Szóval, az van, hogy akármennyire is próbálom újragondolni a dolgokat, egyre inkább oda lyukadok ki, hogy ez a Viharsziget egy meglehetősen csapongó alkotásra sikeredett, amire sajnos egy héttel később egyre kevesebb lelkesedéssel gondolok vissza.

Esküszöm petíciót fogok benyújtani, hogy a magyar nemzeti filmalap kötelezze a magyar filmeseket, hogy ezentúl afféle running gegként minden egyes magyar alkotásban a szereplőknek legalább egyszer pálinkát kell inniuk. Ha az amerikaiaknak ott a Wilhelm Scream, nekünk jó lesz a Pálinka. A Kálmán napban is tök jól működött nem igaz? És ebben a filmben is neki köszönhető a poénok 95%-a. Akkor ezt meg is beszéltük ugye?

Javában pörög a mozikban Timur Bekmambetov legújabb filmje, a Mercy, magyarul Mesterséges kegyelem. Ennek kapcsán előbányásztam egy régebbi írásomat a rendező legjobb filmjéről, személyes kedvencemről a hihetetlenül csodálatos, vizuális orgia Wantedről. Ami az elmúlt tizennyolc évet tekintve immáron kimondható, hogy a legjobb filmje is volt egyben, amit egész egyszerűen képtelen megugrani, és soha nem is fog megugorni. A kritikát pár apróbb változtatással - akkori aktuális hivatkozások törlése - most úgy teszem közzé, ahogy annak idején megjelent.

A sajtóvetítés olyan mint egy doboz bonbon, sose tudhatod mire ülsz be. Azt hittem egy minimalista drámát látok a kutyaszeretetről, feliratosan, svéd nyelven - hát, hogy máshogy? - erre kiderül, hogy egy egzisztencialista, pszichológiai horror, nem spórolva a jump scareekkel egy kutya szemszögéből. Így kell kezdeni a napot. Ahogy mondani szoktam volt, az ilyen filmek fejlesztik a kritikusi jellemet. 

Nos így sikkadnak el a jó filmek. Elég egy Mátrix, és akkor tizenkét évet kell várni mire ráakad az ember az ilyen csodákra. Érdekes év volt 1999, mert szinte csupa jó film készült - mintha tényleg azt gondolták volna itt a világvége, és mutassuk meg mit tudunk. Három alternatív valóságban játszódó film is készült, amelyek azért merőben más megvilágításban közeledtek ahhoz a témához, amit a Dark City ekkor már egy teljes éve sokkal jobban felfestett. De mindezek ellenére a 13. emelet egy igen klassz kis film, amely garantáltan senkinek sem fog csalódást okozni.

Jelentem a Szemfényvesztők harmadik része kiköszörülte a csúnya csorbát, amit a borzalmasan lapos második résszel ejtett a hírnevén, ezzel belépett a V nyakú trilógiák szűkös táborába, lásd még Indiana Jones, Austin Powers, Die Hard és társai. Mondanám, hogy itt álljanak is meg, de a verebek szerint már készül a negyedik rész.

Most megint kezdhetném a nyavalygásom, amit az Avatarral kapcsolatban levágtam, miszerint a filmek kezdik másolni a játékokat, nem pedig fordítva, de mégsem teszem. Aki nem hiszi, járjon utána inkább a Falloutról szóló ismertetőmben. Ugyanis az Éli Könyve olyan, mint egy küldetés a posztnukleáris kultuszjátékból. Akarom mondani, mint egy rosszabb küldetés.

Jaj, de cukimukik ezek a rohadt büdös egerek, ha karácsonyi filmbe tesszük őket. HÁT NEM!

Az Avatar harmadik része miatt elővettem az első rész kritikáját, amit még tizenhat éve írtam meg az azóta megboldogult Fatum Portalra. Most változatlanul teszem közzé, hogy lehessen érezni mennyire öregek is vagyunk.

Létezik egy sci-fi-s toposz, mégpedig; Te mit tennél, ha egy perc alatt elvégezhetnéd mindazt, amihez egyébként egy egész nap kell? Jó pár írás foglalkozik a kérdéssel, lehetséges-e avagy sem. Az biztos, hogy még a Kacsamesék egy része is feldolgozta a témát 25 percben. De persze semmiféle magyarázatot nem kaptunk akkor hogyan is teszi ezt lehetővé a stopperórás szerkezet. 2002-ben úgy gondolták az okosok, majd most élőszereplős filmet forgatnak a témából, ezúttal 90 percben.

- My Name is Fenimore Fillmore, and I only want to ask from you...

- Oh SHUT UP Fillmore!

November 15-én, amikor beléptem a Fészek Művészklub kapuján, azonnal éreztem, hogy ez a nap különleges lesz. Szervezőként persze három órával nyitás előtt már pakoltunk, termet rendeztünk be, technikai hátteret ellenőriztünk, árusokkal egyeztettünk és igyekeztünk mindent elrendezni mind a négy szinten, ahol a programok folytak. Hiszen a 45. HungaroCon nem egyszerű programsorozat: számomra és mindannyiunk számára a magyar sci-fi közösség igazi ünnepe – rajongók, alkotók, barátok és kíváncsi érdeklődők évenkénti találkozója. A HungaroCon előadásait idén négyen szerveztük: Vancsó Éva, Szélesi Sándor, Magyar Tibor és jómagam azaz Kasza Magdolna. A különböző blokkokat pedig három alappillérre építettük fel: irodalom (előadások, dedikálások), képzőművészet (kiállítások, képregény) és film (szinkrontalálkozó, vetítések).

A nagy sikerre való tekintettel, a tavalyi HungaroCon után idén is egy teljes termet szentelünk a fantasztikum jegyében készült egészestés és rövidfilmeknek. Ezúttal három hosszabb és tizenegy kisebb, azaz összesen tizennégy alkotást tekinthet meg a mozinéző közönség, melyek közül nyolc idegen nyelven, magyar felirattal, hat pedig magyar nyelven lesz látható november 15-én 11:00-től egészen 19:00-ig a Fészek Művészklubban. A vetítések között 16:00-tól 17:00-ig egy beszélgetésre is sor kerül a magyar alkotókkal. 

Fluxuskondenzátorokat feltölteni, időáramköröket beprogramozni és 88 mérföld per órás sebességgel irány a mozi, hogy le ne késs a Pannónia Movie Kft. legfrissebb filmes időutazásáról – mindezt eredeti szinkronnal és az itthon még nem látott legújabb 4K-s felújítással. Utakra nem, a már kapható mozijegyekre viszont szükség lesz!

Magyarország legnagyobb és legrégebbi tudományos-fantasztikus fesztiváljára ebben az évben november 15-én kerül sor a nagy múltú Fészek Művészklub falai között (1072 Budapest, Kertész utca 36.). A negyvenöt éves, HungaroCon elnevezésű rendezvény és a szervező Avana Egyesület célja a sci-fi irodalom, képzőművészet és filmek népszerűsítése, valamint a hazai rajongói közösség összekapcsolása az alkotókkal, művészekkel.