék a biztos halálba a katonáikat. A vezérkar megadja neki az esélyt, és ő nagy lendülettel lát neki a munkának. A távoli szigeteken veszteglő tapasztalt pilóták hazajuttatása nehéz ügy, utána viszont a kezdeti sikerek őt igazolják. A vezérkar viszont új, kivitelezhetetlen elvárással lép fel.

attack_squadron_02.png

Kevesen tudják, de Mifune nem számított „echte” japánnak a helybeliek szemében. Mandzsúriai születésű lévén a „bennszülöttek” közvélekedésében goromba és műveletlen népség voltak. (Ez a házasságakor is komoly gondot okozott. Alig bírta megszerezni a jegyese szüleinek beleegyezését az esküvőhöz. Pláne, hogy a „megbízhatatlan” színészvilágba tartozott. Az előítéletek, ugye...) Aztán a pályája elején, elsősorban Kuroszava Akira és Hirosi Inagaki rendezők által, remek filmekben bizonyíthatta, hogy nem igazak a sztereotípiák. Viszont az 1960-as évekre változott a trend, a filmipar átalakulóban volt. Mifune, az ikonikus szamuráj szerepek után, váltásra kényszerült. Bár harcosként etalonnak számított, és továbbra is ellátták ilyen karakterekkel, egyre több modern történelmi filmben számítottak rá. Volt ő admirális többször is, jakuza szintén, külföldön pedig számos „megélhetési mozit” forgatott. Ezúttal repülőezredesként láthatjuk. Nem volt ismeretlen terep a számára. Az 1940-es években a hadsereg a légi fényképezésnél alkalmazta. Első kézből láthatta, a háború maga a pokol. Bár hivatalos adat nincs róla, de biztosra vehető, a tapasztalatait hasznosították a filmben. Ugyanis a viszonylag szerény pénzügyiek ellenére a légi felvételek kiválóak lettek.

attack_squadron_05.png

Ebben azért jelentős része volt Marutani Eidzsinek is, a speciális effektek szakértőjének, aki akkoriban számos hasonló mozit javított fel a munkájával. Ezúttal sem adta alább, a mozi látványosságához sokat hozzátettek az ügyes modellek. Mert hát azért a valódi gépek bevetése rendkívüli költségekkel járt volna, amire akkortájt nem igazán áldoztak. (Néhány jelenetig azért igen.) Fukarságról még sem kell írnom, a tisztes kivitel bőven megvan. A leglátványosabb részek érthetően a repülős jelenetek, de szólnak a gépfegyverek is és hajók ugyancsak akadnak. Van választék.

attack_squadron_04.png

Macubajasi Szue rendező, aki elkötelezett patriótának számított és a főszereplőhöz hasonlóan szintén megjárta a frontot, gyakran kapott megbízást a továbbiakban hadi témájú mozik képre viteléhez gyakorta rábízott vígjátékokon túl. Hozzánk nem jutottak el a rendezései, más filmjéhez nem volt szerencsém. Így csak annyit tudok írni róla, hogy háborús témakörben otthonosan mozgott. Rövid, a korhoz képest gyorsvágású jelenetek sorát kapjuk, tempósan halad a történet. A trükkök nagy többségé szép kivitelezésű, látványos. Na, jó, nem mindig a mai elkényeztetett szemnek valók, de komoly kifogás nem lehet miattuk.

