A Csipkejózsika se tartozott gyerekkori élményeim közé, úgyhogy ehhez is csak most volt "szerencsém". De amíg a szintén nemrégiben látott Susi és Tekergő valóban egy vicces, édes mese volt apróbb hibákkal, addig ezzel kapcsolatban már elég felemás az összkép.

Kezdjük azzal, hogy maga a címszereplő gyakorlatilag egy mellékalak a filmben. Ezzel nem is lenne feltétlenül baj, de a főhős tündérek kicsit idegesítőbbek voltak a kelleténél. A legnagyobb gondom inkább az, hogy ez a mese már tényleg a legrosszabb értelemben vett giccs, amiért sokan jogosan utálják a Disneyt. Annyira édeskék, éneklős-émelygős világban játszódik, ami már sokkal inkább taszító. Sajnos poénok sincsenek, a történet meg ugye közismert, így leginkább csak unatkozni tudtam.

Persze a zenei aláfestés nagyon szép (bár ez kétségtelenül inkább Csajkovszkij érdeme), és a Disney profizmusára jellemzően gyönyörűen rajzolták meg az egészet (7 évig készítették a filmet, és '59-ben csak a Ben Hur volt ennél sikeresebb film). És az is kétségtelen, hogy a végére beindul a történet. Az a jelenet, amelyben Csipkerózsika megszúrja az ujját, nagyon feszült, izgalmas, rémálomszerű pillanat, ami jelentősen elüt a film korábbi részétől. A herceg menekülése szintén sötét, és valóban látványos, úgyhogy a befejezés miatt mindenképp megéri megnézni a Csipkerózsikát, csak hát odáig el is kell ám jutni.