Van Damme korabeli rajongói nagyon nem szerették ezt a filmet. Meg is értem őket. Ez nem akció, de még csak nem is bunyós film. Így pedig már egyértelmű, mi lett a sorsa: ugyan nem bukott meg, de nem is lett nagy siker. Mi annak idején egyszer kivettük a videókölcsönzőből, aztán a feledés homályába merült. Egészen mostanáig…
A nyitójelenet egyben a film legjobban sikerült akciója is. Izgalmas és intenzív, de sajnos túl sablonosan fejeződik be. Nem sokkal ezután egy tipikus voyeur (leskelődős) rész következik. Ekkor jutott eszembe, hogy ez a rendező értheti a dolgát. Utánanéztem és kiderült, hogy Robert Harmon az, aki többek közt Az országút fantomját is készítette. A történet maga egy tipikus westernsablonra épül. A gonoszok el akarják venni egy özvegy nő földjét, akár erőszakkal is, de jön a kemény idegen, aki megvédi.
Az özvegyet Rosanna Arquette játssza, aki nem valami szép, ellenben meztelenkedik párszor, úgyhogy legalább egy kicsit szexis. Erről jut eszembe, Van Damme pucér segge ezúttal sem maradhatott ki. A játéka (Jean-Claude-é, nem seggé) ezúttal elég feledhető, bár kicsit sebezhetőbb ez a főhős, de gyakorlatilag nem sok mindent kell csinálnia. Nála azonban már ez is nagy szó, mert legalább nem nevetséges. A karakterének igazából nincs motivációja, nem tudjuk meg például, hogy miért védelmezi az utolsó pillanatig a családot. Rosanna Arquette-el ugyan lefekszik, de a karaktere egy átlagon felülien hülye picsa, tehát miatta nem éri meg. A gyerekek bár nem idegesítőek, de azért nem is valami aranyosak, szóval miattuk sem. A motiváció hiányán kívül a karakter másik hibája, hogy elárulja a múltját. Ezért nagy kár, azelőtt tényleg ő volt a titokzatos idegen, akiről csak annyit tudtunk, hogy éppen megszökött a börtönből. Ez is egy sablon, de még mindig jobb, mint a szegény ártatlan ember téma…
Mint már írtam, ez nem annyira akciófilm, inkább egy nyugodt, lassabb folyású történet néhány emberibb pillanattal. Ez működne is, más szereplőkkel. Viszont megpróbálnak némi akciós vonulatot is beleerőltetni, de a motoros üldözést leszámítva ezek nagyon gyengén sikerültek. További ilyen akciófilmes sablonkarakter a Halálos fegyver 2-ből ismerős ősz hajú, gonosz üzletember, illetve az első embere, aki most egy bűvész. Az ő karakteréből akár még ki is lehetett volna hozni valamit, de nem így lett. Kötelezően beleírtak a forgatókönyvbe pár egysoros poént, de ezek nagyon gyengék és egyáltalán nem működnek. Az egyetlen jó poén a kislány váratlan megjegyzése az asztalnál. Hogy valami jót is írjak, a fényképezés kiemelkedően szép, sokat hozzátesz ehhez a westernes hangulathoz. A zene kezdetben egy kicsit giccsesnek tűnik, később pedig ténylegesen és visszataszítóan azzá válik. Az pedig, hogy szinte egy az egyben lenyúlják az Oroszlánszív utolsó jelenetét, elég megmosolyogtató. Pláne, hogy ezt már hat évesen is cikinek éreztem.
Tehát a Hiába futsz-ról annyit lehet elmondani, hogy akciófilmhez képest túl sok benne a dráma. Drámához képest meg túl akciófilmes, a két műfaj pedig ezesetben kioltja egymást, ahelyett hogy mélyebb tartalmakat hozna a felszínre. Van Damme karrierjében mégis jó helye van, hisz ez már egyértelműen túllép egy B film színvonalán. De ettől még nem válik egyben jó filmmé is.
