A felülreprezentáltság mellett a holokausztfilmek túlértékelése zavar a legjobban. Ha a holokausztról szól egy film, az automatikusan jó lesz. Onnantól kezdve nyugodtan lehet bármilyen vacak alkotás, nem szidhatod, mert rögtön náci leszel, antiszemita és holokauszttagadó. Azon nyomban, teljesen függetlenül a film minőségétől. Ha holokausztfilmet rendezel, legyen az halál unalmas, alakítson benne a színészed teljesen egysíkúan, rögtön hozzád vágnak egy Oscart, és még a főszereplőd is lesmárolhatja Halle Berryt. És ami a legundorítóbb, hogy egy ilyen felfoghatatlan méretű tragédiát kiárusítanak, olcsó hatásvadászat tárgyává teszik, ezzel pedig az áldozatoktól veszik el a tiszteletet.

Mondtam amúgy, hogy a Schindler listája egy jó film?

Mert ha csak ez az egy holokausztfilm készült volna, akkor semmi bajom nem lenne. A Schindler listája kis híján valóságos remekmű. Spielberg tökéletesen megvalósította benne azt a vállalását, hogy egy monumentális témát emberközelien dolgozzon fel, ez pedig nagyon ritkán sikerül bárkinek. A forgatókönyv ennek megfelelően egyenesen pazar. Olyan bravúrokra képes, hogy szemben áll az antagonista és a protagonista egész világszemlélete, és még sincs köztük egyetlen jelenetben sem személyes konfliktus. A valóságban persze voltak összezördülések Amon Goeth és Oskar Schindler között, de egy gyönyörűen ízléses, Hollywoodtól merőben szokatlan húzás szerint a filmben nem csapnak össze, nemhogy nem verekednek, de még csak szóban sem esnek egymásnak.

A színészek pedig kiválóak: hihetetlen, de a Schindler listája előtt Ralph Fiennes és Liam Neeson még javarészt ismeretlenek voltak. Spielberg szándékosan nem akart sztárokat a főbb szerepekre, hogy a vásznon valóban Schindlert, és valóban Goeth-öt lássuk. Ez akkoriban működhetett, de azzal úgy látszik, nem számolt, hogy ekkora sztárok lesznek belőlük. Teszem hozzá gyorsan, teljes joggal. Ralph Fiennes hátborzongató, simulékony, velejéig kegyetlen pszichopatájának annyi remek jelenete van, hogy számba sem lehet venni. „Lépjen hátrébb, nehogy elkapja a náthámat” – mondja a koncentrációs táborban a zsidó lánykának. Reggel, ébredés után rögtön, még a kávé előtt, csak úgy szórakozásból agyonlő pár embert. De a náthával vigyázni kell. Vagy amikor megkívánja a lányt a pincében, és elkezdi fogdosni. „Majdnem rávettél, te ribanc” – aztán szanaszét veri. Vagy amikor beragad a pisztolya, és nem tud fejbelőni valakit. Meg ennek a gyönyörű párjelenete, amikor nem tudják kirúgni alóla a széket. És amikor nem tudja megállni, hogy ne lője hátba a kisgyereket? Persze, ezzel nemcsak Fiennest, hanem magát a borzasztóan erős forgatókönyvet is dicsérem.

Schindlernél pedig jó pont, hogy nem akarták szentként ábrázolni. Kezdetben Schindler iszik, csalja a feleségét, nácikkal parádézik, és kihasználja mind a háborút, mind a zsidók hátrányos helyzetét. Egyetlen motivációja, hogy jól megszedje magát. Nem is emlékeztem rá, hogy ennek a filmnek van humora.

„Megígéred, hogy a portástól kezdve a főpincérig, mindenki a feleségedként fog tisztelni, és nem tévesztenek össze senkivel?”

A következő képen pedig már a peronon búcsúzkodnak.

