Mindig is szerettem az ehhez hasonló átverős filmeket, és tiszta szégyen, hogy ezen argentin gyöngyszemet még nem láttam.

Már írtam egyszer egy argentin filmről, mégpedig a Szemekbe zárt titkokról, az is tetszett, de nem annyira, mint a Kilenc királynő. Tiszta gáz egyébként, hogy az argentinok, akiknél államcsőd volt, ilyen remek, kis olcsó filmeket tudnak készíteni, amik világszinten sikert aratnak. És mi kellett mindehhez? Elsősorban egy erős és ötletes forgatókönyv, hiteles színészek, illetve korrekt rendezés. Mi magyarok miért nem tudunk valami hasonlót felmutatni? Miért csak a gyenge romkomokat, és elbaszott művészfaszságokat vagyunk képesek gyártani? Vagy ott vannak a dánok, akik sorra készítik a remekebbnél remekebb filmeket, pedig feleannyian sincsenek, mint mi...

De térjünk vissza a Kilenc királynőre. A párbeszédek és a sztori egyaránt remek és érdekes, a színészek pedig hihetetlen életszagúvá képesek varázsolni ezt az egész koncepciót, a szó legjobb értelmében. A szélhámosok világát ennél jobban talán egyetlenegy film sem volt képes bemutatni. Érdemes rászánni az időt a Kilenc királynőre, mert borzasztóan fordulatos és maximálisan élvezhető.

Egyetlen gondom volt vele, hogy az elejétől kezdve sejtettem, hogy mi lesz a nagy végső csavar, és figyeltem is az erre utaló, apró jeleket, amik persze jöttek is szép számmal. Lehet, hogy az a gond, hogy előbb láttam a Nicolas Cage féle Trükkös fiúkat, ami elég jó film, de így utólag belegondolva rengeteget merít a Kilenc királynőből. És az a szomorú igazság, hogy ott is sejtettem ugyanezt a csavart, pedig nagyon nem az én műfajom ilyesmiket előre kitalálni. Mindenesetre remélem, hogy nektek ez nem rontja el a szórakozásotokat!