"Ez jó sikoly. Ez ám a jó sikoly. Szép sikoly. Jó sikoly."

Brian DePalma a Halál a hídon esetében - az alaptörténetet tekintve - nem Hitchcock-hoz, hanem Antonioni Nagyításához nyúlt vissza. És itt rögtön tartozom egy vallomással: akármekkora filmtörténeti klasszikus is, én nem szeretem azt a filmet, rém unalmasnak találtam. Persze, az utolsó jelenet tényleg jó, meg egy ideig visszafogottan érdekes a korabeli London bemutatása is, de ez kevés.

Ne ijedjünk meg, DePalma nem az a fajta művészeskedő alkat. A Halál a hídon szépen lassan építkezik, nem találjuk hirtelen szembe magunkat gyilkosságokkal, hanem a történetet bontja ki a rendező. Persze, elsőrangúan teszi mindezt, fantasztikus kamerabeállításokkal (bár ez is hitchcock-i vonás, de DePalma filmjeiben ezerszer jobban néz ki, amikor felülről fényképezi a szereplőket), remek színészvezetéssel; megkockáztatom, hogy Travoltának a Ponyvaregény előtt ez az egyetlen igazán jó alakítása, ha kell laza, ha kell drámai és kemény. Nancy Allen harmadjára szerepel DePalma filmben, a gonosz tinédzser és az öntudatos prosti után most ő a buta ribanc, de ő még ebben a szerepben is imádnivaló. John Lithgow pedig hihető és félelmetes a pszichopata bérgyilkos szerepében. De mindezt még kevésnek éreztem egy DePalma filmnek, pedig már eltelt a játékidő kétharmada. A befejezés azonban minden szempontból tökéletesen meggyőzött, hogy a Halál a hídon is a létező legjobb thrillerek közé tartozik, ugyanis nagyszerű ötletek váltják egymást, borzasztóan izgalmas, illetve feszültségteljes szituációkban. A fényképezés pedig annyira profi, amilyen csak egy DePalma filmben lehet (az operatőr egyébként Zsigmond Vilmos volt).

A történet végkifejlete pedig egyszerre megrázó, és mégis gyönyörű. A film csúcsra járatja az összes erényét: a sztorit, a színészi játékot, a feszültséget, az izgalmakat, és persze lenyűgöző képeket láthatunk. Egyedül az autós rohanás lóg ki egy kicsit az egészből, de gyorsan el tudjuk felejteni.

Két szinkron készült a Halál a hídon-hoz, amiből a régebbi, az első, valami fantasztikus; Nancy Allen hangja Hegyi Barbara, akinek köszönhetően a karakter még az eredetinél is sokkal szexibbé válik. De az utolsó mellékszereplőig mindenkinek el van találva a hangja, úgyhogy ha lehet ezt a változatot nézzétek meg, annál is inkább, mivel a második szinkront a Zone Studio készítette, és nagyon finoman fogalmazok, ha azt mondom róla, hogy egy hallgathatatlan, undorító, gyalázatos köpedelem, pocsék színészekkel és gyenge szöveggel.