"Nem mondta még neked senki, hogy begipszelt karral szar dolog vezetni?"

Kíváncsi voltam mennyire sikerül az összeszokott párosnak tartani a színvonalat a Kincs, ami nincs után. Szerencsére ez a film is a jobbak közé tartozik Bud és Terence, avagy Spencer és Hill mozijai közül.

A történet eleje rendkívül fordulatos, teljesen kiszámíthatatlan, egyik véletlen követi a másikat, hogy aztán egy egészen abszurd fordulatba torkolljon az egész. A helyszín természetesen most is Miami, mint majdnem az összes filmjükben, de ezúttal több dologgal is megspékelték a szokásos pofozkodós-beszólogatós receptet. Egyrészt egy közepesen szellemes James Bond paródiát láthatunk, ahol kedves hőseink válnak akaratukon kívül titkosügynökké, mindenféle lehetetlen kütyüvel és idióta szupergonosszal körülvéve. Ezzel csak az az egyetlen probléma, hogy a film összességében nem poénosabb egy abban az időben készült átlag Roger Moore-os 007-es kalanddal, így talán nem is lehet teljes joggal paródiának nevezni. Ráadásul messze nem olyan igényesen elkészített a Nyomás utána, mint a híres sorozat epizódjai, ahol a kor legjobb kaszkadőrmutatványait, illetve legmodernebb akciójeleneteit láthatjuk. Ezen kívül kiparodizálják az akkortájt rendkívül népszerű kung fu-s-karatés zsánert, ami természetesen vicces, de azért bármelyik átlag kung fu filmben sokkal több energiát fektettek a küzdőjelenetekre, mint a Bud Spencer filmekbe összesen. Szintén humorforrás lehetne még a két proli hős az elit környezetben, de ezt sajnos nem nagyon használták ki.

Így végeredményben a Nyomás utána nem lett annyira jó, mint a Kincs, ami nincs, de még így is a páros jobb filmjei közé tartozik. Abszolút könnyed szórakozást nyújt, a zene ezúttal is nagyon kellemes, és kivételesen némi kreativitást is felfedezhetünk a szokásos recept mögött.