Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A világ legszebb története

2014. december 26. - Santino89

Blogunk karácsonyi hittérítő tevékenysége tovább folytatódik, a változatosság kedvéért pedig ismét egy több mint háromórás, divatjamúlt hollywoodi alkotást vettünk elő. Ám ez senkit se riasszon el a megtéréstől és attól, hogy Jézus Krisztust befogadja a szívébe, bár az egészen biztos, hogy amennyiben ez megtörténik, akkor az nem a George Stevens által rendezett, Max von Sydow főszereplésével készült A világ legszebb története című film hatására fog megtörténni.

17.jpg

A Királyok királya kapcsán megjegyezhettük, hogy bár sok probléma van vele, de alapvetően egy mai napig szórakoztató, rendkívüli és szép film. Érdekes a megközelítése, a filmnyelve, gyönyörű a fényképezése. Most kérdezhetnétek, felebarátaim, hogy mi értelme volt ’61 után négy évvel Hollywoodnak elkészítenie egy újabb, nagyszabású filmet a Megváltónkról, pláne ha az előző sem volt olyan eget rengetően nagy siker. A válasz, hogy ezen sokkal előbb kezdtek el dolgozni, és még így is dobozban pihentették két évig, mire egyáltalán bemutatták.

-large-picture.jpg

A világ legszebb története rádiójátékként kezdte 1947-ben, amiből aztán a Reader’s Digest főszerkesztője, Fulton Oursler írt regényt 1949-ben. A megfilmesítési jogokra lecsapott a 20th Century Fox, de aztán hagyták parlagon heverni. ’58-ban George Stevens, a kor elismert rendezője (Shane, Az óriás) náluk forgatta az Anne Frank naplóját, és megszerezte magának A világ legszebb története jogait. A forgatókönyvet aztán két évig írta Ivan Moffet és James Lee Barrett közreműködésével. Stevens nagyon komolyan vette a munkát, olyannyira, hogy megbízott egy francia festőművészt, André Girardot, hogy készítsen 352 bibliai témájú olajfestményt, melyeket a rendező majd storyboardként használhat. Stevens olyan elkötelezett volt, hogy még a Vatikánba is elutazott, hogy tanácsot kérjen a pápától.

tgset.jpg

A problémák aztán csak gyűltek és gyűltek. A 20th Century Fox kihátrált a projektből, miután már 2,3 millió dollár elment, viszont még egyetlen képkockát sem forgattak le. Stevensnek új stúdiót kellett találnia, ami a United Artists lett. Közben bemutatták a Királyok királyát az amerikai mozikban. A Stevens-film forgatása ezután kezdődött el. Furcsa módon a rendező nem európai vagy közel-keleti helyszíneket választott, hanem jellegzetesen amerikai helyeket: a filmet Arizona, Kalifornia, Nevada és Utah államokban forgatták. Stevens azzal indokolta a különös döntést, hogy „grandiózus hatású környezetben akartam ábrázolni Krisztust, és a Szentföld helyszínei nem annyira izgalmasak, mint az amerikai délnyugat. Tudom, hogy Colorado nem Jordánia, de mi romantizálni akarjuk a korszakot, és ezt ennél jobban nem is tehetnénk.” Most, hogy ez mennyire rossz döntés, mennyire téves elképzelés volt tőle, abba nem mennék bele mélyebben. Képzeljétek el, amint Jézus megtartja a hegyi beszédet a Grand Canyonban! Meg képzeljétek el, ahogy Jézus mászkál Galileában, a háta mögött pedig tökéletesen kivehetőek Arizona hófödte hegycsúcsai. A helyszínválasztást akkor bánhatta Stevens csak igazán, amikor egy hóvihar betemette az egész jeruzsálemi díszletet. A több száz fős stáb minden tagja – a rendezőt is beleértve – mehetett ki havat lapátolni. Szereztek talicskákat, buldózereket, sőt még lángszórókat is annak érdekében, hogy eltakarítsák a havat. Amint végeztek a nagyszabású munkával, újabb hóvihar jött, még erősebb, mint korábban. A filmesek megérthették a kétségkívül Istentől származó üzenetet, és visszavonultak egy hollywoodi stúdióba, hogy ott forgassák le a jeruzsálemi jelenet hiányzó részeit.

