Egész nap ezen a magyar címen töröm a fejem - tudom, foglalkozhatnék erre érdemesebb problémákkal is, de valahogy nem hagy nyugodni a dolog. Mi a francot jelent ez? Vizsga két személyre... Asztalt szoktak két személyre foglalni, de továbbra sem kerültem közelebb a szójáték megoldásához. Ebben még a film sem segített, ugyanis a megtekintése után csak erősödött bennem a vágy, hogy rájöjjek, mire is gondoltak a magyar forgalmazónál. Pechükre a regény, amiből a mozi készült még nem jelent meg itthon nyomtatásban...
Pedig akkor lehet, hogy könnyebb dolguk lett volna és nem egy trailer alapján nevezték volna el ezt a filmet. Hmm... Nem, annak, hogy "Vizsga két személyre" még most sincs értelme. Nem is lesz, fel kell, hogy adjam. Maradok az eredetinél. Szóval Jean Hanff Korelitz 2009-ben megjelent "Admission" című könyvét adaptálták most vászonra, Paul Weitz segítségével, akinek nevéhez fűződnek kellemes (Amerikai pite, Egy fiúról) és kellemetlen (Mennyé má!, Utódomra ütök) meglepetések is. Legnagyobb bánatomra mostani filmünket nem tudom ilyen egyszerűen besorolni egyik kategóriába sem.
Főszereplőnk, Portia (Tina Fey) a Princetonon dolgozik kőkeményen: munkája abból áll elsősorban, hogy elbírálja a felvételiző hallgatók adatlapjait, így véve el, vagy adva meg az esélyt, hogy az ország első számú egyetemének tanulói legyenek. Egy újonnan alakult iskola tanára, John Pressman (Paul Rudd) azzal keresi fel hősnőnket, hogy, bár az első három gimnáziumi évének jegyeiből ez ugyan nem tűnik ki, de van egy csodagyerekük, akinek mindenképpen a Princetonon a helye. Jah, és nem mellesleg ez a srác Portia 17 évvel korábban örökbe adott fia...
Az Admissionnek alapvetően jó a humora, bár nem sokszor próbálkoznak megnevettetni minket, szóval ne számítsunk eszement komédiázásra. A történet amúgy is egy fokkal komolyabb az ilyen filmeknél megszokott átlagnál. Persze, ez nem jelenti még feltétlenül azt, hogy jó a sztori, hiszen vannak kifejezetten lapos, érdektelen részek is a filmben, no meg a finálé nagy csavarja is eléggé kiszámítható (kínosan ügyelnek ugyanis arra, hogy ne nagyon kérdőjeleződjön meg/kerüljön szóba ez a dolog, amit a spoilerveszély miatt mégsem kötök az orrotokra). Meglepődni tehát nem nagyon fogunk, nevetni is csak mérsékelten.
Sőt, vannak kifejezetten kínos pillanatok is: Partia megérkezése Mucsaröcsögére például egy elég gáz GPS-hez fűződő poénnal van bemutatva. Könyörgöm, ez nem a Showderklub... Az elmaradhatatlan gusztustalankodásért ezúttal egy éppen szülő tehén felelős, de Tina Fey karakterének is több socially awkward pillanata van, mint egy átlagos Ben Stiller filmnek. Ami azért elég nagy dolog, lévén Stiller mást sem csinál poénkodás címén, mint kínos helyzetekbe hozza magát.
Van szerelmi szálunk is! Meglepődtetek, mi? A két főszereplőnk közt kialakuló románc felemásra sikeredett, ugyanis Paul Rudd karaktere nem több egy gazdag hippinél és mint ilyen, számomra baromira unszimpatikus volt. Szóval a romantika megvolt, csak épp nem nagyon szurkoltam értük. Szerencsére a végére Rudd karaktere kap egy kis jellemfejlődést, ami rögvest árnyalta is a képet. Feyt ugyanakkor hamar megszerettetik velünk, miután bemutatják a Michael Sheennel folytatott nem éppen egészséges kapcsolatát. Wuff, wuff!
Tina Fey viszi a hátát a filmet, néha ugyan kicsit meggörnyed bele, de össze nem esik. Paul Rudd szerepe annyiból áll, hogy vigyorog, ha épp a kamera őt mutatja, pedig ennél azért többre lenne képes. Michael Sheen egy keveset szereplő, de elég jó karaktert kapott - jó poénforrást biztosítva 5-10 percenként. Ugyanígy hálás Lily Tomlin Susannahja is. Hiába, a kívül magukat keménynek mutató, hiperfeminista, de legbelül gyenge nőkön mindig jókat lehet derülni.
Szegény Paul Weitz ismét befürdött azzal, hogy egy ismert külföldi kifejezést meghonosítson hazánkban. Az Amerikai pite MILF-je sem maradt meg "Debasz"-ként a magyar köztudatban, ebben a filmben pedig a nagyjából szinonim "Cougar"-t fordították "Pumának". Jah, azt is jelenti, de én még nem hallottam senkit sem pumának nevezni egy jó bőr negyvenest. Szegény Tina nem egy sportcipő... Mindent egybevetve az Admission egy egyszer nézős, könnyen felejthető kis vígjáték, ami semmi olyat nem ad, amit más filmektől ne kapnánk meg. Sajnos.
Vizsga két személyre? Most komolyan. Mi a tökömet jelent ez?