A forgatókönyv aztán végigvisz minket azokon az állomásokon, ahogy mindez megváltozik. És egy darabig ezt nagyon szépen vezeti fel. A különféle helyzetekre adott reakciói teljesen hitelesek, mi több, átélhetők. Lelkiismeret-furdalása van, de ő dühös, amiért kellemetlen helyzetbe hozták. Annyi jóérzés van benne, hogy ne kegyetlenkedjen, és ezzel máris különlegessé válik a háború közepén. A kegyetlenség elborzasztja őt, mint minden normális embert. Ezek után nem meglepő, hogy végül nem tehet mást, minthogy megmentsen egy rakás embert a biztos haláltól. A fordulópont a piros ruhás kislány miatt következik be. Ez a momentum némelyek szerint giccses, és meghazudtolja Spielberg egész koncepcióját. Szerintem meg csak simán a néző figyelmét vezette ezzel a megoldással Spielberg, máskülönben kizárt dolog, hogy szemet szúrt volna a hullahalom tetején a kislány. Lehet, hogy megoldhatták volna másként, és valóban kilóg a film egészéből, de messze nem ez a Schindler listájának a legnagyobb hibája.

Akkor ugyan mi lehet? Hiszen a színészek csodálatosak. A forgatókönyv ügyesen építkezik, és hihetetlenül erős jelenetekkel dolgozik. John Williams kiváló zenéje egyenesen a szívünk mélyéig szól. Az operatőri munkáról szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, már önmagában csak emiatt érdemes lenne megnézni, olyan „jól van fényképezve”, hogy ez önmagában élvezetet jelent. A 195 perces hossz lenne a hiba? Dehogyis, hiszen egy percre sem unatkozunk. Talán a túlzott kegyetlenkedések? Szó sincs róla, elvégre hűek vagyunk a történelemhez.

A baj az, hogy a Schindler listájának végpontján Schindlerből mégiscsak egy szentet csinálnak. Mert Hollywoodnak sosem elég semmi, nekik mindig mindenre rá kell tenniük egy lapáttal. Schindler 1200 embert mentett meg, ami felfoghatatlanul sok, egyszerűen több, mint hőstett. Örökre beírta a nevét a történelembe, generációk életét változtatta meg, sőt példát adott emberségből az egész világnak. Hollywoodban ez kevés. Ennyit Schwarzenegger a főcím előtt megcsinál. Úgyhogy Schindler nem csak rengeteg ember életét menti meg, és nem csak a vagyonát áldozza fel a cél érdekében. Nem. Mostantól a feleségéhez is hű lesz. Mostantól szabotálja a német hadiipart – ami, ha meg is történt a valóságban, akkor is felesleges túlzásnak hat a vásznon. Mostantól elkezd sírni, hogy nem menthetett meg több embert. Ezt a jelenetet lehet, hogy meghatónak szánták, de végeredményben a szentimentális, hiteltelen giccs mintaképe lett. Mert egyszerűen nem hiszem el, hogy valaki megment több, mint ezer embert, és ez nem büszkeséggel, hanem bűntudattal tölti el. Nem tudom elhinni. Azt már el tudom hinni, hogy Spielberg így próbál engem gátlástalanul megríkatni, de az meg nem jön be.

Nem ennyire zavaró, de fölösleges húzásnak tartottam a történet végén színesben mutatni a túlélőket, elvégre játék- és nem dokumentumfilm, amit láttunk, még ha igaz történeten alapult is. Mindez azonban nem oltja ki a Schindler listája megdöbbentő erejét. Egy különleges, hihetetlenül színvonalas alkotás marad még így is, ami nagyon közel került a tökéletességhez. A krakkói gettó felszámolásának kegyetlen, húsbavágó képsorai örökre beégtek az emlékezetembe. Meg az a híres jelenet, amikor a nőket véletlenül Auschwitzba szállítják; vajon gáz, vagy víz fog folyni azokból a bizonyos csapokból?

A Schindler listájában az a legjobb, hogy nem akar megélni a holokauszt ürügyén, pontosan tudták a készítők, hogy ennél több kell egy igazán nagy film megalkotásához. És a filmet nézve nem éreztem, hogy most valakik bűntudatot akarnak bennem kelteni, hiszen ebben a történetben egy olyan némettel kell azonosulnunk, aki zsidó életeket ment. Hollywood aranykorában mondta az egyik leghíresebb rendező, Howard Hawks, hogy egy igazán jó filmbe kell három jó jelenet, de nem lehet benne egy rossz sem. Nos, a Schindler listájában sokkal több jó jelenet van, de sajnos becsúszott 1-2 rossz is.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!