21.jpg

Gondok azonban akadtak még bőven. A film vezető operatőre, William C. Mellor forgatás közben kapott szívrohamot, amibe a helyszínen bele is halt. Stevens a Shane operatőrével, Loyal Griggsszel helyettesítette. A Nikodémust alakító Joseph Schildkraut nem felvétel közben ugyan, de szintén elhunyt, mielőtt befejezték volna a jeleneteit, ráadásul őt nem lehetett ilyen könnyen helyettesíteni, így át kellett írni a forgatókönyvet. A Mária Magdolnát játszó Joanna Dunham viszont terhes lett a forgatás során, így arra is oda kellett figyelni, hogy ez ne látszódjon a végső felvételeken. Mielőtt túlzottan elkezdenénk sajnálni George Stevenst, azért tegyük hozzá, hogy az eredetileg három hónaposra tervezett forgatás végül kilenc hónapig tartott, ami nagyrészt az ő maximalizmusának volt köszönhető, mert minden jelenetet több tucatszor akart felvenni. Hogy teljes legyen a kép, még a statisztákkal is meggyűlt a baja. Navajo indiánokat hozatott ugyanis egy rezervátumból, hogy ők legyenek a római katonák, viszont nem „alakítottak elég meggyőzően” – bármit is jelentsen ez –, úgyhogy végül egy kadétiskola diákjaiból alakult a filmen látható római légió. Ennyi gond, probléma után nem csoda, hogy Stevensnek segítségre volt szüksége, így a történet prológusát a Heródes királyt alakító Claude Rainsszel maga David Lean forgatta le.

15.jpg

Claude Rainsnek egyébként szintén ez volt az utolsó szerepe, ami bár rövid, de kifejezetten erőteljes alakítás volt a részéről. Színészek tekintetében egyébként igen jól állunk, első látásra emiatt akár vonzóbbnak is tűnhet ez a film, mint a Királyok királya. Ráadásul ezúttal többet foglalkoznak magával Jézussal, akit Max von Sydow alakít. Stevens azért kérte fel őt, mert az USA-ban ismeretlen arcnak számított – ki nézett ott akkoriban Bergman filmeket? vagy akár ma –, a tehetségéhez viszont nem fért kétség. Von Sydow később azt nyilatkozta, hogy számára az volt a leginkább megterhelő a forgatás során, hogy mindenki elvárta tőle, hogy a felvételek között is a szerepében maradjon, így nem dohányozhatott, nem ölelhette meg a feleségét, és a nehéz munkanapok után nem ihatott meg egy pohár italt. Magában a filmben nem tudott a tehetségéből túl sok mindent kamatoztatni, mert ugyan szimpatikus, és akadnak jó pillanatai, de legtöbbször nagytotálban láthatjuk, vagy éppen a jellegzetes amerikai tájkép részeként, így fogalmunk sincsen, hogyan alakít. És akkor itt jegyezzük meg gyorsan a film legfőbb negatívumát, ugyanis ez a mozi javarészt festményszerű, teljesen statikus tájképekből áll, ami lássuk be, elég unalmassá válik egy idő után. Ráadásul így még inkább szemet szúrnak a forgatás valós helyszínei. A festményszerű beállítások pedig nem igazán hatnak jól egy filmalkotásban, tekintve, hogy egy másik művészeti formáról beszélünk. Hogy a film mennyire festményszerű akar lenni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a keretes szerkezete; úgy kezdődik, hogy felmegyünk egy Max von Sydowt ábrázoló falfestményre, a történet végén pedig lejövünk a plafonról.

968full-the-greatest-story-ever-told-screenshot.jpg

Sajnos ez a statikusság nemcsak a tájképeket érinti, hanem magát a filmet is. A Királyok királyában volt dinamika, a jeleneteket ügyesen felépítették, váltogatták a nézőpontokat, itt meg csak lendület nélkül folydogálnak egymás után a híres események. Nem mondom, azért akad néhány kifejezetten jó jelenet, például amikor a Charlton Heston által játszott Keresztelő Jánost megtámadják a katonák, ő meg lenyomja őket a víz alá, azt kiabálva, hogy „Térjetek meg!” Charlton Hestontól nem is tudom, mire számítottak a katona kollégák. Az egyébként egész jó Duna tévés magyar szinkron pont az ő alakítását rontja el, sikerült ugyanis Dörner Györgyöt kiválasztani erre a szerepre, ami nem azért gond, mert Eddie Murphyt vagy Bruce Willist juttatná eszembe, hanem azért, mert Dörner volt Michael Palin hangja a Brian életében, itt pedig nagyon hasonló hangszínben beszélt.

