Helen Mirrent és Tom Wilkinsont mindig szívesen látom egy moziban, ezúttal is jól alakítanak, de a hangsúlyt sokkal inkább a régmúltban történt eseményekre tették át, így fiatalabb aktorok veszik át a stafétát. Jessica Chastain, mint főhősnő számomra nem volt több egy ellenszenves Julia Roberts klónnál, akit valamiért szexinek próbáltak nekem eladni, nem sok sikerrel. Sam Worthingtonból pedig nagyon sztárt akartak csinálni, amivel csak az a baj, hogy se kellő tehetsége, sem elég karizmája nincs ehhez. Az Avatarban, vagy Titánok harcában sem volt jó egyáltalán, de ennek a ’60-as évek Berlinjében játszódó kémthrillernek kifejezetten rosszat tesz. Nem hiteles zsidó kémként, nem hiteles korabeli arcként, ráadásul egy titokzatos figurát kellene alakítania, ehelyett sokkal inkább tűnik butának. A mellette igencsak háttérbe szoruló Csókás Márton minden szempontból meggyőzőbb nála, még úgy is, hogy nincs tere kibontakozni. A pálmát viszont egyértelműen Jesper Christensen viszi, aki az egykori háborús bűnöst, a birkenau-i sebészt játssza, félelmetes hitelességgel. Ennek a Hannibal Lecter-szerű figurának köszönhetően még a legártatlanabb pillanatok is nagyon hamar feszültté válnak, Chastain-nel közös jeleneteik A bárányok hallgatnak-ra emlékeztetnek. A kisebb szerepekben pedig rendre magyar színészeket fedezhetünk fel, például Tompos Kátyát az ukrán recepcióslányt Kátya (nagyon kreatív:)) szerepében. Ez annak köszönhető, hogy a filmet nagyrészt Budapesten forgatták. Úgy látszik, ha a kommunista Berlint kell életre kelteni, a filmesek valamiért egyből szeretett fővárosunkra gondolnak.

 

Az atmoszféra ennek, és annak a nagyon mocskos lakásbelsőnek köszönhetően kellően hiteles. A történet pedig a döcögős bevezető után sem válik maratoni gyorsaságúvá, de Christensen karakterének és néhány valóban izgalmas, ám nem túl eredeti fordulatnak köszönhetően a játékidő végéig sikeresen fenntartja a feszültséget. Féltem, hogy túl nagy hangsúlyt helyeznek majd benne a Holokausztra, vagy pátoszosan hősiesnek ábrázolják a zsidó ügynököket, de ezek a félelmek alaptalannak bizonyultak, a készítők rendkívül ízlésesek voltak e tekintetben. Nem próbáltak meg többnek látszódni, egy egyszerű, izgalmas, működőképes kémthrillernél.