A Lepattanó egy idén debütált magyar vígjáték Scherer Péter főszereplésével, Vékes Csaba (Szia, életem!) rendezésében, Patrick Duffy alias Bobby Ewing vendégszerepeltetésével.

A történet alapszituációja szerint egy gombfocicsapat, a Remeteházi Szektorlabda Klub, anyagi gondokkal küzd, nem futja nekik terembérletre sem, ahol gyakorolni tudnának, pontosabban a film elején kiteszik őket az addigi helyükről az elmaradt fizetések miatt, s ráadásul hiába nyerték meg az országos bajnokságot, hivatalos székhely nélkül diszkvalifikálódnak a versenyből, pedig az álmuk a varsói Európa-bajnokság, amely csak egy kéznyújtásnyira és pár százezer forintra volt tőlük. Egy magyar gyökerekkel rendelkező, idős amerikai milliomos, aki fiatalkorában a remeteházi focicsapat tagja volt, úgy dönt megtámogatja egykori ligáját némi suskával. Csakhogy a focicsapat (RSK) és a gombfocicsapat (RSZK) hivatalos rövidítése egyetlen betűvel tér el egymástól, s így olajmágnásunk az utóbbinak utalja tévedésből a 100 millió forint értékű támogatást.

A vígjátékok egyik legegyszerűbb, de működő felvetése: a tévedés/félreértés, és az ebből adódó kínos és/vagy nevettető szituációk sora adott. A film jól építkezik, pont ezt az érzést ragadja meg a nézőben a történet. Átérezzük a kisemberek drámáját, amikor veszni látszik az, ami lelkesíti őket, ami értelmet ad a mindennapjaiknak, amiért élni érdemes, és innentől fogva elkezd érdekelni a kis csapat sorsa: elérik, hogy drukkoljunk értük. A főszereplő Kálmán (Scherer Péter) egy igazi megszállott, az ő szenvedélye és elkötelezettsége adja a történet mozgatórugóját. Szilárdot (Katona László) és Attilát (Fekete Zsolt) korábbi függőségeiktől mentette meg azzal, hogy csapattá formálta őket. Míg a negyedik tag, Erika (Waskovics Andrea), aki a szülei (Györgyi Anna, Gáspár Sándor) elnyomása alatt, valószínűleg a stressz miatt dadogóssá vált, a gombfociban – életében talán először – sikeres.

Vagyis Kálmán, nem csak imádja ezt a játékot, célt és reményt ad másoknak is. A filmnek még kulcsfigurája Oszi (Derzsi Dezső), Kálmán fia, aki egy lakásban él apjával, rájön a téves utalás okára, de úgy dönt, nem állítja le a folyamatot, és erre nyomós oka van: az apja állapota. Úgy érzi, még ha ennek következménye is lesz, apjának ez élete legnagyobb és legfontosabb sikerét jelentené. A filmben van egy vígjátéknak megfelelő kicsit ijesztő, kicsit groteszk konkurencia, a húsüzemi gombfocicsapat vezetője, Csiger (Rába Roland), aki nem riad vissza némi fenyegetéstől és zsarolástól sem a siker érdekében. A történet koronája pedig az, hogy az amerikai milliomos (Patrick Duffy) úgy dönt, meglátogatja kis focicsapatát, hogy lássa, hogyan sikerült elkölteniük a pénzét.

Valahogy végig olyan érzésem volt, mintha egy Latabárt és más nevettetőket idéző negyvenes évekbeli félreértős vígjátékszituációt a nyolcvanas évek díszleteivel betettek volna a kétezerhúszas évekbe. A karakterek, helyzetek és a poénok nem finomkodnak, ez meg a kilencvenes évek stílusát idézi. Emiatt az egésznek van egy időtlensége, ha sci-fi lenne, azt mondanám, hogy egy párhuzamos idősíkban játszódik. Vékes rendezésének erőssége, hogy remekül lavíroz a vígjáték, a dráma, a romantika és a szatíra között, hol innen, hol onnan csipegetve, de éppen annyira, hogy egyik se tengjen túl. Valószerűtlen szituációkat (például integető homár) hoz be úgy a filmbe, hogy nem válik zavaróvá, mert a film egészébe valahogy mégis illik ez a pillanat, nem zökkent ki, nem esik le a vászonról, inkább megnevettet vagy épp szívet melenget. Ennek oka talán az lehet, hogy a film igazi fókusza nem a gombfocin, hanem az emberi kapcsolatokon van.

Az külön rejtély, hogy Duffyt hogyan sikerült megnyerni egy magyar vígjáték szerepére, pláne, hogy a bemutatóra Magyarországra utazott, és a stábbal együtt személyesen népszerűsítette a filmet. Ahogyan Vékes mesélte a premieren, azért esett Duffyra a választásuk, mert belőle természességgel jön a gazdag amerikai életstílus, mindamellett, hogy egyébként életben is egy nagyon szimpatikus, kedves, de határozott, jól szituált úriember. Pontosan, mint a karakter, amit nyújt a filmben. Duffy úgy mesélte, hogy elolvasta a forgatókönyvet, amit eljuttattak hozzá, tetszett neki a történet, és még soha nem volt Magyarországon, ez is motiválta, hogy elfogadja a felkérést.

A filmből még kiemelném a nyúlfarknyi szerepében is emlékezetes lakbért követelő Mucsi Zoltánt, valamint a már említett Waskovics-ot, akinek szerepét, ha önmagában kiemelnénk a környezetből, tulajdonképpen egy nagyon erős drámai szereplőt kapnánk, egy elnyomott, szeretetéhes, önértékelési zavarokkal küzdő, beszédhibás lány bőrében, akinek talán a legnagyobb karakteríve van az egész filmben. Összegezve: a film szórakoztató (én magam kétszer ültem be rá moziba), ha az ember elengedi az olyan elvárásokat, hogy ez az egész történet a valóságban játszódik-e, vagy melyik évben, és csupán hagyja, hogy megnevetessék vagy meghassák.

A cikket beküldte - Kasza Magdolna

Lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren: Follow @Filmbook4

Hallgass minket YouTubeon: www.youtube.com/@filmbook_podcast

vagy Spotifyon: https://open.spotify.com/show/5YBaIxW97mIJ1Er7UQitHL

kontakt: filmbook.blog@gmail.com