still-of-charlton-heston-in-mannen-fr_n-nasaret-_1965_-large-picture.jpg

Más szempontból viszont telitalálat ez a szinkron, nagyon igyekeztek, hogy javítsanak a film színvonalán, például az elképzelhető legtökéletesebb Jézus-hangot nyerték meg maguknak, Szakácsi Sándort, aki már korábban is bizonyított a Jézus élete szinkronjánál. Ezúttal is hatalmas beleéléssel és színészi tökéllyel kölcsönzi a hangját Sydow-nak, akit többnyire alig látunk a távoli felvételek miatt. Ha már a szinkronnál tartunk, Gruber Hugó szintén elsőrangú választás volt Donald Pleasence Sátán-alakításához. Akit még mindenképpen lehet dicsérni, az Telly Savalas a cinikus, nagyhatalmú római helytartó, Pilátus szerepében. A világ legszebb története miatt borotválta le kopaszra a haját, ami annyira megtetszett neki, hogy végül így is maradt, és ez vált a védjegyévé. További érdekesség a szereposztással kapcsolatban, hogy ebben a filmben három James Bond-főgonosz játszik, ráadásul mindhárom Blofeldet alakította a 007-es szériában: Pleasence a Csak kétszer élszben, Savalas az Őfelsége titkosszolgálatában című részben, Max von Sydow pedig a nemhivatalos Sohase mondd, hogy soha című epizódban.

still-of-telly-savalas-in-the-greatest-story-ever-told-_1965_-large-picture.jpg

A Stevens-filmnek gyakran felrótták a kritikusok, hogy túl sok benne a híres színész, és ez szerintük elvonja a figyelmet magáról a történetről. A legjobb példa erre John Wayne egysoros és egy nagytotálos felvétele római centurióként. A történet szempontjából valóban nincsen jelentősége, én mégsem osztom ezt a kritikusi véleményt. Ez a film ugyanis annyira lassú és unalmas, hogy még ezek a cameók jelentik a legnagyobb felüdülést. A világ legszebb története sajnos meditatív filmként sem élvezhető – pedig én próbáltam –, ugyanis zavaróan gyenge ahhoz, hogy el tudjunk merülni benne, ahhoz meg pláne, hogy gondolkodásra késztessen. Az afroamerikai Sidney Poitier szerepeltetése viszont tényleg elég kizökkentően hat. Mit keresne egy néger Jeruzsálemben Kr. u 33-ban? De mintha még egy kínai nőt is láttam volna, de erre már nem mernék megesküdni.

sidney-poitier-greateststory-5.jpg

A további hiányosságokat taglalva, mindenképpen említést érdemel, hogy a grandiózus költségvetés egyáltalán nem látszik meg a vásznon, pedig jóval drágább moziról beszélhetünk, mint a Királyok királya esetében. Azt meg már meg se említem, hogy a film zenéje a közelébe sem ér Rózsa Miklós pompás muzsikájának. A történet végén például pont Händel Halleluja-kórusát használták fel a feltámadáshoz, ami már ízléstelenül direkt húzás volt. Szintén nem tett jót, hogy hasonlóan közelítették meg a témát, mint a Királyok királya, bár ebben inkább Heródesék figyelik Jézust, nem pedig a rómaiak. Az evangéliumokat azonban sokféleképpen fel lehet dolgozni, és egyáltalán nem lett volna muszáj ennyire a korábbi filmre hajazni. Teszem hozzá, ez akkor a legrosszabb, amikor a különbség egyértelműen a Királyok királya javára szól, az itteni Salome táncáért például egy lyukas garast nem adnék.

thegreateststoryevertold-still3.jpg

George Stevens minden erőfeszítése ellenére egy hatalmas kudarc lett ez a film minden téren. A forgatás ’62-ben és ’63-ban zajlott le, utána két évig dobozban tartották a filmet, nagy valószínűséggel éppen a Királyok királya miatt. Mikor végül ’65-ben bemutatták, a kritikusoknak sem tetszett, a nézők körében pedig jó nagyot bukott. A 20 milliós, gigantikus költségvetés még 1983-ra is csak 8 milliót jövedelmezett. A kritikai megítélés azóta sem javult sokat, jelenleg 38%-on áll a Rottentomatoes weboldalon, az Imdb-n viszont nem annyira rossz, 6,5 csillagot kapott a 10-ből. Az eredeti játékidő 4 óra 20 perc volt az USA-ban. Az Egyesült Királyságban ezt előbb 3 óra 58, majd 3 óra 17 percre rövidítették. Végül készült az amerikai forgalmazás számára egy 2 óra 17 perces verzió is. DVD-n, illetve Blu-Rayen a 3 óra 17 perces verziót adták ki, a magyar szinkron is ehhez készült, így én is ezt láttam. Azt meg elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet a 260 perces, eredeti verzió.

