"Ha csak az orrodig látsz, sok mindenről lemaradsz."

Mondja a film elején Robert Redford nagypapa, és ez meg is határozza a Disney hitvallását. Utoljára az 1960-70-es években készített tévéfilmjei árasztottak ennyire túlhaladott, avittas dramaturgiát. Persze, azoknak még mindig meg van az az előnyük, hogy a 90-es években jutottak el hozzánk. Eleinte szorgosan vettem fel őket videóra, aztán úgy az ötödik nézésnél rájöttem, hogy hihetetlenül unalmasak. Ergo, miért nézem én ezeket, már szinte muszájból? A gondolatot tett követte, jól le is töröltem őket. Ezt alátámasztandó, a jelen film egy remake, az 1977-es Peti sárkányának újragondolása ezúttal élőszereplőkkel, merthogy az rajzfilm volt. A Disney csak úgy önti a remakeket idén, kérdés, hogy szükség van e rájuk ilyen mennyiségben...

A történet Seton I. Miller tollából való, és ez az első egész estés filmje David Lowerynek, aki nem tudom mit csinál ennyire jól, de ha a másik három műve is hasonlóan hullámzó - és akkor finom voltam és nőies -, akkor tuti sok pénze lehet, ha még kamera mögé engedik. Eredeti szakmája vágó az istenadtának. Ahogy néztem a többi filmje ráadásul saját szerzemény is volt, ez az első, hogy másnak a művébe kontárkodott bele, bár mondom ezt úgy, hogy a rajzfilmet még nem állt módomban megnézni. Lehet nem véletlenül, mifelénk ekkoriban Süsü hódított, neki is egy feje volt. De nézzük miről is szól maga a film.

Az öt éves Peti - maradok ennél, és gyorsan ki is térnék rá még egy vargabetűvel, hogy a magyar címadást rémesen szerencsétlennek tartom, a film nem Elliottról szól, és nálunk ez a név bizony nem valami elterjedt - kirándulni indul a szüleivel a hegyekbe, amikor hopp hát nem eléjük ugrik egy őzgida. A lényeg, hogy Bambi életben marad, apu, anyu azonban nem ilyen szerencsés. Peti nem érti a dolgot, hogyan is érthetné, fogja a motyóját, és kedvenc könyvét, majd elindul felfedezni az erdőt. Itt aztán hamarosan a farkasok fejeznék be azt, amit esetében az autóbaleset nem tudott, de milyen szerencse, hogy az erdőt egy sárkány lakja. A rövid felvezetés, hamarosan hat évvel később folytatódik, és a film a továbbiakban azt mutatja be, Peti hogyan tud visszailleszkedni a társadalomba, miközben a társadalomnak az első dolga az lenne, hogy bevágja a srácot egy lelenc otthonba. Ugye de klassz?

Több szempontból is haragszok erre a filmre, mert ha kicsit több eszük van az alkotóknak, ebből lehetett volna a modern Végtelen történet. Bizonyos jelenetei hihetetlenül erősek, és megrázóak. Például belegondolni, hogy ez a srác hat teljes évet egymaga élt le az erdőben, vagy amikor Peti rácsodálkozik az őt körülvevő világra, amiből 5 évesen még vajmi keveset foghatott fel - a társadalmat csupán a mesekönyve jelentette számára, amiből megtanult beszélni és olvasni, de számolni már nem tud, amikor kérdezik, azt mondja öt éves. A menekülése is, hogy teljesen mást akar, de a rendszer már csak olyan, hogy nem úgy segít, ahogy azt az ember elvárná, hanem úgy, ahogy ő azt hiszi az jó lesz a rászorulónak. Máskor meg felületes, lapos, vagy éppen giccses az egész, mint a film elejei baleset - ami ennél nem is lehetne "szebb" és kézenfekvő -, vagy a film lezárása, ami meg egy hihetetlen nagy baromság.

