Itt a Star Trek, itt van újra, s szép mint mindig énnekem. Tudja isten, hogy mi okból szeretem? De szeretem. Beülök az IMAX-be, onnan nézek szerteszét, s óvom szemem a lens flaretől, veszettül, míg van miért. Büszkén tekint az új Spockra, Leo Nimoy cameoja, mint méltó utódjára, Zachary Quintora. És valóban, Kirk kapitány csak elalszik, nem hal meg; szeméből is látszik, hogy csak kómás , de nem beteg. Alice Eve is levetette szép ruháit, csendesen levetkezett, de a 12-es karika miatt ezúttal, nem láthatunk melleket. Aludjál hát kedves néző, csak aludjál a film végéig, s képzelj a forgatókönyvbe bármit, miben kedved telik. Én ujjam hegyével lassan a vészharagot megpendítem, Star Trek kritika gyanánt zeng, lagymatag heherészésem. Kedveseim, ti üljetek be rá, s nézzétek mindezt szótlanul, míg akció, akciót érvén a filmen keresztül vonul. Ha csettintesz, fülem mellett óvatosan, halkan tedd, föl ne ébresszük a rajongó trekkereket.

Szóval a helyzet az, hogy mint ember aki rajong a régi Star Trek hangulatért, szellemiségért (TOS), és mint aki értetlenül áll, a 2009-es reboot drámai sikere előtt, azt kell mondjam rövid, velős véleményem a következő. A folytatás nagyon jó, a folytatás nagyon szép, a folytatással meg vagyok elégedve. De semmivel nem jobb, semmivel nem szebb, semmivel nem kielégítőbb mint az első rész. Ebből a szempontból követi a Star Trek hagyományokat, ahol általában minden második film sikerült kevésbé jól. Minthogy az első részből megismertük a legénységet, most ezeket az embereket kellene mozgatni, lehetőleg úgy, hogy mindenki kapjon valami fontos szerepet, de talán nem árulok nagy meglepetést ha ezúttal is Kirk, és Spock a központi két főhős lesz a vásznon 90%-ban. Sulu pl. teljesen kiesik a pixisből, helyette inkább az új formás segédtisztre, Alice Eve-re (Carol Marcus) koncentrálhatunk erőteljesen. Zoe Saldana (Uhura) is több szerepet kapott most, - érthetetlen módon Spock nőjeként kényszerül pár nevetséges mondat ledarálására -, valamint a morcos szájú Carl Urban (Doc. McCoy) jön még ki jobban a szerepéből.

Az igazi kérdés azonban a titokzatos Khan, akit a Sherlock sorozatból ismert Benedict Cumberbatch, alakít, méltón elődjéhez (azaz néhol kicsit túlripacskodja a szerepét). Merthogy az első sorozatban - már aki nézte - megismerhette Khant, a szuperembert, aki aztán a második nagy Star Trek mozifilmben is visszatért, így ezt a szálat kavarták a forgatókönyvírók, amibe némi klingon adalékot is dúsítottak, de koránt sem annyit, hogy nyomokban betegséget produkáljon. Ezt a kuszaságot - ami valójában egy teljesen faék történet - azonban nagyon jól kivitelezett akciókkal kendőzik el az alkotók, láthatóan J.J. Abrams továbbra sem tud elszakadni az Alias sorozattól. Ennek kapcsán kapunk egy nagyon ütős kezdést, csodálatos képi világot, és egy olyan érzést a film közepétől fogva, hogy mindjárt vége. Aztán mégsem, még történik valami. De most már aztán tényleg vége, nem, még mindig van valami... És így tovább. Figyelemre méltó.

És igen, lesz Nimoy cameo, és aki egy percig is elhiszi hogy Kirk kapitányt majd most fogják megölni az nem teljesen normális, - igen most hatalmasat spoilereztem (NOT) - éppen ezért a Star Trek nem igazán találja az egyensúlyt, mert a vége megint olyan, hogy akár holnap tehetnénk be a következő részt - mely anyagi siker esetén nyilvánvalóan jön 2-3 éven belül. A színészekre egy rossz szó sem lehet, - jéé, van itt Bruce Greenwood, meg Peter Weller is éljen! - és az apróbb jelenetek - mint Kirk hármasa két nővel, vagy amikor a főnöke jól lehordja - nekem sokkal jobban tetszettek. A filmnek van némi nemű humora is, csak hát az ilyen 12-es karikás, a legtöbbet talán az űrlények megvalósításán lehet nevetni.

Végezetül hagy említsem már meg a lens flare-t, amit az első részben én annyira nem vettem észre, de minthogy meme is lett belőle, most valami iszonyat mód szemet szúrt. Úgy látszik, a 2000-es évek rángatózó kameráját most a 10-es években ez a marhaság váltja fel. Egyes jelenetek annyira úsznak benne, meg csillámlanak, hogy már már a röhögés kerülgetett, persze lehet ez csak az IMAX 3D-re veszélyes, de azért Abrams visszább vehetne belőle, mert még egy hegesztőpajzsot is magam elé tehettem volna, néhol annyira túlzásba esett. Úgyhogy ezért pláne nem értem, miért is lett sötétségben a címe, sem nem komorabb, sem nem sötét ez a rész, vagy maximum Star Trek léptékkel.

Ha igazi sci-fire vágysz űrhajókkal, lövöldözéssel, a végtelen határral...szóval ha tetszett az előző rész, nézd meg ezt is, ha viszont már az sem jött be, úgy nem ettől a filmtől leszel trekkie, de hosszú és eredményes életet mindazonáltal elérhetsz.