Robert Zemeckis a kissé nyálas, ám alapjában véve szerethető Polár Expressz után elkészített ugyanezzel a motion capture-féle animációs technikával egy csodálatos fantasy-t, a Beowulf-ot, majd még mindig ugyanezzel az eljárással visszatért Charles Dickens klasszikus történetéhez a Karácsonyi énekhez.

Nem titok, a Karácsonyi ének minden szempontból egyértelműen felülmúlja a Polár Expresszt, amennyiben karácsonyi szórakozásról van szó. Persze, az alaptörténet alapból sokkal jobb, Zemeckis pedig ezt kissé sötéten, néhol még akár egy kicsit félelmetesen is dolgozta fel. Úgy látszik számított arra, hogy akik szerették 2004-ben a Polár Expressz-t azóta kicsit felnőttek, és igényesebb szórakozásra vágynak, amit meg is kapnak ettől a remek mozitól. A képi világról ismét el lehet mondani, hogy fantasztikus, de valójában ezerszer látványosabb, és életszerűbb az előző filmnél, ez az 5 év technikai fejlődés rendkívül sokat számított. Viszont ismét felróható hibának a kissé öncélú látványvilág, melyet azért nem sikerült teljesen beleszőni a történet fonalába, de mivel Zemeckis ezt a mi érdekünkben tette, és mivel valóban lenyűgöző az összkép, ezért könnyen megbocsájthatjuk. A "színészek" szintén remek "alakítást" nyújtanak, bár nem tudom, hogy juthatott eszükbe épp Jim Carrey-t megtenni Scrooge-nak, de egy rossz szavam sem lehet rá, ahogy a többiekre sem. Illusztris amúgy a névsor: Gary Oldman, Colin Firth, Robin Wright, Bob Hoskins és Cary Elwes.

Szóval, ha választani lehet, ezerszer inkább a Karácsonyi ének (melynek amúgy még remek mondanivalója is, átélhető, hiteles jellemfejlődést is láthatunk, sőt még a vége sem lesz giccses), semmint a Polár Expressz. Ha kicsikkel akarjuk megnézni, akkor viszont kérdés sem férhet hozzá, hogy az utóbbit tekinthetjük ideális választásnak.