"Mosley? Magukat mind így hívják?"

Nem most láttam először ezt a filmet, de az égvilágon semmire sem emlékeztem belőle, úgyhogy úgy gondoltam, ideje felfrissíteni a memóriámat.

Sajnos azt kell, hogy mondjam, nem véletlen, hogy nem emlékeztem semmire sem. Az Éjszakai rohanás ugyanis egy teljességgel középszerű film lenne. Ami kicsit mégis fölemeli az Robert DeNiro, ahogy a kiégett exzsaru kliséjét alakítja, egyébként sokkal jobban, mint az átlag, dehát ez tőle az alap. Volt egy-két nem várt dráma jelenet, például amikor főhősünk újra látja a kislányát, vagy amikor a tehervonaton beszélgetnek. Pár jó poén is akadt, sőt nem nehéz észrevenni, hogy mennyire előremutat ez a film a '90-es évek tarantinós filmjeire. Továbbá nagy erénye a filmnek, hogy két órás hossza ellenére végig pörgős, és fordulatos marad, tulajdonképpen leköti az embert, annak ellenére, hogy se nem igazán vicces, se nem igazán izgalmas, vagy elég kemény, vagy elég látványos. Szóval 5-6 évente simán újranézhető film, mert egynek jó, meg úgyse fogsz rá emlékezni. És a szinkron valami zseniális, eszembe nem jutott volna Tordy Géza DeNiro-nak, pedig tökéletes.