A film megtekintése után igazából csak egyetlen dolgot kérdeznék meg a rendezőtől, Deák Kristóftól. Látott már életében magyar nyugdíjast?
Ilyenkor érik igazán be, hogy rendszerint nem indulatból írok kritikákat, hanem hagyok időt az ülepedésre. Ha ugyanis a film megtekintése után rögtön nekiugrottan volna, sokkal pozitívabb lett volna a végeredmény. Közel egy hét elteltével azonban már látom a film hibáit, sőt, ha nagyon gonosz akarnék lenne, úgy is fogalmazhatnék, szinte csak azt látom. De szerencsére nem ennyire rossz a helyzet, Az unoka egy figyelemre méltó film, ami egy fontos problémára hívja fel a figyelmet. Inkább az a kérdés, most Deák hatásvadászatból vagy nemtörődömségből csinált belőle egy akció-thrillert, hogy a végére teljesen szétbarmolja a bitang erősen indító szociodrámát.
Gyorsan le is szögeznék egy dolgot. Azok az emberek, akik elszedik a nehezen összekuporgatott fillérjeiket a magányos, és tehetetlen, és tegyük hozzá hiszékeny nyugdíjasoktól, akik ledolgoztak egy életet, és többnyire csak azt szeretnék, hogy mindenki hagyja őket békén, a legalávalóbb, aljas, gerinctelen rohadékok, akik miatt már holnap megérné visszaállítani a halálbüntetést. Erről nem is nyitok viták, az ilyenek nálam egy szinten vannak a gyerekgyilkosokkal, pedofilokkal, és a többi ganéládával, akiket most is valamiért etet az állam, lélegeznek, folyik a vérük - sajnos csak a testükön belül - és később meg igyekeznek őket visszaintegrálni a társadalomba. Tele van velük a villamos. Az pedig, hogy ez a bizonyos unokázás nem csak az ember hiszékenységére alapoz, de arra is, hogy a jól átadott érzelmi sokk közben rendszerint az utolsó dolog amire egy ember képes, hogy hidegfejjel, józanul gondolkodjon különösen gusztustalanná teszi az egész átverősdit.
Hasonló amikor küldenek neked fotót, hogy kattints rá és máris települ a keylogger a háttérben, a tinderen elszaporodott ázsiai kislányok, akik rögtön szerelmet vallanak, csak cserébe gyere át WhatsAppra, az OTP és egyéb bankok felszólításai, hogy csomagod jött és bankszámlaszámot kellene megadj az igazoláshoz, és még sorolhatnám. Ezekhez képest a hirtelen elhalálozott ugandai király és tetemes vagyona, amit persze rád hagy, vagy az ezer forintért nyert iPhone 15 Pro Max már nem is tűnik annyira szofisztikáltnak. De mindnél egy a lényeg, bárki bármit állít a világban, és ha az nem a családod - néhol sajnos ez sem kizáró ok -, az bizony a pénzedet akarja. Aloe Vera, Forever Living, mindenféle pilótajáték, lehet, hogy nem mondják elsőre, de bizony a pénzedet akarják. Valahol már írtam eleve gyanús az is, ha túlságosan jól öltözött valaki az érettségije után, politikus, ügyvéd, vagy csaló. Tök mindegy milyen jól hangzik, egy a lényeg: HAZUDIK. Teendő, elküldeni a retkes kurva anyjába, telefont meg rácsapni. Ez egy ilyen világ, itt már nem ember embernek farkasa, hanem a patkánya.
Mindezek miatt annyira felháborító az első negyedóra, - mert természetesen abból nem lenne film, ha Papi is gondolkozna, és nem vernék át -, hogy az ott egy tökéletes tizenöt perc. Ehhez persze kellett a fantasztikus Jordán Tamás, aki valami elképesztően adja át mit érezhet akkor egy öregember, amikor először elhitetik vele, hogy legkedvesebb unokája élethalál között lebeg, aztán meg mindent tűvé tesz, hogy az összes pénzét előszedje a mézescsuporból, majd csapja még hozzá a Doxáját is, csak az íze kedvéért. Azután a megkönnyebbülés, hogy minden rendben lesz, majd a felismerés, hogy becsapták, és kiforgatták a teljes vagyonából. Fantasztikus színészi játék, Jordánnak az arcán tucatnyi különféle érzelemmel. Ekkor még úgy voltam vele Deák a véres valóságot akarta filmre vinni, annyira hiteles az egész. Szabályosan rosszul voltam attól, amit láttam, jó értelemben. Majd jön az első intő jel, NYOLCMILLIÓT kérnek telefonon az öregtől. Melyik az a csirkefarhátért sorban álló nyugger, akinek ennyije lenne otthon? Megjegyzem sokaknak még annyi sincs, amit végül az öreg összeszed, mert különben nem okozott volna problémát a három hónapos karantén.
