Howard Ashman, A kis hableány és a Szépség és a Szörnyeteg dalszövegírója vetette fel az ötletet, hogy a következő filmterv az Aladdin és a csodalámpa története legyen az Ezeregyéjszaka meséiből.

A módosítások természetesen ezúttal sem maradtak el, Aladdin kívánságait limitálták háromra, és Jafar karakterét is gonoszabbá tették. Az eredeti mesében a nagyvezír a fia útját próbálná egyengetni azzal, hogy férjhez adja Jázmin hercegnőhöz. A Dzsin szabadságvágya szintén egy új, és jellegzetesen amerikai felfogást képviselt a történetben.

A rendezést A kis hableánnyal már nagyot szakító John Musker és Ron Clements vállalták el. Mikor a munka jelentős részével készen voltak, levetítettek egy tervezetet az animációs részleg vezetőjének, Jeffrey Katzenbergnek. Katzenbergnek nem tetszett, amit látott, és komoly változtatásokat kért a készítőktől, viszont a határidőt változatlanul hagyta. A stúdióban ezt a napot, csak Fekete péntekként emlegették a későbbiekben. A film már az alapoknál hibádzott, ezért a forgatókönyv kipofozásával egy akkoriban még ismeretlen írópárost, Tedd Elliottot és Terry Rossiot bíztak meg, akik később a Zorro álarcával, a Shrekkel, és a Karib tenger kalózai első részével szereztek maguknak hírnevet (amit aztán hatalmas buzgalommal romboltak le a Karib folytatásokkal). Rengeteg minden megváltozott, Aladdinnak az eredeti mesében, és a kezdeti tervezetben is volt anyukája, és egyik fő motivációja az volt, hogy édesanyja büszke lehessen rá. Ehhez a szálhoz Howard Ashman és Alan Menken még egy dalt is írtak.

A következő komolyabb változás pont Aladdin karakterét érintette, külsejében és jellemében egyaránt. Kezdetben az alkotók igyekeztek minél inkább eltávolodni a klisés prince charming jófiú karaktertől, ezért Aladdint egy kicsi, jelentéktelen, elnyomott, 13 éves fiúként ábrázolták. Katzenberg azonban felvetette, hogy a csodaszépre rajzolt Jázmin hercegnő ugyan mit látna egy ilyen kissrácban? Így hát Jázmin kedvéért Aladdin idősebb lett (olyan 18 körüli), sokkal jóképűbb, de megmaradt benne a kellő csibészség, és becsvágy, ami az eredeti koncepciót is jellemezte.

Jázmin animátora, Mark Henn saját húgának egy régi fotójáról mintázta a karakter vonásait hogy valami kis pluszt adjon a rajzolt figurához. Kollégái pedig hiába próbálták ezek után megszerezni a hugica telefonszámát. Ellenben a hugi kislányai eldicsekedhettek azzal az oviban, hogy az ő anyukájuk Jázmin hercegnő, amit persze egy gyerek se hitt el nekik. Összességében azt kell mondanom, hogy a hatalmas nyomás, és Katzenberg elégedetlensége meghozta a gyümölcsét, megteremtve ezzel a kreativitás melegágyát. A java pedig még csak ezután jött. A Dzsin szerepére már a kezdet kezdetén Robin Williamst akarták megnyerni, bár Katzenberg inkább Steve Martint, Eddie Murphyt, vagy John Candyt javasolta. A készítők viszont annyira Robin Williamst akarták, hogy még egy külön szkeccset is készítettek, amelyre rászinkronizálták Williams egyik stand up comedy előadását. Williamsé lett tehát a szerep, és nem okozott csalódást, megállás nélkül improvizált, jobbnál jobb ötletekkel állt elő, amivel igazán felpörgette a filmet, és nagyrészt neki köszönhető, hogy az Aladdin lett a legviccesebb Disney rajzfilm. Végül megszámlálhatatlan poénjából és improvizációjából összegyűjtöttek a legjobbakat, és azok kerültek bele a kész filmbe. A magyar változatban Mikó István, Williams állandó magyar hangja szintén fantasztikus alakítást nyújt, szinte hangról hangra lekövetve az eredetit, miközben a poénok ugyanúgy ütnek.

De nem Robin Williams volt az egyetlen komikus a stábban, Jafar csatlósának, Jágónak a szerepére Gilbert Gottfried-et szerződtették, aki nekünk magyaroknak kevésbé lehet ismerős, igazából csak egyetlen rövid jelenetre bukkan fel a Beverly Hills-i zsaru 2-ben, illetve a Ford Fairlane kalandjaiban, ezeket leszámítva leginkább tévésorozatokban szerepel, és persze stand up komikusként ismert odaát. Ő a magyarban Kassai Károly, akit szintén nem lehet eleget dicsérni.