attack_squadron_03.png

A forgatókönyvért négyen feleltek. Nem igazán szerencsés megoldás. Szerintem ez a film leggyengébb pontja, mert meglehetősen széteső, erősen hullámzó színvonalú szövegekkel és karakterekkel. Igazából Mifune húzta a rövidet. Szenda ezredes fontos karakter volna, de csupán közhelyessé lett. Szigorú nézés, összeszorított száj, ha a felsőbbséggel kéne vitázni, némi elnéző magatartás és sok-sok közhely. Igazán drámai pillanatok pont az egyik központi karakternek nem jutottak. Mifune más történelmi mozikban is járt így, néha csak a „bio-díszlet” eljátszására kényszerült. (Nem csoda, hogy később, az 1970-es évekre elege lett ebből és saját filmstúdióra vágyott. De az egy másik történet.) Viszont a repülőszázadok parancsnokai annál inkább élőek. Színészileg sokkal szerencsésebb feladatok, mint a felettesüké. A tépelődő, háborút utáló Takit Kajama Juzo alakítja, elsőrangúan, aki akkoriban nagy sztár volt. Jano hadnagy Makoto Szakónak jutott, akinek mondhatni bérlete volt a nagyszájú, de aranyszívű figurák eljátszására. Igazi karakterszerep, hálás feladat, megbízhatóan kivitelezve. Az állandóan aggodalmaskodó, de bármikor harcra kész Ataka százados szintén remek szerep Nacuke Joszuke megformálásában. Számos jól megírt kisebb figura akad még, de képtelenség volna mindet felsorolni. Sajnos, igazán fontos női karakter nincs a történetben. A szerelem és az élet lehetőségét kínáló lány már későn érkezik az egyik századparancsnok megmentésére. A színészi munka mindenkinél profi.  A forgatókönyv íróinak védelmében el kell mondanom, nem volt egyszerű dolguk. Hazafias műről lévén szó, hozni kellett a kötelező pátoszt, Ugyanakkor a visszafogottság szintén elvárás volt, lévén hogy Japán világháborús szerepét pozitívan beállítani képtelenség lett volna. Az ellentmondást úgy oldották fel, hogy „nagyvonalúan” kezelték az erkölcsi kettősséget. A haza védelmével bárhol a világon könnyű azonosulni, így a pilóták a honvédelem hősei és áldozatai. A felelősséget rátolták az elvakult tábornoki karra, akik hibát hibára halmoznak, utána pedig a bajt a közkatonák vérén akarják rendbe hozni. Az, hogy ki kezdte a vérontást, „valahogy” szóba sem kerül egy percig sem. Az igazi szembenézés a háborús múlttal nem ennek a filmnek a témája.

attack_squadron_06.png

Úgy összegezném, hogy a „Támadócsapat” a régi stílusú háborús filmek tisztes darabja. Megfelel a mai elvárásoknak is, teljesen élvezhető mű. Ideológiailag kissé „necces,” néhol kissé poros,  trükkimádóknak inkább érdekesség, mint elvarázsoló, ám minden kisebb hibája ellenére sem érdektelen mű. Nyugodtan merem kipróbálásra ajánlani.

The Unknown Soldier - Az ismeretlen katona 2017

2019. január 02. - Oldfan

A finn népet nem kényeztette el a természet. Az időjárás szigorú arrafelé. Télen vad hidegek járnak, a nyár rövid és nem túl meleg. Kevés a termőföld, alaposan meg kell küzdeni a betevő falatért. Ilyen viszonyok között csak edzett és szívós emberek élnek meg. Olyanok, akik makacsul küzdve viszik végbe a kitűzött céljaikat. Most éppen a filmgyártás területén mutatkozott meg ez a tulajdonságuk. Ha egy téma fontos nekik, akkor újra és újra nekiveselkednek, kerüljön bármennyibe. Nálunk bezzeg nem forgatják húsz évenként újra az Egri csillagokat.

1941-et írunk. Németország hatalmas erővel nyomul előre a Szovjetunó területén, mely az északi frontról visszavonja az erőit. A finn hadsereg vezetői úgy érzik, eljött az ideje, hogy mintegy két év után fegyverrel vehessék vissza a tőlük elrabolt karéliai területeket. Az ifjú és elszánt Kariluoto hadnagy a géppuskás századával indul a frontra, hogy átessen a tűzkeresztségen. Bár az első támadásuk sikerrel jár, a háború hamar kimutatja a foga fehérjét. Az éles helyzetekben minden katonának megmutatkozi a valódi természete.

az_ismeretlen_katona_04_1.png

Tovább