Ez a nap is eljött. Ma jelenik meg a tavaly óta töretlen népszerűségnek örvendő Félvilág DVD kiadása megannyi extrával. Szász Attila filmje nehéz szülés volt, de a végeredmény az alkotókat igazolta. A Köbli Norbert forgatókönyvéből eredetileg tévéfilmnek készült alkotás azóta megannyi díjat gyűjtött be, sikerrel vette az akadályokat a fesztiválok szoros mezőnyében, bemutatta a tévé, le lehetett tölteni, és ennek dacára egy féléven keresztül folyamatosan műsoron volt az Art moziknak köszönhetően. Mindez nem a véletlen műve, a Félvilág az utóbbi idők egyik legjobb magyar alkotása, igazi úttörő jelenség. Azt bizonyítja jelenléte, hogy így is lehet filmet készíteni, széllel és Filmalappal szemben, ami egyszerre nyeri el a nézők, és a kritikusok kegyét is.

A Félvilág sikerrel bizonyítja be, hogy a tévéfilmek púpos-pikkelyes-pókhálós avittaságát is le lehet vetkőzni. Mert mik a jellemzői egy tévéfilmnek? Hat szereplő játszik benne, két helyszínt mutatnak felváltva, a színészeknek súgnak, az alakítást pedig csak egy lépés választja el a színpadi deszkáktól. A kosztümökben még ott a moly, ami buzgón rág, és különben is, csak nyuggerek meg adóellenőrök nézik őket. Nohát mindezt kéretik elfelejteni, mert a Félvilág egy izgalmas, cselekmény dús, okos párbeszédekkel, és csavarokkal teli alkotás, aminek létrejöttében Köblinek oroszlánrésze volt, amihez megfelelő alapozást jelentett az előző két filmje; A vizsga, és A berni követ. Manapság Köblit tartják hazánk legjobb forgatókönyvírójának, és ez nem véletlen, mindegyik filmje egy izgalmas korszakba kalauzol, ahol olyan szegmensét mutatja be történelmünknek, és olyan aspektusból, amit nem vagy csak kevéssé ismerünk.

Munkáiban mint arra kitértem rendkívül jó párbeszédek találhatóak, a karakterek egytől egyig érdekesek, a néző törődik, azonosul velük, ebben a filmben pedig még egy kis csavarra is futotta. A történet a múlt század elején játszódik és az egykori, híres kurtizán Mágnás Elza életének utolsó napjait mutatja be. Ő volt az, akinek kegyeiért férfiak esdekeltek, és aki meg tudta magának teremteni azt az egzisztenciát, ami egy kifejezetten férfiközpontú társadalomban szinte lehetetlenség számba ment. Persze amit látunk az csak részben érinti a valóságot, inkább egyfajta variációt kapunk a gyilkosság mikéntjére, akár így is történhetett felkiáltással. Mindenesetre a végeredmény pazar köszönhetően a színészeknek, és az egész stábnak. Valamint, hogy nem csak szobabelsőket láthatunk unos untalan, hanem a szereplők mozognak is a korabeli Pesten.

Minthogy a Félvilág cselekménye három nő körül bonyolódik, nagyon sok múlott az őket megformáló színésznőkön. Kovács Patríciát egyébként is szeretem, de nem is lehetett volna jobbat találni Elza szerepére, a szakma azonnal élete legjobb alakításaként aposztrofálta, amikor közel a negyvenhez olyasmiket is bevállalt a kamera kedvéért, amiket korábban nem. Gryllus Dorka alakítja Elza komornáját, aki mint kiderül jóval több annál, és személyisége annyira ambivalens, hogy tíz Csernus doktor se tudná helyretenni. Egyszerre féltékeny, gyarló, szánalmas, vágyakozó, bosszúszomjas, gyűlölettel teli, álszent, törődő és még sorolhatnám. Dorka talán az egész film legösszetettebb karakterét kapta. És akkor még nem is beszéltem a film üdvöskéjéről, Döbrösi Lauráról, aki az eleinte naiv majd később érdeklődő, míg végül ebből a fertőből menekülni próbáló Katót alakítja elképesztő beleéléssel. Nem lehet ezt a lányt nem szeretni, Döbrösi korunk egyik legtehetségesebb fiatal színésznője.

Ennyi nő között szinte már elveszne a Kulka János által alakított Max Schmidt, aki Elza patrónusa, mecénása, aki úgy hiszi markában tartja a nőt, de később kiderül, Elza tartja Maxot egészen máshol. A filmben a krimiszálon kívül nagyon hatásos a korrajz is, ahogy megfigyelhető, hogy bár a nők kerültek előtérbe, de mindent a férfiak irányítanak, a nőknek valójában megszólalni sincs joguk, cselédnek állnak, vagy árúba bocsátják a testüket. Budapest rendkívül szerencsés város filmezés szempontjából, mert bármit el lehet nálunk készíteni. Ugyanúgy találni az 50-es évekből megmaradt házakat mint középkori várromokat, vagy épp a világháború előestéjének megfelelő utcácskákat. Minderre rátesz egy lapáttal a nagyszerű kameramozgás - a Taxidermia óta nem láttam magyar filmben ennyire patent jeleneteket. Hogy a letisztult képi világot, a gyönyörű fényképezést, vagy Parádi Gergely zenei témáit már ne is említsem.

Ha egy kellően izgalmas kosztümös magyar filmet szeretnél megnézni az elmúlt időszakból - utolsó egy év, vagy utolsó huszonöt év egykutya -, akkor a Félvilágnál jobb választásod nem is lehet. Mert leköt, mert meghökkent, mert elandalít, utaztat, és mert ismét egy olyan alkotásról beszélhetünk, amely azt mutatja, a magyar film feltámadt poraiból. Ha váltasz rá egy jegyet, vagy megveszed DVD-n, akkor nem átkozódni fogsz másfél óra elteltével, hanem elégedetten csettintesz, és így kiáltasz fel: ez jó mulatság, férfi munka volt. Jelen esetben Szász Attiláé.

Ha tetszett a kritika, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4