Ezután megismerjük a film igazi főhősét, aki nagyjából akkor lép be a képbe, amikor a főcím is, uszkve húsz perc után, magát az unokát, Rudit. Azt hittem Jordán fogja végigjárni a film Kálváriáját, de őt villámgyorsan egy kórházba űzik, ahol már csak egy nagymonológra lesz lehetősége. Igazán kár érte. Annál is inkább mert Blahó Gergely hát nem valami hiteles ebben a szerepben. Bár ez nem biztos, hogy a színész hibája. Egészen pontosan, a mindenki által szarba se vett, létezéséért is elnézést kérő call-centeres informatikust el lehet neki hinni, de a karaktere azt kívánja meg tőle, hogy két percenként, mint egy skizofrén átmenjen egy mániákus, vérprofi hazudozóba, aki egyre mélyebbre merül az éjszakai alvilágba, ahol orgazdák, tolvajok, verőemberek, rablók és szélhámosok lesnek rá. Megfigyel, másokat követ, Tom Cruiset lealázó gyakorlattal töri fel a cége számítógépeit, autósüldözésben vesz részt, verekedik, zsarol, és közben nagyon, de nagyon keménynek mutatja magát. Egyszóval szende Rudiból dörzsölt Rudiba kell kapcsolnia, és az azért nagyon nem így működik.
De még ezután is reménykedtem benne, hogy a film a valóság talaján maradva fogja bemutatni mit tehet a csalók ellen az ilyen hétköznapi ember, aki nem szuperhős, és akit a rendőrség biztosít arról, hogy nyugodjon meg, semmit nem fognak csinálni, mert az ilyen esetek 99%-a lenyomozhatatlan. Amikor Rudi elmegy egy önsegítő körbe, még mindig azt gondoltam a film ezt az utat követi, de ahogy hősünk megszerzi a háziúrtól az áhított kamerafelvételt, ott kibillent az egész, és ez a történet előrehaladtával egyre csak fokozódott. Miután pedig beveszik a belső körbe az öregek, ott már abszolút a fantasztikum birodalmában járunk. A légpuskával lövöldöző, füvező nyuggerklub az USA-ban még talán hihető is lenne, de nálunk teljes képtelenség. Ennek a résznek a legnagyobb érdeme, hogy nagyon sok neves színészünket összehozta egy jutalomjátékra. Megjelenik többek között Tordai Teri, Hámori Ildikó, Voight Ági, Mikó István, Papp János, valamint az elképesztő fizikummal, és energiával rendelkező Baranyai László, aki a Família Kft.-ből lehet sokaknak ismerős.
Időközben elindít egy másik szálat is a film Döbrösi Laurával, aki ugyanabban a call-centerben dolgozik, ahol Rudi, de ezzel sem kezd semmit. Ha valaki nem tudná, egy call-center nagyjából ugyanazt csinálja, mint ezek a nyomorék unokázós szarházik, csak éppen legálisan. Egész nap otthon ülő öregeket zaklatnak, akik nem szeretnék megvenni, amit kínálnak, de ezek csak dumálnak, hogy rájuk sózzanak minden szart, lyukat beszélnek a hasukba, míg végül kiforgatják őket az összes vagyonukból. Legszebb az egészben, hogy ehhez jó pénzért a telefontársaságok asszisztálnak, hiába titkosítod le a telefonodat, azt is eladják, ha más nem a kormánynak, azok is ömlesztve hívogatnak kampány időszakban. Hányinger! Na most Döbrösi egész jól alakítja a mindenkin átgázoló, mások életével nem törődő, csak a pénzre utazó, kiüresedett nagyvárosi nagyonjónőt, kérdés, hogy szüneteiben miért is beszélgetne pont egy Rudival? Nem az ő szintje. Döbrösi látszólag fontos szerepe a film végére teljesen elsikkad, paradigmaváltása pedig hiteltelen, mert nincs kellőképpen felvezetve.
A film felénél Rudi eljut a tettes édesanyjához. Ekkor azt hittem, majd azzal fogják visszaszerezni a pénzt, hogy hasonló módon jól átverik Pogány Juditot, hiszen ott a call-center, és bár ez a befejezés A nagy balhét koppintotta volna, kellőképpen magyarosra lehetett volna igazítani. De miután kiderül, hogy az anyuka valójában nem irányítja fiát, sőt mit sem tud annak üzelmeiről, és őt is hülyének nézi, kezdetben fellélegeznem, legalább kikerüli a film ezt a könnyen kiszámítható végkifejletet. Viszont miután elértünk a fináléba, már sírva könyörögtem volna, hogy bár az én verzióm lett volna a befutó. Az is koppintás lett volna, de így is az, - Gyilkosság az Orient Expresszen -tetejébe még annyira túltolt, hogy szinte teljesen gallyra vágja az előtte lévő másfél órát. Erre egy kicsit Jordán említett órás monológja is rásegít, amivel Deák még egyfajta fölösleges moralizálást is belevitt filmjébe, miszerint senki nem bűntelen, és a postás mindig kétszer csenget!
Mindezt a sok sirámot leszámítva, és ha félretesszük, hogy ezekkel a hollywoodi megoldásokkal a film sikeresen kicsorbította a történet véres valóságát, Deák filmje még egy nagyon jó és izgalmas film. Itt már egyáltalán nem olyan kérdések merülnek fel, hogy rosszak lennének a színészek, hogy lett fényelve, milyenek a dialógusok, milyen a vágás, milyen a rendezés? Itt egész egyszerűen annyi hiba történt, hogy a direktor úr nem mert belemenni bizonyos kérdésekbe, csak mintegy mutatóba felvonultatta, de azután ellenálhatatlan vágyat érzett a hollywoodi Csinn-Bumm cirkusz iránt. Ennek a problémának a bemutatása, nem ennyit érdemelt volna, de ha csak annyit elér a film, hogy hasonló helyzetben két nyugdíjas észbe kap, már volt értelme elkészíteni.
Ha tetszett a kritika, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!
Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4
