"Ez jó sikoly. Ez ám a jó sikoly. Szép sikoly. Jó sikoly."
Brian DePalma a Halál a hídon esetében - az alaptörténetet tekintve - nem Hitchcock-hoz, hanem Antonioni Nagyításához nyúlt vissza. És itt rögtön tartozom egy vallomással: akármekkora filmtörténeti klasszikus is, én nem szeretem azt a filmet, rém unalmasnak találtam. Persze, az utolsó jelenet tényleg jó, meg egy ideig visszafogottan érdekes a korabeli London bemutatása is, de ez kevés.
Ne ijedjünk meg, DePalma nem az a fajta művészeskedő alkat. A Halál a hídon szépen lassan építkezik, nem találjuk hirtelen szembe magunkat gyilkosságokkal, hanem a történetet bontja ki a rendező. Persze, elsőrangúan teszi mindezt, fantasztikus kamerabeállításokkal (bár ez is hitchcock-i vonás, de DePalma filmjeiben ezerszer jobban néz ki, amikor felülről fényképezi a szereplőket), remek színészvezetéssel; megkockáztatom, hogy Travoltának a Ponyvaregény előtt ez az egyetlen igazán jó alakítása, ha kell laza, ha kell drámai és kemény. Nancy Allen harmadjára szerepel DePalma filmben, a gonosz tinédzser és az öntudatos prosti után most ő a buta ribanc, de ő még ebben a szerepben is imádnivaló. John Lithgow pedig hihető és félelmetes a pszichopata bérgyilkos szerepében. De mindezt még kevésnek éreztem egy DePalma filmnek, pedig már eltelt a játékidő kétharmada. A befejezés azonban minden szempontból tökéletesen meggyőzött, hogy a Halál a hídon is a létező legjobb thrillerek közé tartozik, ugyanis nagyszerű ötletek váltják egymást, borzasztóan izgalmas, illetve feszültségteljes szituációkban. A fényképezés pedig annyira profi, amilyen csak egy DePalma filmben lehet (az operatőr egyébként Zsigmond Vilmos volt).
A történet végkifejlete pedig egyszerre megrázó, és mégis gyönyörű. A film csúcsra járatja az összes erényét: a sztorit, a színészi játékot, a feszültséget, az izgalmakat, és persze lenyűgöző képeket láthatunk. Egyedül az autós rohanás lóg ki egy kicsit az egészből, de gyorsan el tudjuk felejteni.
Két szinkron készült a Halál a hídon-hoz, amiből a régebbi, az első, valami fantasztikus; Nancy Allen hangja Hegyi Barbara, akinek köszönhetően a karakter még az eredetinél is sokkal szexibbé válik. De az utolsó mellékszereplőig mindenkinek el van találva a hangja, úgyhogy ha lehet ezt a változatot nézzétek meg, annál is inkább, mivel a második szinkront a Zone Studio készítette, és nagyon finoman fogalmazok, ha azt mondom róla, hogy egy hallgathatatlan, undorító, gyalázatos köpedelem, pocsék színészekkel és gyenge szöveggel.
wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2014.07.14. 21:45:16
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.07.14. 21:57:49
Köszi, úgy látszik Te vagy ennek a cikknek az első olvasója :D
wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2014.07.14. 22:02:34
Pedig szivesen latnam sokak velemenyet errol a filmrol.
Nagyon hasonlo, mint a Gyilkossaghoz oltozve, szamomra ikrek, de mig az kezdettol egyontetuen tetszett, ez elsore nem, es kesobb is csak elfogadni tudtam, de hasonloan jonak latni nem. Talan a gyengebb es szukebb szereplogarda miatt? Noha NA ugyanaz es nagyon birom, John Litgow meg titkos kis kedvenceim egyike... (Szoval akkor JT kell legyen a hunyo, noha egyaltalan nem rossz itt!)
Sokkal kevesebb az emlekezetes, brillians jelent, az tuti. Es sok a Nagyitas.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.07.14. 22:10:34
wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2014.07.14. 22:14:28
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.07.14. 22:21:55
Mivel mindkét film írója-rendezője egy személyben De Palma, én csak azt a prózai okot tudom elképzelni, hogy egyszer jobban megy, másszor kevésbé. A Gyilkossághoz öltözve korábban készült, pörgősebb, és virtuózabb minden tekintetben, lehet ezután De Palma egy kicsit kifogyott az ötletekből.
2014.07.14. 22:54:37
Tudom, mindenki azt mond, amit akar, de már jó ideje tervezgetem, hogy írok erről a filmről. :)) (A GYILKOSSÁGHOZ ÖLTÖZVE már szóba került a sznob toplistámon néhány mondat erejéig, de arról is tervezek egy hosszabb írást.) Én mindkét filmet szeretem, egyiket se untam, ámbár főleg a DRESSED TO KILL-ben esetleg felületes nézőnek lenne is mit unnia. De erősen foglalkoztat az ALIBI TEST részletes ismertetése is.
A HALÁL A HÍDON közvetlen ihletője Edward Kennedy szenátor 1969-es (?) autóbalesete volt, amikor kocsijával véletlenül egy öböl sekély vízébe zuhant. Ki tudott menekülni, de sorsára hagyta a titkárnőjét, és nem hívott segítséget. (Némi alkoholos befolyásoltság alatt volt.) Pedig a későbbi vizsgálat megállapította, hogy a titkárnő kb. egy órát (!) élhetett még a kocsiban, ahová beszorult némi levegő, szóval esetleg meg lehetett volna menteni. Kennedy búcsút mondhatott minden komolyabb politikai ambíciójának az eset miatt.
A HALÁL A HÍDON bizonyos szempontból hasonlít a NAGYÍTÁS-ra, bizonyos szempontból eltér tőle. Antonioninál nem érdekes, miféle bűntény történt a parkban, a hangsúly azon van, mihez kezd a fotós a felfedezésével. De Palma viszont két legyet üt egy csapásra: nála a bűntény is fontos, de a hangmérnök sorsa is.
Apropó, NAGYÍTÁS! A Field-remake sorozatomban ez is sorra kerül majd valamikor. :))