A második részt már kétszer végigszenvedtem, leszaroztam mindig és azóta nem volt semmi affinitásom újra megnézni. Másodjára azért néztem meg, mert olvastam az enyémtől eltérő véleményeket is, így kíváncsi lettem. Most a harmadik megtekintés apropóját az adta, hogy előkerült az eredeti VICO szinkron, aminek legalább olyan kultikus státusza van, mint az első részének. És valóban remek, ez kétségtelen: Kautzky Armand és Kökényessy Ági sokat javítanak a főszereplők játékán, de az igazi ász az, ahogy Dózsa László mókázik Freddy-ként. Viszont egy jó szinkron nem tesz sokkal jobbá egy alapvetően rossz filmet, úgyhogy csak ha meg akarjátok nézni mindenképp az egész sorozatot, akkor nézzétek meg a második részt, és feltétlenül ezzel a szinkronnal próbáljátok.
De inkább ne, ugyanis nem túl szimpatikus, hogy a minél gyorsabb rókabőrlenyúzás érdekében teljesen lecserélték az első rész stábját, amely kiváló munkát végzett. Továbbá lecserélték Charles Bernstein zenéjét, ami szerintem legalább annyira hatásos és félelmetes, mint a Halloween sountrack-je pár évvel korábbról. A 2. rész zenéje nem dallamos, nem is félelmetes, de legalább nyugtalanító. Az első jelenet még talán jó is lehetne, ha nem lenne olyan nagyon hülyén vége. Illetve ha nem emlékeznénk arra, hogy az előző rész milyen félelmetesen kezdett. A trükkökre érezhetően jóval többet költöttek, ennek ellenére sokkal kevésbé ötletesek, vagy félelmetesek a jelenetek, ráadásul sokkal idejétmúltabbnak tűnnek, mint az előző részben; a madaras robbanás például egyenesen nevetséges volt. Az új szereplők pedig egyáltalán nem rokonszenvesek, nem lehet értük különösebben izgulni, ellentétben az első résszel, amiben remek kis szereplőgárdát sikerült összehozni. Kész csoda (és hálistennek), hogy Robert Englund megmaradt egyáltalán. Ő egyébként nagyjából hozza azt, amit az első részben, nem ő tehet róla, hogy a forgatókönyv nem ad neki közel sem olyan emlékezetes jeleneteket. Apropó forgatókönyv... mi ez az egész testmegszállós, illetve testcserélős marhaság? Semmi köze mindennek az első részhez. Leszámítva Freddyt és néhány utalást az előző részre, tulajdonképpen nem is egy Rémálom az Elm utcában epizódról van szó. Az történik ugyanis, hogyha a srác elalszik, Freddy megszállja, és rajta keresztül gyilkol. Így ennek nem sok köze van bármelyik másik részhez. Úgyhogy rövid úton búcsút is mondhatunk a szürreálisan izgalmas, emlékezetes rémálom szekvenciáknak. És tulajdonképpen semmit nem magyaráznak el ezzel kapcsolatban, még annyira se amennyire én próbáltam. De hogy ennek mi értelme volt azt nem tudom. Egyébként miért is van elátkozva az a ház? Merthogy Nancy és a környéken mások is rosszat álmodtak? Vagy miért is? Nem volt nekem ez sem teljesen világos. Ahogy az sem, hogy Freddy megjelenése előtt miért forrósodik fel mindig (szó szerint) a hangulat?

Helyenként azért egy picit félelmetes, néhol brutális, máshol kifejezetten gusztustalan a mozi, van benne néhány ötlet is, amik egy logikusan összerakott forgatókönyvben, egy jobb rendezéssel, és persze kategóriákkal jobb színészekkel akár még működhetnének is. A főszereplő srác hisztérikusan rosszul játssza el, ahogy szépen-lassan megőrül Freddy miatt, amit a készítők szemmel láthatóan nyomasztónak szántak volna. Ezek után kitalálhattátok, hogy a Rémálom 2 kifejezetten unalmas film, amelynek nemigen sikerül fenntartania az érdeklődésünket sem. És akkor arról még egyetlen szót sem szóltam, hogy az egész film tulajdonképpen egy homoerotikus metafora, melyben Freddy jelképezi a főhős tinédzserben rejlő másságot. A főhőst alakító Mark Patton már a készítés idejében nyíltan homokosnak vallotta magát, és akkor még egyetlen szót sem szóltam a szépséges fiúbarátról, meg a kemény tornatanárról, akit Freddy elfenekel a zuhany alatt. Sok mindent megmagyaráz ez a momentum, de a Rémálom az Elm utcában-ból nem kellett volna egy buziságot csinálni.

Viszont a party-jelenet a film vége felé, amikor Freddy elkezdett vagdalkozni elég ígéretesnek tűnt. Mondjuk egy picit nagyobb mészárlás itt igazán belefért volna szerintem, de ennek a filmnek még erre se futotta. Egyetlen egy dolog van, ami nekem jobban tetszett,  mint az első részben volt. A legeslegvégső fél perc.

Összegzésként annyit mondhatok, hogy mindnyájan jobban jártunk volna, ha egy szokványosabb folytatást kapunk, ami az első nyomvonalain próbálna haladni, persze valamivel gyengébb színvonalon, mert az a néhány jó ötlet és a partyjelenet elég lett volna. Ha arra nem is, hogy elérjék a Rémálom 1 szintjét, arra igen, hogy egy fasza kis horrorfilmet összehozzanak. Ez sajnos nem történt meg. Végeredményben pedig arra is sikerült rájönnöm, hogy miért tetszik nyilvánvaló hibái ellenére mégis sokaknak ez a rész. Ez pedig elég egyszerű. Ez még megpróbált színtiszta horror maradni a későbbi részekkel ellentétben. Persze némi humor azért itt is akad, de szerencsére egyáltalán nem viszik túlzásba. Attól a gondolattól pedig nem tudok szabadulni, hogy egy harmadrangú forgatókönyvbe utólag belehelyezték Freddy figuráját a siker kedvéért. Ezért igazán undorító ez a folytatás, mert érződik rajta, hogy csak gyorsan pénzt akartak kovácsolni az első részből, nem érdekelte őket semmi, és ezért ordít az egészről az igénytelenség. Tulajdonképpen kijelenthető, hogy a Rémálom az Elm utcában 2 minden idők egyik legrosszabb folytatása.