13.jpg

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thoras 2014.12.26. 23:08:16

"Mit keresne egy néger Jeruzsálemben Kr. u 33-ban?"
Mit keresett ott fehér ember? Mert akkoriban az volt ott a ritkaság, nem a fekete.

2014.12.27. 11:23:30

Ahhoz képest, hogy két, vallási témájú Pasolini-film ismertetésével magam is kivettem a részem a blog hittérítő tevékenységéből, Stevens filmjét még nem láttam. Mindazonáltal Santino89 kolléga érzékletes kritikája arról győz meg, hogy ez bocsánatos bűn. :))

Nyilván a végeredmény sokat számít, mindenesetre én magam nem találom annyira Istentől elrugaszkodott ötletnek azt, hogy amerikai környezetben idézzék fel ezt a történetet. Vagy fordítva a perspektíván: számomra az sem autentikusabb, ha egy hollywoodi stúdióban forgatnak egy bibliai filmet. Épp Pasolini alkotásával, a MÁTÉ EVANGÉLIUMÁ-val tudnék példálózni: végül azt sem a bibliai helyszíneken forgatták, de a lényeget mégis sikerült érzékletesen visszaadni. Vagyis Stevens modernizációs elképzelése a tipikusan amerikai természeti környezettel akár jól is elsülhetett volna. Hát neki ezek szerint nem jött össze...

„Mit keresne egy néger Jeruzsálemben Kr. u 33-ban? De mintha még egy kínai nőt is láttam volna, de erre már nem mernék megesküdni.”

A néger valószínűleg úgy került oda, mint Morgan Freeman a ROBIN HOOD-ba: volt a stúdiónak egy néger színésze, akinek mindenáron szerepet kellett kreálni. :))

A kínai nő szerepeltetésével meg egyenesen a francia új hullám előtt tisztelegtek, melynek vezéralakja, Godard is csak Stevens után forgatott filmet A KÍNAI LÁNY címmel. :))

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.12.27. 11:55:52

@field 64: félreértés ne essék, nem várom el egyetlen bibliai, vagy akármilyen történelmi filmtől, hogy ugyanazon a helyen játszódjon, ahol valójában megtörtént. No de az azért eléggé kizökkenti a nézőt, ha jellegzetesen más típusú helyszíneken játszódik a film. Az Arábiai Lawrence sem lenne az igazi az Északi sarkon.
Pasolininél eszembe se jutna kifogásolni a helyszínt, mert nem jellegzetesen olasz helyszíneket mutat, az akár simán lehetne a Szentföld is.

De ott legalább megmagyarázták, hogy mór az illető, Cirenei Simonról nincsenek hasonló információim.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.12.27. 14:37:48

@field 64: ha itt tartunk nekem is ez jutott eszembe, a Robin Hoodban - bármennyire is jó a szerepe - tényleg kurvára kilóg Freeman, mert akkoriban nemhogy Anglia, de egész Európa nem látott még néger embert

hogy kínai nő mit kereshetett ott azt nem tom, de négerek szaladgáltak a szentföldön, persze nem tom a filmben milyen minőségben szerepeltették, mert nem hírolvasók meg trubadúr harcosok voltak...

2014.12.27. 22:23:34

@Santino89:

Ha az Arábiai Lawrence-t nem is, de Jézus történetét jómagam akár az Északi-sarkon is el tudom képzelni. :))

Természetesen nem vitatkozni akarok a véleményeddel, hiszen megvan az az előnyöd, hogy Te láttad a filmet, én még nem. Azt is elhiszem Neked, hogy nem sült ki semmi jó a tipikusan amerikai helyszínekből.

Jómagam csupán azt mondom, hogy a koncepciót – a végeredménytől függetlenül – nem tartom teljesen elvetélt ötletnek. A kereszténység végtére is világvallás, a legkülönbözőbb emberek érzik magukénak a keresztény elveket, és hogy ez a történet adott esetben egy számukra ismerős miliőben jelenik meg, az szerintem erősítheti ezt a bensőséges érzést, amennyiben az alkotók a lényegre koncentrálnak.

