"Éljen Napóleon elvtárs!"

Egy tipikusan olyan rajzfilm, ami nem gyerekeknek való, persze van benne egy két tündibündi állat, de nem ők játsszák a főszerepet. Ráadásul túl sok az ellenszenves szereplő, és túl sok a haláleset, meg a szomorú, illetve félelmetes jelenet, ahhoz, hogy gyermekek nézzék meg. A legfőbb ok, amiért ez egy felnőtteknek szóló történet mégis inkább a mondanivalóban és a mögöttes tartalomban keresendő.

Nem nehéz megtalálni a párhuzamokat, az egész film tulajdonképpen az emberi viselkedésről, illetve a világ törvényszerűségéről szól, illetve egyértelmű utalásokat találhatunk a kommunizmusra, a diktatúrákra, és a személyi kultuszra is. Egy olyan világot láthatunk, melyben az okos és gátlástalan disznók dőzsölnek, visszaélnek a bárányok természetével, kizsákmányolják a munkaerőt, mindenből hasznot akarnak húzni, és erőszakkal tartják fent a hatalmat. Bár most, hogy így jobban belegondolok lehet nem is pusztán a kommunizmusról szól a film. És ez az amitől igazán szomorúvá válik ez a mese a happy end ellenére is.

Nem mellesleg pedig ez volt az első egész estés brit animációs film, és Sztálin pont a forgatás közben halt meg.

Mindent összevetve egy kiváló rajzfilmmel van dolgunk, amit bátran ajánlok kicsiknek és nagyoknak. Kicsiknek inkább mégse... Csak nagyoknak.