Tavaly, amikor sorra néztem az Oscar-ra jelölt filmeket, egyedül A gyerekek jól vannak maradt ki, ha jól emlékszem azért, mert a Közösségi háló, meg a Winter's Bone minimalistának hazudott unalma után már nem volt kedvem egy nyomasztó leszbikus drámához. Most kiderült, hogy ez a film nem is igazán nyomasztó, nem is igazán dráma, és bár leszbikus, egyáltalán nem ez a lényeg.
Illetve, ahogy vesszük. A film szerintem akkor is tökéletesen jól működne, ha egy hetero párról szólna, így kicsit olyan, mintha azt tesztelné a mozi, hogy: "na elég toleráns vagy? látod, ez normális, elég toleráns vagy?". Ez nekem kicsit erőltetetten hatott, pláne azért mert a fő mondanivaló nem is lehetne ennél konzervatívabb, politikailag korrektebb, szóval olyan, mintha ez az egész leszbi szál csak egy álca lenne. Nem feltétlenül működik azonban rosszul, hála a remek színészi alakításoknak; külön élmény volt nekem most nem sokkal az Amerikai szépség után Annette Beninget egy teljesen másféle kertvárosi anyuka szerepében látni, de az általam nemigen kedvelt Julianne Moore is kifejezetten jól játszik ebben a filmben. A történet drámáját valahogy nem tudtam igazán komolyan venni, ami lehet, hogy az én hibám, de egyszerűen nem ment.
Mégis A gyerekek jól vannak egy abszolút működőképes filmecske. Hétköznapian szól egyszerű, emberi dolgokról, mégsem válik unalmassá egy percig sem, jók a szereplők, néha még nevetni is lehet, bár azon csodálkoztam, hogy a gyerekek és az igazi apuka mennyire háttérbe szorulnak a történet vége felé. Oscar-jelöltnek én nem nevezném ezt a mozit az egyszer biztos, de tavaly ennél sokkal-sokkal rosszabb alkotásokat is jelöltek, ez az ártalmatlan drámácska pedig végül is elfért.
