Kezdem a jóval. Ez a film az idióta külföldi trend majmolás - ami tetten érthető a plakáttól kezdve sok mindenen át - ellenére már majdnem nézhető magyar produktum. Kifejezetten jót tett a gyeplőszorítás a magyar filmnek, mert sok szar helyett, kevés szar készül, és még annak a szarnak is van tartása. Úgyis fogalmazhatnék, ez kellene hogy a szint legyen, ha totálisan elcsesznek egy magyar filmet. Vagy: bárcsak ilyen lenne minden rossz magyar film. Vagyis a Nejem, nőm, csajom-ban attól függetlenül, hogy egy bűn rossz film, ott volt a lehetőség. Ami legalább akkora dicséret, mint amikor a gyerek orra bukik az első tétován megtett lépés után.

Félreértés ne essék, ez egy kritikán aluli magyar film már megint, de itt legalább látszik a próbálkozás. A filmet az a Szajki Péter rendezte, akit pajzsra emeltek az Intim fejlövésért. Most egy sokkal könnyedebb, közönségbarátibb alkotással jelentkezett. A színészek is rendben vannak, Rudolf Péter - Schell Judit hozzák a tőlük elvárható színvonalat, Stohl András ekkor még épp kereste az utat a trauma után, Tompos Kátya bája pedig, idióta szerepe ellenére is átütött a vásznon, még akár az egyik legjobb feltörekvő tehetség is lehet, ha kicsit jobban válogat szerepeket - már amennyire nálunk lehet válogatni a kendermagban. A citromdíj Lovas Rozinak jár, akinek ennivalón hülyének kellene lenni, de sajnos helyenként rémesen mesterkélt, meg túljátszott. De nem ő a hibás.

A forgatókönyv. A forgatókönyv, amit ketten tákoltak össze, a rendező úr, meg a neje, Vörös Adél, aki a VOX munkatársa is volt egy ideig és helyenként egész jó filmkritikákat írt. Na most ha írás közben Szajki dominált legközelebb Adél tegye, ha fordítva, akkor viszont Adél hagyja Szajkit érvényesülni. Ez a forgatókönyv botrány. Botrány, hogy úgy írnak valamiről, hogy ha két kört mennének este Budapesten máris lenne némi tapasztalatuk a dolgokról, botrány, hogy sikerült tocsogni a klisékben, a legsótlanabb, legkategorikusabb sarkalatos szélsőségekbe belemenni. A rosszul megírt fordulatokról, és röhejes párbeszédekről nem is beszélve, de azt ha az ember nem növi ki egy idő után, nincs mit tenni sajnos.

A történet négy pár körül zajlik - jé, mint a Nem kellesz eléggé esetében -, adva vagyon egy műsorvezetőnő, akit egy gazdag vállalkozó sehogy sem akar a hálószobájába invitálni, egy orvos család, ahol az apukának egy idő után furcsa lesz, hogy kisfia nem igazán hasonlít rá semmiben, egy párocska, akik úgy gondolják jó buli kipróbálni a szvingerezést mielőtt végleg egymásnak fogadnak hűséget, és egy katolikus házaspár, ahol valami lappang a mélyben, és ez lassan férj és feleség közé áll.

Négy egészen érdekes sztori, érdekesen elmesélve, ugrálva az időben, meg dramaturgiailag elég jól megoldva, hogy az érdeklődést mindvégig fenntartsa. Akkor mi a baj? Mint írtam a sztereotípiákban való tocsogás. Például a párok kreálása eleve szörnyű. Műsorvezetőnő - vállalkozó; orvos család, újgazdag párocska, mind már megint az egekben társadalmilag, Magyarországon nem ismerik a melósokat, legalábbis a filmesek. A legalja a katolikus tanító házaspár, de hát még ők is értelmiségiek. Aztán... Másnak nem idegesítő, hogy minden filmes otthon, valójába lakás, ami kong az ürességtől, és ezt még hangtechnikai szempontból sem tudják kiküszöbölni? Vagyis nem azt érezni rajta, hogy ez a szereplők életének része, csupán ez is egy díszlet, amiben járkálnak a felvételek alatt.

Vagy. Tényleg így kell tipizálni a melegeket? Érzékeny a bőrük, alkotói tevékenységet folytatnak, és összességében semmi rossz tulajdonságuk nincs. A szvingerezés nagyon dívik manapság, főleg a fővárosban, ahol jódolgukban nem tudnak már mihez kezdeni a gazdagok, de most komolyan miért hiszik azt az írók, hogy ez úgy működik, mintha Zed meg a Béna elszabadult volna a Ponyvaregényből? Mindeközben a katolikus házaspár kimérten vacsorázik, társalog egymással - és Tompos Kátya! -, keresztek a falon, meg szent képek, szorosan begombolt ruha, és fonott kalács haj. 2012 van basszátok meg! A katolikusok nem űrlények, ilyen ma már falun sincs, nem hogy a belvárosban. És akkor a fő problémát az okozza, hogy katolikus férjuram nem tudja magát kifejezni, katolikus menyecském - TOMPOS KÁTYA bazzeg - meg nem képes letérdelni elébe néhanapján? Honnan szedték ezeket a nevetséges ötleteket?

Az újgazdag párocska kalandja is egész máshová fut ki mint kellett volna, elvégre ez egy vígjáték akart lenni, nem dráma. Pedig bizalmat szavazván még a pofátlanul beépített sörreklámot is megbocsátottam az elején. Talán a legjobb beszélgetések még az orvos család, meg Schell és Rudolf között zajlanak, bár ez utóbbi történet a leggázabb az egész közül, amolyan én kérek elnézést, hogy ez a baromság az alkotók eszébe jutott fajta. Akartak bele csempészni egy kis morális mondanivalót is - jobb lett volna ha most csak a vígjátékra koncentrálnak -, és a politikai korrektség jegyében még egy leszbikus párt is sikerült a végére találni. Pedig teljesen fölösleges volt az már. Nem É-LET-SZA-GÚ! Nemi életszagú.

Amennyiben tetszett a kritika, akkor azért, ha pedig nem, akkor meg azért oszd meg a Facebook oldaladon!

UI1: A vetítést ráadásul volt szerencsém az alkotókkal együtt végigizgulni, akik szemmel láthatólag nagyon élvezték a közös marhulást, de mindezek dacára maradok a bevezetőben leírtaknál, ez legyen a ROSSZ film aposztrofálása az értelmező kézi szótárban.

UI2: És azt mondtam már, hogy ez a gyönyörű Tompos Kátya is ott volt, és a leghülyébb szerepet osztották rá...? Igen mondtad már.