Nehéz ennyire régi filmeket értékelni, de ennek ellenére most sem leszek kíméletes. Fritz Lang nem véletlenül volt olyan nagy rendező, sok szempontból ez a filmje is kiváló. Nagyon érdekes, ahogy bemutatja a gyilkos utáni hajszát a motivációkat, és hogy ki képes tenni valamit ellene. A síró anyák nem, az átlagember sem, sőt sokáig a rendőrség sem, egyedül a bűnözők, de ők sem a gyerekgyilkosság szörnyűsége miatt, hanem mert a fickó tettei ártanak az üzletnek.

A másik érdekes dolog maga az ábrázolásmód. Az árnyékok, a beállítások, a mögöttes mondanivalók, a gyilkos fütyörészése, mind nagyon emlékezetes. Peter Lorre alakítása pedig több, mint kiváló. Ma már ugyanezt ripacskodásnak hívnánk, de abban a korban ez nagyon nagy lehetett. Egyébként nincs a filmnek konkrét főszereplője, valójában a nyomozást, és a hajszát mutatja be. A film végi nagy tárgyalás teljességgel hiteltelen, hiába szánták hatásosnak, a gengszterek nem szoktak tárgyalást rendezni leszámolás előtt. Az pedig külön felháborított, hogy a végén nem derült ki, hogy mi történt a gyerekgyilkossal.

Maga filmmel a legnagyobb problémám egyébként a tempója volt, amit el lehetne nézni egy 80 éves filmnél, de én nem nézem el. Ott lebeg ugyanis példaként előttem a King Kong, amely pergősebb film mind a mai napig, mint bármelyik folytatása.