Kertész Mihály 1938-as klasszikusát természetesen nem először látom. Kiskoromban néztem angolul a TCM (akkor még TNT) csatornán, majd egyszer az atv is leadta fekete-fehérben egy nagyon rossz kópián, felirattal. Annak idején nyilván így mehetett a magyar mozikban. Aztán pár évvel ezelőtt, miután kijött dvd-n végre megnézhettem színesben, ismét feliratosan. A mostani megtekintés apropóját pedig a klasszikus, Pannónia Stódióban készült magyar szinkron adta.

Ha tippelnem kéne, szerintem a '80-as években készülhetett a magyar hang, amely nemcsak a szövegét tekintve nagyszerű (még sosem voltam, ilyen női hölggyel), de minden egyes szerepre fantasztikus színészeket válogattak, akiket még felsorolni is nehéz lenne, úgyhogy csak pár kiragadott példát említenék: Robin - Fülöp Zsigmond, János herceg - Szersén Gyula, Skarlát Will - Szakácsi Sándor, Tuck barát - Csákányi László, Richárd - Bujtor István, Bess - Tolnay Klári. Azt hiszem, finoman szólva is sztárparádéval van dolgunk, olyan színészekkel, akiknek minden megszólalása külön élmény, egy olyan korból, amikor ezen a színvonalon mozgott a magyar szinkronszakma. Készült egyébként egy Duna tv-s verzió is, pár helyen belehallgattam, de nyomába sem érhet az eredetinek.

És milyen maga a film? A legklasszikusabb Robin Hood feldolgozásról beszélünk. A Blood kapitány után Errol Flynn, Olivia deHavilland és Basil Rathbone, kiegészítve a mindig kiváló Claude Rains-el, akit a Casablanca tett igazán híressé. Flynn szerepe ezúttal kicsit sokrétűbb, hisz egy legendát kell alakítania, de tökéletesen megbirkózik a feladattal, csak úgy lubickol ebben a szerepkörben. Olivia deHavilland sokkal szebb és sokkal elbűvölőbb, mint a Blood kapitányban, ugyanígy Basil Rathbone-nak is sikerült jóval ellenszenvesebbé válnia a szemünkben. Claude Rains pedig rendkívül szórakoztató cinikus hercegként.

1938-ban még csak 3 évvel vagyunk túl a színes film feltalálásán, így a Technicolor korszak egyik igen korai alkotásával állunk szemben. Ennek megfelelően a színek elképesztően, már-már bántóan harsányak, a piros annyira piros, hogy ennél pirosabb már nem is lehetne, de ennél zöldebb zöldet sem igen láthattatok még sehol. Mai szemmel természetesen ez zavaró lehet, ahogy igencsak megmosolyogtatóan hat Robinék harisnyái is, vagy a sok színpadias beállítás. Az egyik jelenetben például szemmel láthatóan elferdült Errol Flynn kellék kardja, ami láthatóan senkit sem zavart, a következő snittben már újból szögegyenes. Viszont mindezért kárpótolhat minket a mai napig pergősnek ható cselekmény, amely a Blood kapitánnyal ellentétben nem egy nagyívű történetet mesél el nekünk, hanem a Robin Hood legendák folytán inkább élvezetes epizódokból áll. A párbajok se lesznek kínosak, a humort is megfelelően adagolták nekünk, a díszletek pedig minden teátrálisságuk ellenére tiszteletet parancsolóak. A háttérben szóló zene szintén kellemes.

Ugyan nem ez volt a Robin Hood történet első feldolgozása, (már a némafilmkorszakban az akkori nagy kalandsztár, Douglas Fairbanks is készített egy hihetetlen sikeres mozit) mégis egyértelműen ez a legnagyobb klasszikus, és szerencsére a mai napig tökéletesen élvezhető alkotás.