Az animációt tekintve két jelentős hatás érte az alkotókat, egyrészt egy Alan Hirschfeld nevű, nagy becsben tartott veterán karikaturista munkássága, másrészt viszont az arab betűk hullámvonalainak leképezéseként igyekeztek minél inkább legömbölyíteni a figurákat, és a környezetüket, ezzel némi egzotikus mellékízzel gazdagítva a hagyományos Disney stílust. Ez alól csak a merev Jafar számít kivételnek, akinek hűvös visszafogottsága erős kontrasztban áll a többi szereplő játékosságával. A számítógépes animációt kezdték egyre jobban fokozni ennél a filmnél, a tigrisfejű barlang mozgása, a szőnyeg repülése, vagy a menekülés a barlangból a mai napig ütős képsoroknak számítanak.

A Dzsinni animátora, Eric Goldberg azt nyilatkozta a dvd extráin, hogy a Dzsint egy zsidó karakterként próbálták meg ábrázolni, aki barátságot köt egy arab fiúval, ami nagyon szép gondolat, de én egyszerűen nem látom ebben a karakterben, hogy miért lenne ő zsidó. Dzsinni egyértelműen egy rasszon, időn, téren kívülálló karakter, a poénjaiból pedig kiderül, hogy ismeri az egész világ összes kultúráját (valami különös oknál fogva főleg a ’90-es évek elejének Amerikáját), sőt még azzal is tisztában van, hogy valójában egy filmben szerepelnek.

Robin Williams később összebalhézott a Disney stúdióval, így a folytatásban, és a sorozatban már a Homer Simpson hangjaként ismert Dan Castellanata vette át a szerepet. Később a stúdió nyilvánosan bocsánatot kért Williamstől, így a harmadik részben visszatért Dzsinni hangjaként. Szintén ezzel kapcsolatos érdekesség, hogy az eredeti hangsávon a Mesélőt is Robin Williams szinkronizálja (a magyarban Józsa Imre), aki az eredeti tervek szerint a film végén átváltozott volna Dzsinivé. Nekem személy szerint egy kicsit mindig hiányzott a sztori végéről a Mesélő, ha már egyszer vele kezdtük el. Jeffrey Katzenberg vétózta meg azt az ötletet, hogy visszatérjen a sztori végén, mégpedig azért, hogy ne legyen fölöslegesen túlnyújtott a befejezés, illetve ne érjen véget kétszer a film. A következetességet feláldozta a szórakoztatás oltárán, és valószínűleg igaza volt. A film ötletét felvető dalszövegíró, Howard Ashman sajnos már jóval a produkció befejezése előtt meghalt, így a helyét Tim Rice vette át. A zeneszerző Alan Menkennel kiváló munkát végeztek, egyfajta közel-keleti dzsesszt próbáltak összehozni, ami remekül sikerült, az Aladdin összes dalbetéte emlékezetes. Természetesen a leghíresebb a csodaszép The Whole New World, melyben Aladdin sétarepülésre viszi Jázmin hercegnőt.

Az Aladdin lett az év legsikeresebb a filmje, világszinten összesen 507 millió dollárt hozott a stúdiónak, amiben a merchandise természetesen nincs is benne. Később két folytatás készült, illetve egy tévésorozat, amely itthon is látható volt. Az Aladdin pedig azóta a Disney egyik legnagyobb klasszikusának számít, abszolút megérdemelten. Ez volt az a Disney rajzfilm, amiben egyszerűen minden összejött; a cselekmény megveszekedetten pörög egész végig, a Dzsinni megállás nélkül szállítja nekünk a jobbnál jobb verbális és vizuális poénokat, a dalok kivétel nélkül működnek, van ahol a szellemességük, a lendületük máshol pedig az érzelmek miatt. A romantika a poénoknak köszönhetően sosem vált át nyálaskodásba, valószínűleg ennek köszönhető, hogy nem csak szülők és gyerekek ültek be a mozikba, hanem párok is. Ez a zeneszerzők kezdeti koncepciójának kiteljesedését jelenti, akik már nem csak gyerekmeséket akartak a vászonra varázsolni, hanem Broadway musicaleket. A készítők saját bevallásuk szerint azt tartják a legnagyobb eredménynek, hogy a rengeteg átírás, a fojtogató határidő ellenére sikerült egy könnyed, laza, humoros filmet alkotniuk, amelyen egyáltalán nem érződik az a rengeteg munka, szenvedés, és görcsölés, amibe az elkészítése került.

Másfelől egy nagy váltás is történt az Aladdinnal, korábban ugyanis a Disney rajzfilmek mindig igyekeztek kortalan szórakozást nyújtani, hogy majd a következő generáció számára is ugyanolyan élvezetes legyen a film. A Disney reneszánsz első két alkotására is jellemző ez a hozzáállás, az Aladdin viszont a temérdek poén, és improvizáció miatt teljesen szakított ezzel az elképzeléssel, és telezsúfolták a filmet anakronisztikus elemekkel. Ebben az esetben megérte, mert egy kiváló filmet kaphattunk, de hosszú távon már kérdéses, hogy mennyire volt hasznos ez az új hozzáállás.