Most ömlengjek megint egy egész bekezdést arról mennyire szarban van a magyar film? Nem fogok. Ha valamit párhuzamba lehet állítani az országban: szar film = szar foci. És lehet egyszer egyszer odatesszük magunkat. Megverjük a Grashoppert, csinálunk egy Taxidermiát, de ezek az ordító kivételek, amik erősítik a szabályt. A legtöbb film amit magyarok csinálnak, mocsok szar. Nem hogy mozit vagy pénzt érdemelne. Hülye történet, hülye dramaturgia, nevetséges kameramozgás, beállítások, nulla utómunka, tévéfilmes feeling, ha meg sponzorok is vannak, nálunk nem az MPAA-t meg a Dolbyt teszik ki, hanem a Parmalattól kezdve az Ambipurig mindet, ami akár csak egy fillért is adott a közös kasszába. Szóval amikor mindenki fel akarta vágni az ereit, hogy állambácsi elzárta a perselyt, én tökre örültem neki, ezentúl nem lesz olyan sok szar magyar film. Mert ilyenekre nem kell pénzt herdálni. Nem, nem kell. Presztízsből sem. Folytatni lehetne szar magyar sorozatokkal, meg oktató filmekkel, egy idő után csak maradna valami érték. És tényleg azt hittem elindul a fejlődés. A Nejem, Nőm, Csajom már csak simán rossz volt, de nem gázosan rossz, ahol bújni kell, hiszen magyar vagy, és ezt egy honfitársad komolyan gondolta. Jó, nem húzom tovább, mert így is három hónapot adtam neki. Nézzük ezt a nagy füzetet.

Borzalmas, vontatott, unalmas, undorító, és leginkább szaaaaaar. Köszöntem, mindjárt be is teszem az előzetesét. Micsoda? Hogy nem úszom meg ennyivel? Ettől tartottam...

Nem is tudom hol kezdjem. Kétségbe vagyok esve? Hogy ez a film nyerte Kalovy Varyban a nagydíjat? Hogy ezt akartuk indítani anno az Oscarért - még csak be se kerültünk a legjobb öt közé. Hogy egy milliárd - igen jól olvastad, az kilenc nulla - forintot költöttünk rá? Tehát... ugyanannyit költünk filmekre, csak kevesebb készül. Kevesebb szar. Ha így állunk hozzá, valahol ez is haladás. De ne így álljunk már hozzá! Inkább úgy, hogy ezt a filmet tíz millióból is ki lehetett volna hozni. De ha nagyon kegyes vagyok legyen száz.

Egy milliárdnál ne arról szóljon már a történet, hogy tízpercenként ismétlődő vágóképeket, meg montázsokat bámulunk. Hogy minimalista klimpírozás kíséri a nem éppen változatos tájat, hiszen egész végig egy tanyát nézünk, ahol van három csirke meg két disznó. Ahol a bevonuló szovjet hadsereget még mindig egy kiszuperált T-34-es meg két tucat statiszta alkotja. Senki nincs ilyenkor, aki beüvöltené, hogy: Gyerekek, ez gáááááááááááááz! És nem akarom védeni a Honfoglalást, de ott nem volt pénz, itt meg igen. Eltelt tíz év, és ugyanaz a szar.

Mi ez a hülye alapkoncepció, hogy a háborúban az ikrek feltűnőek? Magyarázzák már el. Állítólag a könyv jobb (halkan füledbe súgom: szerintem nem). Vagy, hogy anyjuk, apjuk így elhidegül egy év alatt. Hajaj, az sok idő, annyi idő alatt világok dőlnek össze. Gyerekek megutálják az apjukat, mert ő sajnos frontérzékeny lett. Légnyomást kapott a Don kanyarban. Anyuka meg hűtlen lett, megesett, hogy úgy esett, egy bomba épp ráesett. A két főszereplőnk katasztrófa, mindent monoton hangon darálnak el, semmiféle érzést nem lehet arcukról leolvasni, hozzájuk képest a Spáh ikrek csodagyerekek voltak. És ezeket hasonlítják a nem is olyan rég elhunyt Bendegúzhoz?! Csak néznek ki a fejükből, kitalálják hogy szenvtelenné válnak, de olyan szinten, hogy halálba küldik saját apjukat. Hogy aztán egyikük itthon maradjon.

A mellékszereplők valamicskét segítenek átvészelni ezt a majd' két órát. A film egyértelműen legszimpatikusabb karaktere Molnár Piroska, aki egyben a film legnagyobb sablonja is, de ő legalább működik. Bár most azért hagy ne dicsérjem a sminkest, hogy egy öregasszonyból, egy másik öregasszonyt varázsolt. Tóth Orsi se rossz, bár a helyében megtanultam volna, hogy ha még nyúlszájjal is születünk azért mégse integessünk már a bevonuló oroszoknak nagy örömünkben, mert a nagy felszabadítás közben lehet elvittek néhány karórát, kacsintós pénztárcát, de cserébe itt hagyták az írmagjukat.

Kedvencem Kiss Diána magánszáma volt. Maga a megtestesült gonosz. Először első szexuális élményükhöz juttatja a fiúkat, miközben a lábujjukkal kielégít a fürdőkádban, majd zsíroskenyér segítségével incselkedik a lágerekbe vonuló zsidókkal. Ezért természetesen lakolnia kell, úgyhogy az ikrek gyorsan el is teszik láb alól. Hiszen a bodobácsok gombostűre helyezése már nagyon snassz.

Összességében úgy vagyok vele. Pihentetni kellene a II. Világháborút, mert már unom. Tudom ez a kimeríthetetlen lehetőségek végtelen tárháza. És mindenkinek nyilván van egy története ezzel kapcsolatban - aki még mindig él -, de nem kívánkozott ez az élethelyzet filmre. Semmi újat nem tudtunk meg belőle, minthogy a világháború bizony szopás. Főleg, ha egy pedofil-meleg-náci tiszt vendégeskedik a nagyinál. És akkor a rendezője még bosszankodott, hogy nem ő vehette át a díjat Oliver Stone kezéből. Szerintem vár még pár évet, és simán hálás lesz a sorsnak.

Amennyiben tetszett a kritika, akkor azért, ha pedig nem, akkor meg azért oszd meg a Facebook oldaladon!