A mondanivalóval se vagyok kibékülve. Ez részben abból is ered, hogy nem igazán tudták eldönteni, gyerekeknek vagy felnőtteknek készítsenek mesefilmet. Te szívesen elvinnéd a gyereked a moziba egy filmre, ahol az első ötpercben meghal apa, anya, aztán meg lépten nyomon felhánytorgatják? Mert én nem igen. Ha meg fenőttél ordas nagy hülyeség az egész. Miért? Mert az erdőkben nem élnek sárkányok azért. Én, aki mindenben a csodát, meg a fantasztikumot látom, keresem, most az egyszer pont annak örültem volna, ha ez a sárkány csak egy szimbólum marad, aminek az első félóra meg is ágyaz. Hiszen a sárkány megjelenítése korántsem olyan mint egy átlagos sárkány, inkább mint egy nagyranőtt, jámbor házörző kutya, akibe a srác könnyen képzelhette, hogy szörnyeteg a trauma miatt. A mesekönyvében is valójában egy kutya neve Elliott. Aztán míg a rajzfilmben beszélt, itt meg se szólal, sőt láthatatlanná tud válni, hogy csak Peti láthassa. És mindezek után a film közepén kijelentik, hogy márpedig ez egy sárkány, sőt el is fogják, és mint King Kongot mutogatni akarják a cirkuszban.

A színészi gárda megint csak vegyes, mert a Petit alakító Oakes Fegley hihetetlen átéléssel hozza Kaspar Hauser Maugli verzióját megjegyzem jobban elhittem neki minden rezdülést, mint az idei Dzsungel könyvében Neel Sethinek. Aztán a Natalie szerepében tündöklő Oona Laurence az utóbbi idők legjobb kislánya, akit vásznon láttam. Két gyerek, aki tökéletesebben játszik mint az összes felnőtt, és még csak nem is idegesítőek. Redford persze hozza a kötelezőt, nem mondanám rutinosnak, kicsit furcsa is, hogy egy ennyire veterán színész, még beleadjon apait, anyait, és ne toljon az egészre, mint Robert DeNiro. Bryce Dallas Howardnál már rezeg a léc, a legtöbb esetben ő is nagyon rendben van, de amikor így nézi a sárkányt, szinte magam előtt hallottam az instrukciót: Bryce most nézz kicsit fel, képzelj oda egy srákányt, egyszerre félsz tőle, de csodálattal vegyes áhitattal is nézel rá, és mosolyogsz. Meg van? Na ennyi, jól van ezt megtartjuk.

Ezek miatt nem kellett volna a sárkányt valóságosan kezelni, mert egész egyszerűen ekkor szűnik meg működni. Karl Urban viszont nem is tudom volt e valaha ilyen rossz? Ő kapta a sunyi fakitermelő szerepét, akit Elliott bátran telibecsulázhat, és akkor majd nevet rajta a gyerekhad - nem nevetett -, és bár én nagyon szeretem, marha nagy szerencséje van, hogy megkapta a Star Trek egyik ikonikus szerepét, mert bizony nagyítóval kell keresni az érdemi munkákat A Gyűrűk Ura és a Star Trek között, meg azon túl, közben, ahogy jön. Az egész filmet olyan ábrázattal nyomja végig, mint aki pontosan tisztában van vele, micsoda hülyeséghez írt alá, és miért is nem rúgta ki az ügynökét, már hat filmmel korábban. De van nála is lejjebb. Wes Bentley mint papucsférj? Miért akarna hozzámenni egy olyan tökös női karakter, mint akit Howard játszik? És, hogyha ez lesz Hollywoodban a trend, hogy miközben jól megírják a női karaktereket, ennyire elgányolják a férfiakat, akkor hamarosan azon kaphatjuk magunkat, hogy elvették a szavazójogot, és a jól megérdemelt péntek esti sörözéseket a haverokkal.

No, de már így is túl hosszúra nyújtottam. Elpuskázott lehetőség ez a film, amit nem, hogy felnőtt embereknek, de a televízión elhülyült tisztességes családoknak sem tudok ajánlani, akik úgy gondolják a nem hosszú hétvégén - pedig ilyen esetben simán azzá kéne nyilvánítani alanyi jogon - gyerekeiket moziba viszik, mert olyan szép a plakátja az Elliott, a sárkánynak. Igen, az valóban szép. Meg a zenéje is jó, meg szépen van fényképezve. De, hogy minek kellett pont egy ilyen mesefilmet 3D-be felkeverni? Azt talán még Redford nagyapa se tudja, úgyhogy azzal zárnám, amivel ő nyitott, ha csak az orrodig látsz, sok mindenről lemaradsz, de ha ezt a filmet nem látod, akkor nem maradsz le semmiről...

Ha tetszett a kritika, lájkold a Facebook oldalunkat!