„Belefáradtam már ebbe az egészbe.”

Én is.

Tudom, hogy sokan vártátok ezt a filmet, és nem szívesen rontom el a kedveteket. De ha már egyszer úgyis megnézitek, akkor talán jobb, ha előtte elolvassátok ezt, hátha mégis megspóroljátok a mozijegy árát. Az Elrabolva 2-t ugyanis még videotékából se lenne érdemes kivenni a ’90-es évek közepén.

A Luc Besson féle elamerikanizálódott hamburger gagyit áruló francia filmek olyan tömegben készülnek, hogy óhatatlanul is becsúszik olykor-olykor egy igényesebb darab, ilyen volt annakidején a Taxi első része, vagy az Elrabolva. Utóbbi meglepően nagy népszerűségre tett szert, egyáltalán nem megalapozatlanul, hiszen nagyon hiányoztak a mozikból az ilyen kőkemény, tökös, megalkuvást nem tűrő akciófilmek. Ráadásul Liam Neeson személyében végre egy igazi színészt láthattunk az ütős bunyós jelenetekben, akivel könnyű volt azonosulni. Egy nagyon kellemes élményként emlékszem az Elrabolva 1-re, így nem is lehetett kérdéses, hogy benevezek-e a folytatásra.

És nem voltak túl nagy elvárásaim egyáltalán. Azt akartam, amit korábban is láttam, egy korrekt akciómókát. A film ebből semmit sem tud teljesíteni. A Luc Besson közreműködésével készült forgatókönyv hemzseg a hülyeségektől, a logikátlanságoktól, meg a rém buta dialógusoktól, és akkor az ordas nagy klisékről még egyetlen szót sem ejtettem. A történet borzasztóan lassan akar beindulni, alig várjuk, hogy történjen valami, de aztán sem érezzük feszültségnek még a leghalványabb nyomát se. Az akciójelenetek sem igazán jók, a bunyókból sajnos alig látni valamit a vágások miatt, az autósüldözés pedig egyenesen röhejes a vezetni tanuló lánnyal, aki Remy Julienne-t meghazudtoló ügyességgel veszi be a kanyarokat. Talán nem A szállító 3 című szemét rendezőjét kellett volna megbízni ezzel a filmmel. Persze az is lehet, hogy Luc Bessonéknak kellett volna odafigyelnie a forgatókönyv írásakor, ez ugyanis kb egy 12 éves gyerek szintjén mozog.

Az egyetlen, amit fel lehetne hozni, hogy legalább próbálkozik néha. Például a gonoszoknak is vannak érzelmeik, még akkoris, ha egyébként teljesen idióták. Vagy ebben a moziban legalább Neeson-t rabolják el. De sajnos ezeket az ötleteket is olyan rosszul dolgozták ki, hogy nem működnek egy fél pillanatig sem. Egyetlen jó jelenet azért volt a filmben, mikor a hosszúcombú Maggie Grace menekült a gengszterek elől. De erről meg egyből az jut eszembe, hogy az egykor kiváló Famke Janssen mennyire rossz volt. Csak a száját tudta harapdálni, vagy éppen elájulni. Liam Neeson pedig nagyon-nagyon fáradtnak tűnt.

Luc Besson megérdemelné, hogy elraboljam. A francia filmgyártás egykori ifjú zsenije, aki jobbnál jobb mozikat szállított le nekünk, most képes a saját aranytojást tojó tyúkjából is egy kalap szart gyártani. Mert minek erőltesse meg magát, ha egyszer úgyis bemennek az emberek megnézni az első rész miatt? Mivel minden fontos dologra sikeresen felhívta a figyelmemet - a világ legbutább emberrablóinak közreműködésével – ezért már nem fordítanának hátat, illetve nem lazsálnának a készenlétis őrök, mikor az üvöltöm rá, hogy „Te valaha megrendezeted a világ egyik legjobb filmjét, most pedig ezt a szart gyártod… Miért? Miéért? MIÉRT???” Persze tudom a választ, de azért felháborító, hogy ennyire futja tőle. Lehet az Elrabolva cím nem is a cselekményre, hanem az ő tehetségére vonatkozik?

Meg ne nézzétek moziba, mert félő, hogy akkor tovább folytatják…