Remek kritikádból nekem az jött le, hogy Stevens akkor ment tévútra, amikor túl nagy hangsúlyt adott a természeti környezetnek, és kevesebbet az arcoknak. Nem jártam a Szentföldön, nem tudom, Pasolini filmjének helyszíne mennyire emlékeztetnének arra, de számomra például a materai barlanglakások kifejezetten Olaszországhoz kötődő helyszín. De mint ebben korábban megegyeztünk, Pasolininél valóban az arcok dominálnak, a helyszínek csak a történetet keretét adják, így a néző annak ellenére mélyen át tudja érezni az evangélium mondanivalóját, hogy például a kísérőzene is kifejezetten eklektikus, néhol szinte profán.

@scal:

Egyetértek Scallal. :))

Freeman jól hozta a figurát, de szerintem ennek ellenére észrevehetően beleerőltették ezt a karaktert a sztoriba. Mert hát ugye Freeman akkoriban tört be a filmgyártásba, és elkezdték futtatni őt. De ami azt illeti, számomra maga Robin Hood volt az igazi mellényúlás. Szerencsétlen Kevin Costner úgy néz ki abban a filmben, hogy én még egy számháborúba se merném jó szívvel benevezni, nemhogy keresztes háborúba küldeni. :))

Talán valahol itt a Filmbookon már említettem, hogy az ugyanakkor bemutatott konkurens Robin Hood-film nekem jobban bejött, bár az sem volt elég átütő. De legalább jobban emlékeztetett arra, amit gyerekkoromban a Robin Hood-sztori jelentett számomra.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.12.27. 22:57:46

@field 64: "a materai barlanglakások kifejezetten Olaszországhoz kötődő helyszín" műveletlenségem határtalan, azóta megnéztem még egyszer ezt a filmet, de nekem nem tűnt fel. viszont ha kiböki a szememet a westernkörnyezet, meg Arizona hófödte hegycsúcsai, azt még az én szerény intellektusumat is zavarja, hogy na ez tuti nem a Szentföld :))
A kísérőzene meg lehet, hogy eklektikus, de emellett katartikus is :)

Közben úgy érzem tarthatatlan, hogy coming outoljak egyet, ha már ennyire szóba került: gyerekkorom egyik legkedvencebb kalandfilmje volt a Costneres Robin Hood :) Tán nem akkora kedvenc, mint Neked A három testőr, de rengetegszer láttam, igaz, hogy nagyon régen volt már :)

2014.12.27. 23:22:47

@Santino89:

A Te álláspontodnak is van létjogosultsága, ezt egy percig sem vitatom. De tudod, olyan ez számomra, mint amikor például modernizálják a Shakespeare-darabokat. Van, amikor szerintem jól sül el a dolog (pl. TITUS), van, amikor nem annyira. Esetünkben Pasolininek bejött a dolog a helyszíncserével, Stevensnek nem.

Tehát ami engem illet, a bibliai történet esetében nem ragaszkodom se magához a Szentföldhöz, se ahhoz, hogy a forgatási helyszín olyan legyen, mintha a Szentföld lenne. Nem mondom, az talán már engem is zavarna, ha mondjuk Jézus cowboykalapban és westerncsizmában jelenne meg, és nem keresztre feszítenék, hanem pisztolypárbajban végeznének vele stb., stb. Ha megnézem a filmet, okosabb leszek, de jelenleg arra tippelek, hogy valószínűleg a közelik hiánya miatt kap túl nagy hangsúlyt a tipikus amerikai környezet.

P. S.: Oké, én is coming outolok. Nekem is egy Robin Hood-film volt gyerekkorom egyik kedvence, méghozzá az olasz A TÜZES ÍJÁSZ, a címszerepben Giuliano Gemmával. (Egyik régi projektem, hogy gyerek- és kamaszkorom kultszínészeiről is írok egy listaszerűséget.) Valószínűleg tudat alatt a gyerekkori élményt kerestem a Reynolds-féle filmben, de Costner egy cseppet sem emlékeztetett Gemmára. :))

Gyerekkoromban egyébként diafilmen is sokszor láttam a Robin Hood-sztorit, szóval bennem úgy él, hogy a főhős egy húszas évei elején járó vagány fickó lehet, Costner meg hiába öltözött be, számomra egy unalmas és túlkoros zsúrpubi benyomását keltette.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.12.27. 23:58:36

mag a Costneres Robin Hood nekem nagyon bejött - kevés Costnernél alkalmasabb csávó lett volna akkoriban erre a szerepre - csak a kötelező feka nem kellett volna bele :D
süti beállítások módosítása