"Könyvek! Ezek pusztították el a világot!"
Erre a filmre 100%-osan igaz az a közhelyszerű megállapítás, hogy annyira szar, hogy már jó. Az olasz filmesek megnézték a Mad Max 2-öt és láták, hogy ez jó. Jó, mert brutális és olcsó, úgyhogy maguk is elkezdtek posztapokaliptikus filmeket készíteni. Nekem a régi olasz filmek nagy kedvelőjének, és a posztapokaliptikus zsáner örök hívének egyenesen kötelező megnézni ezeket, és az első a sorban Az új barbárok.
Az első képen egy borzalmasan megrajzolt várost láthatunk, majd egy hanghatással jelzik nekünk, hogy mindez felrobbant. Ezután megjelennek a Templomosok, a fanatikus söpredék, akik a maradék emberek kiirtására törekednek. Az olaszok nem elégedtek meg a sima lepusztultsággal, hanem igyekeztek futurisztikusak is lenne, ami jól meglátszik a jelmezeken. Nyilván az egyik raktárban találtak rájuk valahol, elég humorosan néznek ki. Az autójuknak pedig olyan idegesítően zümmögő hangjuk van, amitől falra lehet mászni. De ez mind semmi a főhős kocsijához képest: az autó Mad Max-re akar hajazni, de megtoldották mindkét oldalt két-két porszívócsővel, illetve több színes gombocska van belül a műszerfalon, mint amennyiről KIT a Knight Riderből valaha is álmodhatott volna. A főhős Giancarlo Prete, a szokásos jellegtelen tucatarc, így tökéletesen beleillik a filmbe. A többiek, élükön Fred Williamsonnal kissé túljátsszák a szerepüket, de ettől csak még szórakoztatóbbá válik az összkép. A kötelező jó csaj pedig Anna Kanakis, aki tényleg jó csaj és nagyon nem is lehet róla többet elmondani. Közben természetesen folyamatosan szól a '80-as évekre oly jellemző, futurisztikusnak szánt szintetizátorzene, ami a kihalt tájakkal együtt hivatott megteremteni a film hangulatát. A párbeszédek nevetségesen rosszak, és értelmetlenek, természetesen a fordulatok is hasonlóan logikátlanok, mindent az öncélú, pillanatnyi hatásvadászatnak rendeltek alá. Az akciójelenetek vágása helyenként a régi spagetiwesterneket, máskor pedig Peckinpah-t idézik, természetesen mindenféle bravúr, vagy stílusérzék nélkül. Ráadásul a végső párbajnál pofátlanul lenyúlták az Egy maréknyi dollárért című Sergio Leone klasszikus ötletét. Természetesen brutalitásban sem szűkölködhetünk, de túl gyengék a trükkfelvételek ahhoz, hogy bármi esélyünk legyen elborzadni.
Talán a fentiekből is kitűnik, hogy a The New Barbarians mennyire szórakoztató alkotás. Minden egyes percét lehet élvezni, telis tele van vicces momentumokkal (elég csak a szőke kisgyerekre gondolni, aki bármit megszerel, és kőkemény csúzlis harcos is egyben). A hangulat is nagyon rendben van, a tempó is nagyon pörgős, aki egy kicsit is fogékony az ilyesmire, az feltétlenül nézze meg ezt a filmet, mert fantasztikus élményben lesz része.
